Blagovest - oh
Blagovest Alexei Tolstoy
A tölgyesek között
A fény ragyog
Ötfejű templom
Harangokkal.
A hívó harang
A sírokon keresztül
Hoots olyan csodálatosan
És olyan depressziós!
Magához húz
Ellenállhatatlan,
Hívás és hívás
Ő született a földön,
Az áldott földön,
Elfelejtettem, -
És érthetetlen
Csüggedünk,
Imádkozom, és megbánom,
És ismét sírok,
És lemondok
A gonosztól;
Nem vándorol
Álom csodálatos,
A tereken keresztül
Repülök mennyei,
És a szív boldog
Megrázkódás és olvadás,
Míg a harang jó
Nem fagy ...
Tolsztoj "Blagovest" versének elemzése
Minden vallás saját szimbólumokkal és jellemzőkkel rendelkezik. Az ortodoxia egyik ilyen jellegzetessége egy csengőhang, amely az emberi lelkek tisztaságának megtisztulásának tulajdonítható. Megpróbálja szavakban közvetíteni azokat az érzéseket, amelyeket egy személy tapasztal, amikor meghallotta, többször is vállalták. A legsikeresebb közülük azonban helyesen tartozik Alekszej Tolsztojhoz, aki 1840-ben írta híres "Blagovest" versét.
Tolsztojnak tényleg van valami bűnbánatra, hiszen a kifogástalan hírnevét, mint a bírósági kadét-junkert elrontja a házas asszony, Sophia Miller. Ez az, amit az egész Szentpétervár beszél, s meggondolja a fiatal grófnak, hogy figyelmen kívül hagyja az első szépségeinek figyelmét az ő személyére, inkább egy egyszerű nőt, aki csak egy méltósággal rendelkezik - egy ragyogó értelem. De a költői lélek lelkiismeretének hátterében születnek olyan mélyebb érzések, amelyek erőteljesen ellenállnak a világi pletykáknak és intrikáknak. Tolsztoj Alekszej megjegyzi: "Az álom egy csodálatos téren keresztül repülni mennyei." Ebben a pillanatban gondolatai egy másik nőhöz tartoznak, de a költő nem hagyhatja el. Ezért a bűnbánat a csengetés hangján keresztül reményt ad, amelyből "a szív örömmel rémlik és megolvad". Igaz, ez csak néhány pillanatig tart, míg "a jóindulat hangja nem fagy meg", ami a béke, boldogság és nyugalom érzését adja.