Költői párbeszéd egy macskában piszkálni
ANDREY BARTENEV:
Mi van az angol macskával?
Ne hülyéskedj vele!
Ön vasalhatja, ahogy tetszik,
Még mindig megijeszteni fogja.
Mit tegyek? Igaza vagyok a kétségbeesés,
Mindig szart az angol!
Mint testvérek az amerikaiak
Ismert a világban zasr ... antsy.
Azt mondom: szükség van rá
Takarmányozni és melegíteni egy ilyen hüllőt?
Te magadról tudod
Az írás nem lehet költészet.
A hatalmas orosz nyelvben
Nincs elég kifejezésem.
Szavakat keresek, de nem mindenek,
Figyelmen kívül hagyni
Az angol kemény macskáknak,
De még mindig fizetek vissza,
Bár nem esküszöm a társra
- El kell távolítani őket! Fogó!
Tegyük meg, Lyudmyl Petrovna!
Meg fogjuk osztani az összes nehézséget pontosan.
A feleségemmel maradok,
És ígérsz engem
A következő járat a PortA-tól
Küldd el a gyilkos macskát!
A ködös Albion partjaihoz.
És azóta otthon lesz
És nem az én országomban él
Kérjen saját kenyeret és vizet enni és inni.
Igen, annyira, hogy tudta
Aranyos az összes natív küszöb.
Ó, macskák, macskám,
Viszlát kicsikém!
OSOKIN Lyudmila Petrovna:
Teljes mértékben egyetértek veled.
És nagyon szomorú volt hozzám,
Amikor hirtelen egy kedves macska meghalt,
A hiba a hasa.
-A macskák számára ártalmas kittycat-,
Egy ilyen orvos válaszolt nekem.
Azóta csak eszünk
Hús, sajt, sárgarépa és zabkása.
A macskák most már nincsenek,
Ami történt, sajnálom.
----------------------------------
Ó, az ablak alatt meow a pecsétek,
Kipufogás az erotizmustól.
Ljudmila! Köszönöm a macskákat!
Tisztelettel. Inna.