Az angol nyelv elsajátítása idegen nyelv
6. Az angol nemzeti nyelv kialakulása
Mint már említettük, Angliában a normann hódítás után három nyelv együtt élt: angol, francia (angol-normann) és latin. Az őslakosok által beszélt angol dialektusok egyenlő jogokkal rendelkeztek; Különböző munkákat írtak, de mint állami nyelvet, az angol nyelvet nem használták. A bírósági eljárásokban, a parlamenti vitákban és az oktatásban használt hivatalos államnyelv angol-normann volt. A latin volt az egyház és a tudomány nyelve.
A lakosság normanniai részének egyre növekvő asszimilációjával az angol behatolt azokba a társadalmi rétegekbe, ahol korábban a kommunikáció nyelve francia volt. A 13. század óta. lehetséges az angol nyelv használatának fokozatos kiterjesztése. Így a franciák elkezdték átadni álláspontjukat. Így 1258-ban angol király Henry III felhívta az ország lakóit két nyelvben - francia és angol nyelven (londoni dialektus). A 14. század közepén. az angol felemelkedése még nyilvánvalóbbá válik. Az angol nyelv fokozatosan elkezdte kényszeríteni a franciákat az igazságszolgáltatásból és a parlamentből; Az iskolai oktatás angol nyelven kezdődik.
A 14. század végére. Az angol végül az államnyelvévé válik. Az utolsó cselekedet, végül megszilárdítva az angol nyelv győzelmét a franciák fölött, 1477-ben a franciák megszüntetése az iskolai oktatás nyelvének. Ettől kezdve változik a dialektusok egymáshoz viszonyított aránya. Különleges helyzetben van a londoni dialektus, amely elnyelte a különböző nyelvjárások jellemzőit. Azonban az alapja a kelet-közép, a délnyugati elemek keverékével, valamint más dialektusokkal.
London dialektus a 14. század elején. Adam Davy versei képviselik; a második felében - Geoffrey Chaucer, John Gower és John Wycliffe munkái. Meg kell jegyezni J. Chaucer műveinek hatalmas szerepét (1340-1400) az angol irodalom fejlődésében. Fő művei: „Canterbury mesék” és „A Legend of Good Women” megfelelt sok esetben szétszórt szerte az országban, ami kétségtelenül hozzájárult a terjedését az írásos formában a londoni nyelvjárás. Nem kevésbé fontos szerepet játszott a Biblia fordítása angolra, amelyet J. Wycliffe készített.
A 15. században. A londoni irodalmi nyelv fokozatosan elterjedt, a helyi dialektusok eltolódásával. Az állam fővárosa, London volt a fő kereskedelmi központ, a nagykereskedelmi szervezetek városa; különböző régiókból származó különböző szakmákból érkeztek emberek, akik különböző dialektusokat beszéltek. Így a nemzeti nyelv kialakulásának korai szakaszában a londoni dialektusban különböző nyelvjárási formák léteztek, mind kiejtés, mind nyelvtani. A nyelvi normák koncepciója még nem létezett, volt olyan hagyomány, amely nem tudta eltávolítani a multivarianciát.
Meg kell jegyezni, hogy a 15. században. Anglia államszerkezetének jelentős változásai voltak. A Rózsák háborúja (1455-1485) után a Tudor-dinasztia abszolút monarchia alakult ki az országban. Ez hozzájárult a hatalom éles központosításához és az államnyelv elválasztásához az olyan dialektusoktól, amelyek átmentek a szóbeli dialektusok állapotába.
A londoni dialektus, mint az ország legnagyobb gazdasági és közigazgatási-politikai központjának dialektusa, nagy hatást gyakorolt az összes régió nyelvére. Ebben nagy szerepet játszott a nyomtatás. Angol volt az első nyomtató, William Caxton (William Caxton), a natív Kent, találkozott a nyomda a város Bruges Flandriában. Itt 1475-ben Caxton kinyomtatja az első angol nyelvű könyvet, "The Recuyell of the Troy történetét". Odahaza, kinyitja a londoni Caxton nyomda, és 1477-ben Angliában, úgy tűnik, az első nyomtatott könyv „A Dictes és közmondások a Filozófusok” ( «aforizmák és nyilatkozatok filozófusok").
Mivel a norma fogalma még nem volt, Caxton nem volt biztos a nyelvének helyességében. Ami a helyesírást illeti, betartotta az írástudók által kidolgozott hagyományt. Azonban ez a helyesírási hagyomány már elavult; nem szüntette meg az írás és a kiejtés közötti eltéréseket. Ennek az elavult írásmódnak az alkalmazásával a Caxton így biztosította.
Így a 16. században. a londoni dialektus különleges helyzete a feltörekvő nemzeti nyelv alapjaként egyértelműen megjelölve, a 16. század végére pedig, a nemzeti nyelv kiegészítése teljesnek tekinthető. Az angol nemzet kialakulásával párhuzamosan ment végbe. Ha a nép nyelvét csak a területi dialektusokban képviselik, akkor a nemzeti nyelv szubterritorial, tk. szolgálja az egész országot. A dialektusok gyakorlatilag nem írtak, az írásos használat területén a nemzeti nyelv dominál. A szóbeli kommunikáció területén a nemzeti nyelv minden közintézményben működik.
Az anyanyelv oktatása az iskolában a 16. század végén - a 17. század elején kezdődik. E tekintetben szükség van az univerzális nyelvi normák kidolgozására. Ez a probléma a következőképpen oldható meg. hívott. grammatikusok és ortoepisták. A 16. század leghíresebb ortoepistái közül, tartalmazza Hart, W. Bullokara; 17. c. - A. Hill; B. Batler, C. Cooper; 18. században. - J. Johnes; 19. század. - J. Walker. Az õrkutatók bizonyos mértékig a tudomány elõtti fonetika elõzõi. Megpróbálták leírni a mai kiejtésüket a levél és a hang közötti kapcsolat szempontjából, és adjanak néhány javaslatot. Ennek kiindulópontja a levél, és nem mindig az orthoepisták különböztették meg a levelet és a hangot.
A 18. század második felében. a nyelvtanárok saját maguknak a célnak "javítják" a nyelvet, feleslegessé teszik minden szükségletet, és örökre megjavítják ezt a formát. A célnak megfelelően az akkori nyelvtanárok nem csak a nyelvet írják le, hanem bizonyos szabályokat, ajánlásokat és tiltásokat is létrehoznak.
Között racionalista tudósok nevezhető R.Lauta (R.Lowth) képviselő a „korrektség” elvének (korrektség), logikája alapján ( „ok”), Dzh.Edisona, Dzh.Svifta.
A 17. és 18. században. Angol irodalmi normák rezisztenssé váltak, amely-ben alakult, és beépült a munkálatok grammatikus és orfoepistov, valamint számos irodalmi művek ebben az időszakban. A XVIII. Század irodalmi nyelve. sokkal szabványosabb és szabályozottabb, mint a 16. és a 17. század eleji angol. Így a 18. és a 19. század elején, a nemzeti irodalmi nyelv normája teljesen megalapozott. Az oktatási és a referencia egység jött létre - a nyelvtani és szótárak -, amely lehetővé teszi a hangszóró (és író) ezen nyelvek közül a megfelelő és megfelelő formában a szó ebben a norma.
Így azt látjuk, hogy az angol nyelv túlságosan hosszú fejlődési irányt eredményezett, és három nyereség és egy kulturális forradalom eredményeként jött létre. Más szóval angolokat hoztak a Brit-szigetekre a germán törzsek - Angles, Saxons and Utes; A latin nyelv befolyásolta, amikor Angliát kereszténységnek vetették alá; akkor az angol nyelv kissé gazdagodott a skandináv kölcsönökkel és végül a francia nyelvű normannok által átalakított. E tekintetben Daniel Defoe szavait idézheti, aki így írta le az angol nyelvet - "a római-szász-dán-normann angol".
Információ a munkáról: "Az angol nyelv megjelenése és fejlődése"
hangszórók a szó közepén egy feszes magánhangzó után, francia eredetű szavakkal. Head. Tanszék ------------------------------------------------- - Vizsgálat jegyet a témában történelem angol nyelv és BEVEZETÉS Különleges Filológiai jegy száma 12 Adj nyelvi jellegzetességei „fiatalabb Edda”. Elemezd Anglia nemzeti életének társadalmi körülményeit.
majd az amerikai fonetika, míg a brit és az ausztrál igényelnek gél, és a dél-afrikai kopoltyú ... (133) 9-16 fejezetei a könyv «Anyanyelvi» A kilencedik fejezet, „jó és rossz angol” (134-146), Bryson tekintve az irodalmi norma Angol nyelv. A helyes használat és a megfelelő nyelvhasználat problémája az egyik legellentmondásosabb modern.
az ilyen orosz nyelvek angol nyelvén, mint a polynia - polinia, a sputnik - műhold, a szovjet poláris felfedezők expedícióival és az első szovjet műhold elindításával kapcsolatos. A közvetlen hitelfelvétel mellett jelentős számú "cripples" megjelent az angol nyelven; szavakat és stabil kifejezéseket, amelyek az angol szókincsből állnak, de a megfelelő orosz szó jellegétől függően.