Pénzforgalom és pénzforgalom

Pénzforgalom: lényeg, koncepció, fő összetevők és meghatározó paraméterek

A pénzforgalom olyan pénzmozgások halmaza, amelyeket milliói gazdasági egységek végeznek.

Pénzforgalom - a gazdaság minden pénzáramának összesített összege egy bizonyos időszakra.

A reprodukciós folyamat kifizetési céljaitól függően több nagy áramlásra csoportosítva lehet. Ez lehetővé teszi, hogy a pénzforgalmat több egymással összekapcsolt és forgalomban lévő pénzforgalom formájában ábrázolja.

A pénzforgalom olyan kifizetések gyűjteménye, amelyek a kibővített reprodukciós folyamat külön szakaszát (vagy annak egy részét) szolgálják.

A pénzforgalom általános összetételét és komponensfolyamatait az ábrán mutatjuk be.

Pénzforgalom és pénzforgalom
A pénzforgalom rendszere
  1. a cégek számára a háztartásoktól (munkaerő, föld, lakhatás stb.) szükséges erőforrásokat;
  2. a köztisztviselők munkájáért a kormányzati szervek fizetése;
  3. a háztartások jövedelme a források (bérek, kamatok, osztalékok, bérleti díjak stb.) értékesítéséből;
  4. háztartási fogyasztási kiadások;
  5. a háztartások által fizetett nettó adók;
  6. a háztartásoknak a pénzpiacra küldött megtakarítások kifizetése;
  7. a pénzpiaci cégek által a beruházáshoz szükséges pénzeszközök mobilizálása;
  8. a vállalkozások beruházási költségei;
  9. a pénzpiac pénzeszközzel történő mobilizálása (államkölcsönök);
  10. közbeszerzés;
  11. az országba behozott termékek behozatala;
  12. a világpiaci pénz beérkezése az export fizetéséért;
  13. az áruk és szolgáltatások értékesítéséből származó cégek jövedelme (nemzeti termék);
  14. a nettó pénzbeáramlás (tőke) a világpiacról a hazai piacra;
  15. nettó pénzáramlás (tőke) a hazai piacról a világpiacra.

A pénzforgalom szerkezete

A pénzforgalom a pénzmozgás a funkciók teljesítésében készpénzben és nem pénzbeli formában.

A monetáris forgalom alapja a szociális munkamegosztás és az árucikk-termelés fejlődése, ami viszont jelentős befolyást gyakorol a pénzforgalom további bővítésére és a nemzeti és a világpiac kialakulására.

A pénzmozgás kezdetét megelőzi az egyének és jogi személyek közötti koncentráció. Annak érdekében, hogy a pénz mozgása felmerüljön, pénzre van szükség az egyik vagy a másik oldalon. A tranzakciók megkötésekor pénzre van szükség a forgalomhoz, az áruk és szolgáltatások kifizetéséhez. A mennyiséget a névleges bruttó hazai termék határozza meg. Minél több a teljes pénzkínálat. annál nagyobb a pénz iránti igény, hogy foglalkozik.

A pénzkereslet kimutatásra kerül a felhalmozásra, amely különböző formában valósul meg: betétek hitelintézetekben, értékpapírokban, hivatalos állományokban.

A pénz forgalma kétféleképpen történik: készpénz és nem készpénz.

A készpénzforgalom a pénzforgalom mozgása a forgalomból és két funkció (fizetési és forgalombiztosítási eszközök) teljesítése.

Készpénz használata:

  • áruk és szolgáltatások forgalomba hozatalához;
  • az áruk és szolgáltatások mozgásához közvetlenül kapcsolódó számításokhoz, nevezetesen:
    • bérek, bónuszok, juttatások, nyugdíjak kifizetésére vonatkozó számítások;
    • a biztosítási kártérítések kifizetéséről;
    • amikor értékpapírokat fizet és jövedelmet fizet;
    • a közüzemi lakossági kifizetésekről.

A készpénzforgalom magában foglalja az egész készpénzkínálatnak a lakosság és a jogi személyek, a lakosság és az állami szervek, a jogi személyek és az állam közötti bizonyos időtartamú mozgását.

A készpénzmozgást különböző típusú pénzek felhasználásával végzik: bankjegyek, miniatûrök, egyéb hiteleszközök (számlák, csekkek, hitelkártyák).

Általában a központi bank kiad pénzt (Ukrajnában - NBU). A készpénzt kiadja, és elkobozza őket, ha használhatatlanná válik, és pénzeket cserél az új érmék és számlák mintáira.

A hitelezési rendszer kialakulása és az ügyfélalapok megjelenése a bankokkal és más hitelintézetekkel szemben vezetett számlákhoz nem készpénzes tranzakciók kialakulásához vezetett.

Nem készpénzforgalom - pénzmozgás nélküli pénzmozgás: pénzeszközök átutalása a hitelintézetek számláira, kölcsönös követelések ellentételezése.

A nem készpénzforgalmat csekkek, váltók, hitelkártyák és egyéb hiteleszközök segítségével végzik.

A nem készpénzforgalom nagysága az ország áruinak volumenétől, az árak szintjétől, a számítások összekapcsolásától, valamint a pénzügyi rendszeren keresztüli elosztási és újraelosztási kapcsolatok méretétől függ.

A nem készpénzforgalomnak számos előnye van, amelynek lényege a következő:

  • a nyilvános forgalmi költségek jelentősen csökkentek;
  • megteremtik a pénzforgalom állami szabályozásának feltételeit;
  • a pénzforgalom témaköreinek gazdasági helyzete javul, mivel növekszik a monetáris pénzeszközök forgalma;
  • lehetőség van arra, hogy racionálisan használják az átmeneti rendelkezésre álló pénzeszközöket a bankszámlákon.

A gazdasági tartalomtól és az alkalmazási körtől függően az összes nem készpénzforgalom két részre osztható: az árucikkek és a nem árucikkek közötti ügyletek.

Az árucikkek és szolgáltatások, a nyújtott szolgáltatások és az elvégzett munka árutovábbítási számításai - ezek dominálnak, meghatározzák a vállalkozás pénzügyi szolgáltatásának jellegét és összetételét a települések területén. E számítások folytonosságától és tervezettségétől függően a gazdálkodó összes számításának állapota, pénzügyi állapota nagymértékben függ.

Nem származékos tranzakciókra vonatkozó elszámolások - a gazdálkodó pénzügyi kötelezettségeinek teljesítéséhez kapcsolódóan (hitelek átvétele és visszafizetése, kamatok fizetése, adók és egyéb kifizetések a költségvetésbe, bírságok kifizetése stb.).

A készpénz és a nem készpénzforgalom között van egy korreláció és egymástól való függés: a pénz folyamatosan átkerül egyik körforgásból a másikba, a készpénz a formát a hitelintézetben és visszaadja.

Így a nem készpénzforgalom elválaszthatatlan a készpénzforgalomtól és formában egy pénzzel, egy címlet formájában.

Egyéb cikkek:

Kapcsolódó cikkek