Michael Kononov
A kurzuson, ahol Kononov tanult, Nikolai Aleksandrovich Annenkov, a Maly Színház híres színésze vezette. Ez a tanfolyam volt az egyik leghíresebb - a művészetünk egész galaxist adott a finom színészeknek: Oleg Dal, Vitaly Solomin, Victor Pavlov. Az utóbbi kettő - Kononovhoz hasonlóan - az 1963-as diploma megszerzése után menedéket talált a Maly Színház falaiba.
Eközben először úgy tűnt, hogy Kononov sikeresen bekapcsolódott a kollektívumba, amely teljesen színházi "bölényből" állt. Hamarosan Eduardo de Filippo játéka után kapta az egyik legfontosabb szerepet a "Karácsony a Signi Cupiello házában" című szenzációs játékban. Azonban a jövőben a Maly Színház vezetői hozzáállása a fiatal színész felé irányult, ahol jelentős szerepet játszott a féltékenység - a maestrok nem kedvelték, hogy Kononov kiváló filmpályafutást végzett. Röviden, kénytelen volt választani - mozi vagy színház. Kononov választotta az elsőt, 1968-ban pedig elhagyta a Maly Színházat.
Kononov karrierje a moziban a "Sliver" harmadik évében kezdődött. 1961-ben Ivan Pyryev híres filmrendező szerény diákként látta a Vitka epizódos szerepét a "Közös barátunk" melodráma egyik szereplőjévé. A filmnek jó fogadtatása volt a közönséggel (22, 4 millió néző nézték), bár nagyrészt joggal tulajdonították a tiszteletreméltó rendező kudarcainak kritikáját. Azonban Kononov számára a film egy nagy moziknak ad át. A széles képernyős megjelenése után a javaslatokat minden oldalról filmezték. Ennek eredményeképpen a hatvanas évek közepén Kononovnak több olyan filmje is volt, amelyet a nyilvánosság kedvelte: "Az első trolibusz" (1964), "Búcsú, fiúk!" (1966).
A film után Kononov mozi karrierje lendületet vett. Tehetséges színész hívták elismert mesterek irányában, nevezetesen: Andrej Tarkovszkij ( "Andrei Rubljov" 1966. premier 1971-ben), Gleb Panfilov ( "A ford tűz nem", 1968), "The Beginning" (1970), Victor Tregubovich ( " in Flames "1969), Vitali Melnikov (" Hello és viszlát”, 1972).
Valóban nemzeti szerelem nyerte el Kononov, aki a történelemtanár Nestor Petrovics Severov szerepét Alekszej Korenev "The Great Change" (1973) négysoros televíziós filmjében játssza. Azonban kevesen tudják, hogy először, miután elolvasta a forgatókönyvet, Kononov megborzasztotta az általa felajánlott szerep és meghiúsította. De minden rendben lesz.
A film munkáscíme nem volt egyszerű - "Az iskola tanító kalandjai". De amint elterjed a hír, hogy a híres stúdió eltávolítjuk komédia egy iskolában dolgozó fiatalok ( „Este Moszkva” Az erről szóló információk telt az újságban), az Oktatási Minisztérium lezuhanyozott hívások felháborodott tanárok, mondván, hogy mindannyian ki mászni, és körülbelül Vigyázni fogunk. Arra a pontra jutott, hogy a film igazgatóját az oktatási miniszternek hívták a szőnyegen. De a gyökér tudta megmagyarázni, hogy a miniszter, hogy nincs visszaélés tanárok azt filmje uchinyaet sem, és fordítva - egy képet a dicsőség nekik. A miniszter elégedett volt ezzel a magyarázattal, azonban búcsút mondott: "Végül is megváltoztatja a film nevét". Korenev nem ellenezte. Másnap a filmszemélyzetben jelentettek be egy versenyt: aki új nevet kap a képért, egy üveg konyakot kap. A vitát Anatoly Mukasei üzemeltető nyerte, aki először mondta: "Nagy változás".
A főszereplők közül - Nestor Petrovics Severov és szeretett Polina - Korenev fiatal tehetségeket hívott Andrei Myagkov és Natalia Gundareva elé. Azonban mindkét jelölt átesett. Gundareva nem illeszkedett a "dimenziókba" (ő már teljes nő), és Myagkovot a túlzott ambíciók miatt. Anastasia Voznesenskaya feleségét akarta lefényképezni vele, de Korenev elutasította ezt a kérést. Rövid keresés után mindkét szerepet meghívták fiatal, de már jól ismert színészek: Natalia Gvozdikova és Mikhail Kononov. Ha azonban Gvozdikova visszavonult, hogy majdnem azonnal visszavonuljon, akkor Kononov sokáig habozott. Ő lett híres, köszönhetően az együttműködés olyan nagy rendezők Andrej Tarkovszkij, Gleb Panfilov, és hirtelen ő felajánlotta a szerepét tanár-klutz igénytelen komédia iskolai életben. Úgy tűnt a színésznek, hogy a kép csak ebből származik. De Korenev még mindig sikerült megtörni ellenállását.
Koren volt általános igazgatója, aki könnyedén sikerült meggyőzni partnereit a munkája helyességét a döntéseket. Ugyanebben „Nagy változás” képes volt elérni a látszólag elképzelhetetlen: összegyűjteni a legénység három generáció szereplők - világítótestek (Michael Yanshina, Anastasia St. George, Valentina Valentina Sperantova) csillagok (Jevgenyij Leonov Ljudmila Kasatkina, Rolan Bykov, Lev Durov, Kramarov ,, Vadim, Valerij orr, Lucien Ovchinnikov, Gottlieb Roninson) és a fiatalok (Svetlana Kryuchkov Jurij Kuzmenkova, Natalia Bogunova, Victor Proskurin, Irina Azer, Nina Maslova).
A film felvétele Moszkvában, Yaroslavlban és Szocsiban zajlott. A munka vitatkozott, bár nem minden olyan simán ment, mint a képernyőn. Például a forgatás folyamán a rendező és a vezető szerep egyik előadója - a Gvozdikova - közötti kapcsolatok romlottak. Ennek eredményeként jelentősen csökkentette szerepét, és a főszereplőből másodlagosvá vált (ez látható a képernyőn megjelenő ritka megjelenéseiről).
A folyami merülés epizódjának felvétele során Mikhail Kononov szinte szenvedett. Kiderült, hogy nem fürdött jól, de ezt a rendezőnek szégyellte. Ennek eredményeképpen beleolvadtam a Volgába, és majdnem megfulladt. Amikor elkezdett fojtani és kiabálni "Súgó", senki sem figyelt rá, hiszen a forgatókönyv szerint pontosan ez volt a Kononov hősnek. Szerencsére a forgatókönyv szerint Rolan Bykov (Petrykin) hősének rohanni kellett, hogy segítsen a fuldokló embernek - így tett. Miközben Bykov - Petrykin Kononovba vándorolt, miközben a tengerpartra húzta, sok folyóvizet nyelt.
A "Nagy változás" premierje után sok szereplõt felkeltek a híresek. És azok, akik már híresek voltak, híresek a téren. Ez Mikhail Kononovra vonatkozik. Bár maga is nagyra tartja ezt a szerepet a színészi életrajzában elhanyagolhatónak. Végül is nem kellett különös dolgot játszania. A szovjetek milliói számára azonban azóta is nőtt Nestor Petrovich ellen. hogy korábban játszott a filmben számos emlékezetes szerepek (mellesleg ugyanez történt Alexander Zbrueva, majd miután a „változás” határozottan ragadt a beceneve „Ganja”).
A 70-80-as években Kononov tovább aktívan a moziban (színházban ő „kapcsolt”), és megpróbálta magát a vezetőségi tagok szerepét a különböző irányokba. Ő játszotta olyan rendezőkkel, mint Boris Grigoriev ( "Kapaszkodj a felhők", 1972), Leonid Makarychev ( "Red Bee", 1972), Baras Halzanov ( "Discovery", 1973), Vitaly Melnikov ( "Hello and Goodbye" 1973 ), Gennagyij Vasziljev ( "Finist - Bright Falcon" 1975) és a "Amíg az óra sztrájk" (1976), Szergej Danilin ( "72 fok", 1976), Alexander Zarkhi ( "a történet egy ismeretlen színész", 1976) Alekszej német ("Húsz nap háború nélkül", 1977). Nyomában kreatív listája művei Igor Voznesensky ( "Rings Almanzora", 1977), Vladimir Lyubomudrova ( "szél Seek ...", 1978), Andrej Mihalkov-Koncsalovszkij ( "Sibiriada", 1979), Vladimir Fetin ( "Tajga regény" 1980), Irina Poplavskaya ( "Vaszilij és Vasilisa", 1981), Szergej Erin ( "nincs más út", 1981), Michael zúgó ( "vizsgálat", 1981), Eugene Tatar ( "minden látható ok nélkül," 1982). Lövése Eldar Ryazanov ( "Station for Two", 1983), Paul ARSENOV ( "Vendég a jövőből", 1984), Paul Fattahutdinov Vladimir Hotinenko ( "One és karfa nélküli", 1984), Alexander Pankratov ( „trükkök a régi szellemben "1986), Vitaly Makarov (" ez egy seprűvel, ő egy fekete kalapot”, 1987), Benjamin Dorman ( "Broken Bow", 1988), Jurij Kara („társai Baltasar, vagy Éjszakai Sztálin, 1989) és más filmesek.
Eközben, annak ellenére, hogy nagy népszerűsége volt az emberek között, Kononov hosszú ideig nem volt rangos és hivatalos díjat. Sok szempontból ez annak a ténynek tudható be, hogy soha nem próbálta az orrát a szél felé tartani, és megpróbált külön művészetet élni. 1968-ban elhagyta a színházat, soha nem jutott be a főváros egyik színházába, hanem inkább a moziban dolgozott. És ott igyekezett nem rohanni mindent, nagyon szelektív volt a javasolt szerepekkel kapcsolatban (bár továbbra is szégyelli néhány szerepét).
Az RSFSR Kononov tiszteletes művészének címét csak 1989-ben kapta meg, majd azt mondta véletlenül. Állítólag futott a stúdió folyosóján, ütközött valakivel a feletteseivel, és hirtelen úgy döntött: "Itt van, hozzárendeljük a címet." Úgy tűnik, volt egy terjesztés, de kinek a cím megfelelője, nem tudott választani. Kononov segítségére jött. És ha nem jöttem volna fel?
M. Kononov beszámol: "Ami az ügyvédi szakmát illeti, az utóbbi időben mindenféle szerephez jutottam. De a minőség és a mozi és a színház világa annyira szánalmas ...
Egyszer úgy jártam el egy ilyen tervben, amelyet most "szappanoperáknak" neveznek. "Nagy változást látok", mint "szappanopera".
De ma a "szappanopera" olyan csúnya, csúnya és büdös! Ebben a szappanban nyilvánvalóan valami rossz keveredik ...
Egyszer, az egyik szitanyomtatáson, még könnyekbe is törtem. Mindenki úgy döntött, hogy én voltam, aki belépett a képbe. És szörnyen zokogtam a mai mozi és televízió előtt. És elutasította a szerepet, bár a pénz nagyszerűen felajánlotta. Nem mehetsz ezzel a nézővel. A művészetnek optimistának kell lennie ... "
Vissza a 70-es Kononov és felesége Natasha vásárolt egy házat a falu alatt a Vlasovo Orekhovo életű mintha két ház Moszkvában, közel a metró „Belorusskaya”, és a faluban. Azonban az élet a faluban nem volt túl örült, mert a szomszédok Kononov nem voltak nagyon barátságosak. Ezért a nyolcvanas évek végén eladtak egy házat Vlasovóban és egy moszkvai szövetkezeti lakást, és vásároltak egy házat a moszkvai Butyrki régióban. Igaz, hogy egy ideig - nem sokáig - melegen tartották a házat, a múlt században épített ház romja hosszú javítás volt. Nyolc év alatt Kononov kiütötte az építőanyagokat, és az évek során mindvégig az építkezésen élt. Egyszer, a javítás során egy fal összeomlott, amely egy falu utcájára nyílik. És Kononov és felesége, akik a házban voltak, kiderült, hogy színházi látványban vannak. Hála istennek, hogy az összeomlás a nyár folyamán történt!
„Mi mérjük az élet. Az emelkedés - körülbelül hat reggel, és azonnal - a végtelen ellátás. Azonban az esti órákban, hogy üljön fel késő este - egy tipikus városi szokás. A szomszédok azt mondjuk, hogy te fél éjszaka világít - a lelkemben nyugodtabb. Azonban, ha iszik traktor kopogtat egy másik post, és néhány nappal le a villanyt, meg kell ülni hosszú estéken gyertyafényes, petróleum lámpa és információ nélkül.
Általában ez egy közös falu Moszkva közelében, és van egy normális paraszti életet. Majd sup egy teljes kanál -, mint a többi a helyiek. A tömeg a súlyos problémákat. Különösen akkor, ha nincs mag, nem takarmányozását svinyushku vagy csirkét. Bár a támadás ezeknek a problémáknak állok. A másik dolog, mennyi az elég nekem évek menni, és őszintén szólva, ez egyre nehezebb.
Most pusztítanak sok falu égett kastély. Mindez nem csak aggódni. Ez törvénytelenség. Vadság néhány.
Mi, a falu is kell megvédeni magukat rablók látogatók ... "
Arra a kérdésre, a jövőben tervezi Kononov válaszolt:
„Személy szerint én most a banda elválasztjuk a teljes. Elvesztettem sok barátot. Élek elég zárt. És szent tiszteletére, amit tett a film az én generációm. És volt egy csodálatos generáció! Az emberek, akik szeretik az igazi művészet és a kiszolgáló néha az életüket adták. Ők nem keresnek egy csomó pénzt, és nem törekszik erre. A mi nemzedékünk - egy generáció Vladimir Vysotsky, Oleg Dal. Mindannyiunknak van néhány eszmények, törekvések ...
De a jelenlegi generáció ... én nem látok semmilyen, a fiatal rendező, aki azt akarta, hogy maradjon. Esküszöm, nem értem. Igen, a munka szakmailag, mind pontosan kiszámítani. De ott van a lényeg - a lélek. Filmjük, ne nyúljon hozzám, ne érintse. Minden hígított, tudod?
Ugyanez a színészi szakma. Úgy tűnik, hogy mindent helyesen tette. Helyes nevetni és sírni. De, mint a tanárok, a belső impulzus kell leadott egy nyílás rámpa, valamint a képernyőn - a nézőt. Különben megfullad a könnyek, bár obhohochis, és a néző nem lesz szomorú, vagy vicces, és a lelke néma lesz. Itt az „átutalás” most nagyon ritkán történik ... "
Mint sok kollégája, Kononov azokban az években nem menekülés, és a részvétel a politikában. Egy időben, ő is része volt a blokk cédrus, majd beállt az aktív támogatói Alexander Lebed. Egy interjúban az akkori színész elmondta, politikai preferenciák, „Ez nem volt gyenge pontja. Ez egy kísérlet, hogy megértsék az emberek. Ezek az én embereim tanulni ebben a szakaszban. Holnap is lehet Bryntsalov, beszélni, kommunikálni, hogy megpróbálja megérteni, hogy mit valójában. Az emberek játszanak az életben ...
És az emberek a művészet, véleményem szerint, bemegy a politikát akar, a veszteséget, de nem, hogy kimerült. Én nagyon zavaros. De keres magának, nézi az új inkarnáció ... "
Egy interjú M. Kononov: „A királyság ma, akik még soha, és a küszöböt valami nem engedte mész, annál több a képernyőn. Minket arra, amit most néha a színészek két az intézetben fel, úgy inkompetens, és ezek az úgynevezett zsenik. Abban az időben, akkor is, ha dolgozik a színházban, találkoztam a szereplők és a rendezők Isten ajándéka, ahogy mondják. Nem voltak puffadt, nem megy zseni. És akkor valaki nem csak egy képet, és a buborékok, hogy úgy gondolja: Istenem, nem tudja elindítani a habot. Ez olyan, mint egy kisfiú puknet a kiságyban, és anyám felkiált: „Ó, milyen csodálatos! Te vagy az én kicsim! „Tehát itt. Egy csomó! És kiabálni: „Hogy zseniális! Milyen kilátások nyílnak! „Így a kár, hogy ezek a fiatalok. Art - egy fárasztó csata legyőzni az örök anyag maga, mások. Ha ez nem, és semmi sem derül ki a képernyőn. Minden hamis, baromság, gyapjú. Bár hazánkban is nagy. Ott kell néhány millió tenni valami érdemlegeset. Tetszett a film „Brother” Alexei Balabanov. Szeretnék egy rendező a forgatás. Emberi valami maradt, úgy érezte. Ne feledd, a régi mesterek „Lenfilm” ...
Még vezető a rendezők megpróbálják utánozni, legyen szíves valaki, eladni magát, ember, a kultúra, amelyben egykor értékes. Azt is lehet hivatkozni bárhol a képernyőn villódzó végtelenül fesztiválokon vezetni. De ez a nyomorúság! Egy bizonyos embercsoport üzleti a fesztiválokon, így a morzsákat a szereplők, mint segélyekkel. És a szereplők, mint ünnepe. De számít ez? Kötelező csend munka után, és nyugalom, nem pedig összejövetelt. Ez a szükségleteit a nagy színészek belevetette magát a nyilvánosság forgatagban. Sok ilyen művészek, mint például Lyubshin, puha, egy toll ... "
Share az oldalon