Az első trónia temploma a Sparrow Hills-on 1
Az Élet-adományozó Szentháromság templománál a Sparrow Hills-on jogi és pszichológiai tanácsadási szolgáltatást szerveznek.
Mit jelent Jézus követése?
Jézus után nem azt jelenti, hogy gyakran azt gondoljuk, hogy mindent el kell hagynunk: barátok, rokonok, háztartási alkalmazottak, munka, kreativitás és napi érdekek. Ez csak egy külső, "térbeli" távozás, nem belső és filozófiai. mint a teetotalerek aszkétainak és atyáinak teológiája. Krisztus ilyen abszolút imitációját sem követte az Úr tanítványai sem. Jézust néhány évig kísérte, majd ismét visszatért hozzátartozóikhoz, munkájához és napi tevékenységeihez. Az Úrral való belső kapcsolataik azonban állandóak voltak, vallási gondolkodásuk pedig tanítványaként teljes körű volt. Krisztus tanítványa "Krisztussal élni", és nemcsak Krisztus követője. Jézus után nem két-három év, vagy valamilyen társadalmi tevékenység kérdése, az élet és a halál kérdése.
Tanítványként való jelentést jelent a Mester nyomdokaiban, imitálva életmódját. És ahogy Jézus nemcsak dicsőséggel, de elutasítással, a kereszttel és a szenvedéssel találkozott, ezért a tanítványoknak fel kellett készülniük a vértanúság útjára. Ezért hívja őket, mondván: "Ki akar." Először fel kell emelnie keresztjét, majd meg kell követnie Krisztust, és nem fordítva. A kereszt átadása nem vezet minket a nagy kétségbeesés útján. Éppen ellenkezőleg, ez az élet előnye. Itt működik az élet és a lélek ellen irányuló igény leküzdésének és visszautasításának logikája. De mit jelent az életed és a lelke tönkretenni?
A fentiek mindegyike kizárólag a világi nézetek, amelyek a kompromisszum logikájára épülnek. Régen vártunk arra, hogy várakozzunk a jutalmakért, ki vagyunk és mit csinálunk. De a jelenlegi evangéliumi olvasmányok érvelésének folyamata teljesen más. Ez nem jutalom, hanem veszteség kérdése. Aki Jézus Krisztust követni akarja, készen kell állnia és elhatározni, hogy mindent elveszít - nem csak áldásokat és gazdagságokat, hanem sokkal többet is - az életet. És ha az Úr az ő megtestesülése hajtotta nagy ötlet önálló rosszallás, és miután az adakozás Isten dicsőségének esett szégyen az emberi szenvedélyek és túlélte a keresztre feszítést, a diákok nem eltérő döntést hozhat, és válasszon egy másik útvonalat.
önmegtagadás
Jézus Krisztus egész történeti útjából tudjuk, hogy ő maga soha nem gondolt hatalomra és hatalomra. Tettei nem kapták meg a győzelem elismerését, jóváhagyását és sikerét, de csak megvetést és megtagadást keltettek. Még a tanítványok is, végül a zsidók félelme miatt hagyták el őt. Minden ember, még a legbájasabb is, az élethez való jog. Krisztusnak nem volt joga. Nem tartozik az élethez vagy a halálhoz. Ráadásul "a róka lyukak, a madarak pedig fészkek, de az embernek Fia nem rendelkezik a fejét" (Máté 8:20). És nemcsak elutasították, hanem kivégezték is.
A Krisztus követésének útja nem könnyű. Ez egy nehéz és kemény út: "A kapu keskeny és szűk az út" (Máté 7:14). Emiatt nincs kényszer a keresztény hitben, csak egy hívás - "ki akar". De aki akar, mindenre készen kell állnia: elveszíti az életét és felemeli a keresztjét. Ez inkább a halál választása, mint az élet.
A hívőt felszólítják, hogy lemondjon az értelmetlen napi létezésről, hogy megszerezhesse az igaz életet. És ez nemcsak az örök, a jövő életére vonatkozik, hanem az igazi földi életre is. A hívő kell kiszabadítani magát a gyengeséget és destruktív aggályok a termékbeszerzés, leküzdeni magát, és a logika a világ, amelynek célja az elnyomás kedvéért gazdagság, a hatalom és a hírnév. Az embert úgy hívják, hogy igazi életet találjon. Ebben az összefüggésben Krisztus a "lélek" szót használja, és felajánlja egy személynek, hogy elpusztítsa "lelkét", vagyis egy biológiai életet, amely az alacsony és a felszínre süllyed. Bárki, aki igaz életre vágyik, készen kell állnia a napi földi élet sok szempontjának feláldozására.
A kereszt átadása és a "lélek" elvesztése.
Feltételezve, hogy a "lélek" kifejezés használatával Krisztus azt jelenti, amit még ebbe a fogalomba illesztünk, ez az ötlet ismét arra fog vezetni, hogy tükrözzük a végső áldozatot. Ez a fellebbezés elsősorban a tanítványoknak és lelki tanítóiknak szól. Tehát az Úr az emberek kedvéért tett: elpusztította "lelkét", és magára vállalta a világ bűneit. Számunkra a pokolba került.
Ugyanezt mondta Pál apostol híres mondatában, mondván, hogy készen áll a pokolra menni, ha csak a hívők kapták a paradicsomot. Ez a lelki Mester legfőbb áldozata és áldozata népének. Ez a kereszt legfontosabb jelentősége. Ez a felhívás nem ígér könnyed életet. A "belső emberre" utal, arra kényszerítve számunkra, hogy lemondjunk magunkról, valamint a lelkünkre, amelyet életnek és lelki lényegnek tekintünk. Egy ilyen mélyebb értelemben vett hívás azt jelenti, hogy elveszíti a lelkedet.
És itt jutunk el a kulcskérdéshez, hogy mi a kereszt igaz hordozása, és milyen erőfeszítéseket kell tenni erre. A kereszt átadása a legfőbb teszt. A tárgyalás mély, alapvető fontosságú, magában foglalja magának a lemondást és lelkének elvesztését. A személy személyesen kipróbálásra és kísértésekre van kitéve az életében, a lelkében és a tényleges lényben történelmi és eskatológiai értelemben vett minden mély és legszentségesebb dologgal kapcsolatban.
Valaki elolvassa a jelenlegi észrevételeit az evangéliumi Krisztus hordozó kereszt, valószínűleg azt fogja mondani, hogy egy személy, különösen a hívő, így megy le a tragikus egzisztenciális zsákutca és szembe kell néznie leküzdhetetlen cél.
Úgy tűnhet, hogy az egyház valóban extrém helyzeteket vezet az egyház felé, hogy felébressze a hívők tudatát és akaratát, hanem hogy egyedül hagyja őket. Az ilyen teljes magány az egyház közösségi céljain túl van.
A kérdésre adott választ a kereszt vasárnapja apostoli olvasmányai adják. Itt olvassuk, hogy "nincs olyan nagypapunk, aki nem érthette meg gyengeségeinkkel" (Zsidók 4:15). Ha pedig nem vagyunk képesek felemelni a keresztünket, lemondunk magunkról és elveszítjük lelkünket, nem fosztják meg Krisztus szeretetét és együttérzését. Végül is Krisztust nem csak kísérletek és kísértéseknek vetették alá, mint senki más, nem csak keresztjét vette, hanem felszabadult az üdvösségünkre. Ez reményt ad. Mert végső soron a mi Isten nem tesz bennünket akaratlan követeléseket, hanem együtt érzi a "mindenben kísértést". Uram teljes mértékben megérti emberi természetünket.
Athéni Egyetem teológus professzora, Georgios Patronos
A görög fordítás: "Pemptusia" kiadás