A GDP kiszámításakor az ilyen mutatók, mint hozzáadott érték, nyereség, anyagnövekedés
Kiszámításakor GDP mutatók, mint a hozzáadott érték, a jövedelem, a készletek növekedése, a becsült nettó eszköztartási nyereség (veszteség), ami a részét a termelési költség, melyet eredményeként kialakult az árváltozások az időszak, amikor a termékek készletét. A magas infláció körülményei között az előállítási költség változása is kielégíthető
1.5. A GDP kiszámítása végfelhasználási módszer szerint
A végső felhasználás szakaszában a GDP kétféleképpen határozható meg:
а) a gazdasági tevékenység résztvevõinek bruttó (nettó) végsõ jövedelmének összegeként;
b) az áruk és szolgáltatások végső felhasználásának elemeinek összegeként az ország gazdaságában.
A gazdasági tevékenység résztvevői bruttó végső jövedelme (VKD) a gazdasági tevékenységből származó jövedelem összege, valamint a folyó és tőketranszferek egyenlege.
GDP számítják végfelhasználás jövedelem összege költségek valamennyi gazdasági ágazatban, a végső fogyasztás (CP) (nem pénzügyi vállalkozások, pénzügyi intézmények, kormányzati szervek, non-profit intézmények, háztartások), a bruttó felhalmozás (GCF), és a nettó export áruk és szolgáltatások, ami a különbség export és az import (E - I), valamint a statisztikai eltérés van a munka és kezelhető a bruttó hazai termék (CP) :
GDP piaci áron = KP + BH + (E - I) + CP.
Végső fogyasztás végső fogyasztási kiadások a háztartások végső fogyasztási kiadásai a kormányzati intézmény, amely megfelel az egyéni és kollektív szükségletek háztartások és általában a társadalom, valamint a végső fogyasztási kiadásai non-profit szervezetek (nonprofit szervezeteket), a háztartásokat segítő. Ez a csoportosulás azt mutatja meg, hogy ki finanszírozza a végső fogyasztási kiadásokat. A végső fogyasztás a tényleges végső fogyasztásként is meghatározható.
A bruttó felhalmozás az állóeszközök bruttó felhalmozásából, a készletek változásából és az értékek nettó megszerzéséből áll (beszerzések mínusz értékesítések).
A nettó exportot belföldi áron számítják ki, mint az export és a behozatal közötti különbség, és magában foglalja az orosz külkereskedelmi forgalom, köztük a FÁK forgalmát is.
1.6. A GDP kiszámítása az elosztási módszer szerint (jövedelemforrások szerint)
A jövedelemforrás GDP-jének előállítási módszere az Oroszország statisztikai bizottságának az SNA számítások részeként alkalmazott GDP-számításának három módja. Ugyanakkor nem független, mert nem minden jövedelemmutatót kapnak közvetlen számlával, némelyiküket a mérleg módszerével számolják.
A bruttó hazai termék jövedelemforrások általi kialakulása a termelésben közvetlenül részt vevő egységek, valamint a közigazgatás (költségvetési szervek) és a háztartásokat kiszolgáló nonprofit szervezetek által kapott elsődleges jövedelmeket tükrözi.
A jövedelemtermelés színvonalát az SNA-ban a következő mutatók jellemzik:
A munkavállalók díjazását (RT) a pénzbeli vagy természetbeni javadalmazások összege határozza meg, amelyet a munkáltató a jelentéstételi időszak alatt elvégzett munkákért a munkáltatónak fizetett, valamint a rejtett béreket.
A bruttó fedezet gazdaság (EPE) és bruttó vegyes jövedelem (IRR) az a része, a hozzáadott érték (GVA), amely továbbra is a termelők költségeinek levonása után a bérek (OT) a munkavállalók és a termelési adók és az import (NPI) plusz a termeléshez és behozatalhoz kapott támogatások (Sp.i).
Ezek a mutatók mérik a termelésből származó nyereséget (veszteséget), az explicit vagy rejtett kamatköltségeket, bérleti díjakat vagy más vagyonjövedelmet.
A háztartások tulajdonában lévö jogi személyiséggel nem rendelkezö vállalkozások esetében ezek a mutatók olyan díjazást tartalmaznak, amelyet nem lehet elkülöníteni a tulajdonos vagy vállalkozó bevételétöl. Ebben az esetben vegyes bevételnek nevezik őket.
Az ingatlanjövedelem magában foglalja az intézményi egységek által a pénzügyi eszközök, földek és egyéb nem pénzügyi eszközök (aluljáró és egyéb természeti értékek, szabadalmak, engedélyek stb.) Nyújtásával kapcsolatban kapott vagy kifizetett jövedelmeket.
A gazdaság (GDP) és a bruttó vegyes jövedelem (IRR) bruttó nyereségének mutatóját a mérlegben számolják ki, és folyó árakon határozzák meg:
ВПЭ = ВДС - ОТ - ЧНПИ = ВДС - ОТ - (НПИ - Сп.и).
A gazdaság nettó nyeresége (TEE) és nettó vegyes jövedelmek (CHF) megegyeznek a gazdaság bruttó nyereségével az állóeszköz-fogyasztás levonása után (PKK):
Az állóeszköz-felhasználás (CAP) a tőkeköltség csökkenése a jelentési időszak alatt fizikai, erkölcsi kopás és véletlen kár következtében.
Sajnálatos módon az állóeszköz-felhasználás számviteli adatai nem felelnek meg az SNA követelményeinek, mivel általában az eredeti költségen értékelik, nem pedig a helyreállításban, az SNA szerint. Ezért az állóeszköz-felhasználás költségeinek helyes meghatározását az úgynevezett "folyamatos készlet" módszeren kell alapul venni.
Kifutópálya kialakulását jövedelem összegeként kell kiszámítani az elsődleges jövedelem: a munkavállalói jövedelem, nettó termelési adók és az import (termelési adók és import kisebb termelési támogatások és import), a bruttó nyereség és a bruttó vegyes jövedelem.
1.7. Névleges és valós bruttó hazai termék. A GDP index-deflátorja
Infláció (növekedés az átlagos árszint a gazdaságban), és a defláció (az átlagos csökkenés árszint) bonyolíthatja a gróf óta a GDP GDP jelentése pénzt, időt és a pontszámot. Például nehéz válaszolni a kérdésre, vajon okozott a 4% -os GDP-növekedés növekvő 4% -kal kimeneti nulla infláció, illetve annak köszönhető, hogy a 4% -os infláció állandó termelési, vagy bármely más módosítások kombinációja a kibocsátás és az árszínvonal (például 2% -os termelésnövekedés és 2% -os infláció). A probléma az, hogy a monetáris (idő, mennyiség) mutatót úgy kell beállítani, hogy pontosan tükrözi a fizikai volumen vagy az egységek számának változásait, nem pedig az árváltozásokat.