Idő és örökkévalóság - etika
Az örökkévalóság talán bizonyos filozófiai kérdésekre utal, amelyek hasonlóak és elválaszthatatlanok az élet, az idő, a hit fogalmától. A vallási hagyományok szerint az örökkévalóság valamiféle függetlenség az isteni kezdetektől, egy olyan állapottól, mint az idő. Az egyház előírja, hogy megkülönböztesse az isteni és a teremtett örökkévalóságot. Ha az előbbi feltétel nélkül létezik, akkor a második - közvetlen függősége van, és az első. Az örökkévalóság fogalmával kapcsolatban az Isten, a Szentlélek, a lét nevek kapcsolódnak egymáshoz.
Egy csillagászati szempontból az örökkévalóság és az idő fogalmát minden esetben nem azonos, mert az örökkévalóság ellentétben a szokásos dolgok nem a tulajdonságait a kezdő és záró nem folytatja és függetlenül léteznek egyéb tényezők.
Filozófiai szempontból az örökkévalóság kapcsolódik ahhoz, hogy időben megnyúlik. A koncepció az örökkévalóság már régóta meghódította a tudósok szerte a világon, megpróbálta kifejezni és megfogalmazni Platón, Arisztotelész, Hegel. Ezek azonban mind egyetértenek abban, hogy az örökkévalóság semmi köze a halhatatlanság, amely lényegében változatlan, örökké tele emberi szenvedélyek és érzelmek, ad nekünk a szeretet és más érzések, amelyek célja, hogy az ember teljesen elégedett, és hogy az emberek elfelejteni azt az érzést az idő mint ilyen.
Matematikusok gyakran, így a fogalmának örökkévalóság nevezte „rossz végtelen” egy sor olyan számok nincs kezdete és logikus következtetés, hogy képes előidézni a félelem, amit az ember nem tudhatja, az elme elérhetetlen értéket. Úgy véljük, hogy mind a geometria örökkévalóság lehet kifejezni formájában zárt geometriai forma, a kör, mivel a mozgás talán soha nem ér véget, és tartják állandó.
A természeti jelenségek örökkévalóságának megtestesülése általában szokványos kagylók, spektrális fény vagy a jól ismert csend hangja. Általában az örökkévalóság a világ szerves részét képezi, amely a világegyetem minden dolgának elpusztíthatatlanságát jellemzi.