Menyasszony - Don Stauropegial kolostor
Kostya Zotov bácsi, a szomszédok megkerülik az oldalt, sem "hello", sem jó szó. A megjelenésnél nem ad többet, mint huszonöt, az útlevélen - a harmincadik kullancsot, és a lélekben, hogy nézzen - az öregember. Csak nem mindenki kap - valami lelkében. Mint egy köteg elrejti - szorosan illeszkedő nadrág, póló fel van szerelve - a Peas király divatja szerint. Kostya árnyékkal jár. este a munka bejáratától, reggel a munkától a bejáratig, majd, mintha por felhő emelkedett - pletykák. Az a tény, hogy:
- a hadseregben, így - Kostya szolgált a rakétaerőben, ezért nem házasodik meg eddig ...
- anya, beteg és beteg, éhes, éhes, sietett a lakás bérlése miatt, és minden, amiért bajba került - tehernek bizonyult.
- az óvoda üzembentartója, de nem őrködik, és a tettek sötét dolgok ...
Pletykák csengtek, és egy padra, bokrokra, aszfaltpálcára telepedtek, a pletykák nem igazán hisznek a saját csipükben.
És az őrök eltolódnak, nap - két ház. Igen, ha a támogatás, amit a tolvaj a kerti Pozar - edények igen pelenkák, babák igen kocka, itt vár Zotov sötétben, amikor patsanva huligán otthon összetört, és maga is - a sürgősségi kapu nezametnenko nyoma patsanva. És hajnalban, kötelességgel vigyázni. Nem tudtam, persze, a gondnok az éjszaka, hogy ellenőrizze az igazgató visítás lehetett igazgató megrovás gondatlan munka csapott, prémium megsérteni, de csak értelmetlen úgy tűnt nincs arányban a szükségességét, hogy anyám mellett.
Becsület, mint egy évvel a betegség láncolva ágyába, értelmezni, évente magas teljes életet Zotov. Reggeltől estig a gondok és a bajok, és készít ebédet, és friss ágy zastelet és piszkos prostirnet, és az időjárás, mi folyik hangszórók program „Time” A világ elmesélni - anya figyelmesen meghallgatja, érzékenyen, a nettó eye nem, igen habverővel szakadás béna kezű, ajka vértelen, nem, nem, de egy gyenge mosolyt merül fel: ez az, amit a fia tőle! Olyan fáradt, hogy hallja a történet egyik fele álom - Kostya párnája alatt a feje korrigálja magát kedvenc fotel az ablak, egy könyvvel a kezében fog ülni.
Ilyen pillanatok alatt láthatatlanul az idő nagyon csendesen, csodálatosan fut. És csak az anyám, hirtelen kinyitva a szemét, azt fogja mondani: "Meg kell házasodnod, Kostenka!" - és ismét bezárja a szemhéját és alszik ...
Kostya, miután a váratlan személy szavai nem az ő sajátja, a felhős felhő vonalai összefonódnak, a könyv megpróbál csúszni. Édesanyám megérintette őt, emlékeztette az éjszakára. Hosszú éjszaka, sötét. A csábító lesz egy világos látomás a csillogó kebelről, oh, ki fogja törölni, ó, kínzás ... Kostya karcolja meg fogait, lapos, magányos, fel fog térni. És reggel felébred, feltöri a fejét: ki ő? Hol látta? Kinek arcáról és alakjáról ez a csábító kép alakult ki?
Kostya óvatosan sóhajt, hogy az anya ne hallja, ne essen bele egy regénybe vagy egy történetbe, valaki fantasztikus, el nem érhető világába. És így végtelenül, napról napra az élet folyik - csendben, egy könyv a kezében ...
A hétvégén Kostya volt, naptárban - pénteken. Anya emlékszik: a péntek a fürdő napja. És legalább hozza a késeket: hosszú ideig nem ment a fürdőbe, lehetetlen elérni a fürdőszobát, és ez lehetetlen, de a szív reggel óta tele van várakozással. Kostya soha nem felejtette el, ő ismeri Kostyát: az anya, hogy fürödjön, az utolsó öröm. Ma, amikor kivette a ruháját a ruhásszekrényből, az arca megvilágosodott: úszni fogunk! Zotov meghajolt az ágy fölött, testét lassan felemelték, mert egyszer egyszer még nem tudta kiszámítani a súlyt, könnyebb volt, mint a fény, ez egy toll volt. Szomorú volt a mellkasában: óvatosan hordta, elrejtette a lélegzetét Isten előtt ...
A fürdőszobában. félve anya szeme fáj, félre néz Kostya, hogyan zajos és gyorsan ömlött a csapvíz, de mindegy, ha a hálóing szögletes váll lövés, mintha megkövesedett anya, nem tudom, hol a szégyen magában: a fia szalagok ...
"Jól van, hamarosan el fogsz jönni, menj a templomba!" - Kostya vigasztalta, mintha bocsánatot kért volna, és ő maga is hitt egy rövid időre: a templomba! Gyermekként fürdött, dörzsölgette a hátát egy mosogatóruhával, és félt, hogy fáj, olyan vékony volt a bőr, amíg áttetsző volt. Aztán nagy törülközőt csomagolt, és az ágyhoz vitte. A haj, amely egy év alatt sárga folyékony ostorcsapássá vált, hófehér párnázattal borított. Kostya felemelte az anyját, a párnákat a háta alá helyezte, hogy kényelmesebben üljön, fésült. Anyám a vállára tette a fejét, mondván: "Hamarosan meghalok ... Egy rossz dolog, te feleségül lennél ..."
Sírni, Kostya akarta, megragad egy széket, és ostorozza őket, hogy a karja alatt felbukkant, amíg elegendő erőssége van. De nem ordított és nem dobta el a széket - Kostya visszatartotta magát, és csak kedvesen elmosolyodott: "Időm, anya!" Letette, lefordult az ablakon, elrejtve a zavart a lélekben - nincs szükség az anyámat felkavarni. Csak megnyugodott, csak egy férfi tűnt el a torokból, mint egy csendes anya, aki nem csúsztatta le a lábát: "Az ágy alatt van egy mellkas, benne - ryoshonki. Annyira nagy unokákat akartam, azt gondoltam, hogy hasznosak lesznek ... Kostya szédült a szemében, ujjaival összecsapta az ablakpárkányt, az ujjai fehérek voltak ...
Dupla üveg, festett keret, széles ablakok. Az ablak ezen oldalán egy esti, hétköznapi, több száz ember: az anya alszik, Kostya egy karosszékben olvas könyvet. Erre - boldogság! Egy pillanat Kostya az ablakon nézett ki: A toronymagas iszkolt Swiftek otthoni hengerelt a nap ... Egy pillanatig hallgatott: csiripelnek a fűben tücskök, távoli és hangzatos neve a hang ... De ebben a pillanatban, ebben a hosszú, mint egy ugrás, egy pillanat, elviselhetetlen, hirtelen fájt szív , vágyakozás fogta a mellét, csendes Matushkin hallotta suttogva: „A törzs mellények fekszenek, gondoltam, hasznos lehet ...” pakolások, fojtott sikoly a torkomban - anyám aludt. A könyv mélyebbre ment, reményében: zavarja, megmentette, - nem segített a könyvben. Azt gondolták, valamilyen okból: van, az ablakon ma találkozik a lány, ami egész életen át tartó álom, köteles legyen, ezen az estén, hogy lehetetlen halad el egymás mellett, ez történik. Ő magas, farmerben, mosolyog és azt mondja: "Vártalak rád. Egy nagyon hosszú idő ... „Elveszi a kezét, és vezet, hogy az anya, azt fogja mondani:” Meet, anya, én Bride „És lesznek - három - boldog !. Kostya halasztani könyv, nadrág obtyazhechku húzta, gomb lefelé ing begombolt és berohant az utcán, hogy keresse meg a menyasszonyt. Ma este olyan, hogy lehetetlen egymás áthaladni, így történik ...
Anya felébredt: nincsenek csontok, újra megfulladt. A légy a fülére buzgált, és egy álmot hajtott - Kostya nem jött. Csendesen felszólította: "Sonny!" - egy nagy, zöld légy repült a szobán, és megverte az üveget. Anyám aggódott: túl korai volt a munkába járni, hol szerezted? Kényelmetlenül lelkesedéssé vált. Nem vettem észre, hogy az álom felbukkant, az álmok jöttek. Az álmok nem féltek. Megborzongott tőlük, felébredt. És újra a kinézete elhomályosult, újra álmodni mindent ...
Végül felébredt, amikor anyám hangja hallatszott. Valaki azt mondta Kostyának a folyosón, csak kíváncsi: kivel? - Valójában azóta, ahogy elkezdődött, bárki, kivéve az orvosokat, nem vett részt velük. De Kostya mindent elmondott, meggyőzte: "Gyerünk, ne félj! Anyám kedves, nem sértő! "- és anyám gyenge anya ugrott:" hoztam a menyasszonyt! - Nos, mi van veled? - kérdezte Kostya, és anyámnak úgy tűnt, hogy hallotta, milyen félelmet és félénken elesett a menyasszony.
Emlékszem: sok évvel ezelőtt, ő is fiatal volt, szégyellte, hogy lépjen a küszöbén valaki más háza, már lázas volt. A választott fiú számára úgy érezte magát, mintha csak a lánykorában ölelte volna száraz ajkát: "Ne rohanjon, Kostenka, engedje be!"
A szobájának ajtaja kissé kinyílt, és megpillantotta Zotov nyitását. Úgy döntöttem, anyám aludt, ujját az ajkához tette, becsukta az ajtót. „Pszt! menj a konyhába! "- jött a folyosón. Sértett anya - a fiú túlzott gondja. Azt akartam mondani, hogy azt akarom mondani, hogy egyáltalán nem alszom, várva, hogy a menyasszony megmutassa nekem. De megváltoztatta a fejét: idő lesz elég időre, hagyja, hogy együtt maradjanak. - Kávé, tudom, hogy nem iszol - mondta Kostya a konyhában. - tej van. Fogsz tejet? „Mit mondott a lány, az anyja nem hallja a hangját látták gyenge, de egyértelműen ő vezetett fia és egy lány ül széklet a konyhában négyszögletes asztal, hogy ő lett nyugodt, kedves, nem vette észre, hogy kúszott Sandman.
Azt álmodta, hogy a három közülük a szobájában van - ő, a fia és a lánya. A csillár csendesen és finoman csillan, a tüll a meleg szélről mozog. Kostya egy könyvet olvasható egy székben, leveszi a barátjait, kötögetni kezd a gyerekeknek, és az anya még csak nem is csodálhatja a fiatalokat, szeme könnyes a könnyeiktől: most már nem hal meg a halálból ...
Mennydörögte Kostya kitolja széklet, ordított ki a csapvíz - mintha messziről, szinte sodródott az anya ezeket a hangokat, mintha semmi létezett a világon, csak az alvás csodálatos. És még akkor is, amikor a szomszédban, a közelben fekvő álomköpenyen keresztül hallotta, Kostya azt mondta: "Ülj le ide. Az óvodába kell mennem. Hamarosan visszajövök! "- nem ébredt fel azonnal. Csak akkor, amikor az ajtó becsapódott, a lépcsők a bejáratnál leereszkedtek, majd csak az álmoktól mentesültek. Körülnéztem, és ismerkedtem előre - semmi sem volt a szobában. Csak a fia karosszékében, gömbölyödve, a szürke macska aludt. Zavarodott pillantással az anyjára, nem értette: miért van itt? Hol van a menyasszony? - és hirtelen eszébe jutott a szavakat a fia „akkor lesz egy élő lélek”. A dombormű érezte hegyezve: „Ez az, amit Kostya gondoskodó. Ahhoz, hogy unatkozni lehessen, a macska hozta. Ő tartotta a szavát. „Ez túlnyúlik a karját az ágyon, ő hajtogatott ujjait maroknyi, kiáltott !!!” Kis Kis Kis „Kitty lassan, mintha csinál egy szívességet, felállt, először elért az első, majd a hátsó lábak, és óvatosan leengedte sovány test a földre. Kinyújtotta kinyújtott ujjait, és nem talált rá semmiféle ételt, majd ugrott az ágyra, és leült a beteg ember mellett. A nő súlyosnak érezte magát a lábánál, kinyújtotta és kemény prémjét simogatta. A macska dorombolt hangosan, és óvatosan, a vezetés feje felé a tenyér volt, és az ő murchanii valami pattogó fa a kályha: a fűtési lelket. A béke az anyámhoz ment, mindaz, ami kínoztatta, valamennyire elindult, a szíve jó és kényelmes volt. „Szóval, ő pedig - gondolta, - a kertben együtt mentek.” Behunyta a szemét teljes a bizalom, hogy nem fog elaludni, várjon, amikor Kostya adó vissza. A menyasszonnyal.