Olvassa el a könyvet interneten, szerző Michael Judith Online Page 13 Online
nagy szakemberek plasztikai sebészet, amely visszaállítja a megjelenést. De most kell beszélni, hogyan kell visszaállítani a memóriát. Miért nem emlékszik?
- Mondd, mi a neved, hölgyem. Mondja meg a nevét. És az anyja leánykori nevét.
Ismét vak szemét a mennyezetre meredt.
- Vagy hívja bármilyen nevet, ami eszembe jut, asszonyom, mondjuk a nevét egy barát vagy ismerős a neve, aki dolgozik, az Ön számára; akkor talán könnyebb lesz megjegyezni a saját nevét. Asszonyom, nem tudok segíteni, amíg nem tudom, mennyire súlyos a betegség. Tud mondani a nevét? Vagy valami mást mondani magáról, a barátai, az életedről ... By the way, hogyan, asszonyom?
- Nem tudom, nem tudom, nem tudom! - Stephanie felemelte a kezét, beletúrt egy műanyag cső, aztán a kezüket, hogy maguk, a saját maguk által, majd vissza rá. - kezek - mondta - a kezem. - Ez lett egy űzött körülnézni. - Fal. Ablakot. Sky. Ágyban. Hands. Jobb? Az orvos, - mondta, és ujjával rá. Aztán elkezdett ujjal különböző irányokba. - bal. Jobbra. Up. Le. Jobb? Minden rendben volt?
- Igen, asszonyom, igen, igen, - mondta az orvos. - Mit tud még?
- A felső határt. Ajtó. Lapokat. Párna.
- És a neve Madame ... - Az orvos nem fejezte be. - Beszélj gyorsan, asszonyom. Az Ön neve Madame ...
Stephanie megrázta a fejét.
- Nem tudom. Csak azt tudom, valamit. És miért? Miért nem tudom valami mást? Mit fogok csinálni?
- Meg fogja vissza, - mondta Max. - Maradj velem, és jobb lesz. - Megy az ágy oldalán, aki beszélt az orvossal. - Milyen gyorsan tudja tárgyalni a szakember a plasztikai sebészet? Minden mást én elintézem.
Az orvos telt szavai süket fülekre talált.
- Volt valami, ami miatt elfelejtette sokat, asszonyom. Talán nem lesz hosszú életű, de lehetséges, és hogy ne felejtsük el semmit. Szeretném, hogy segítsen. Talán bejön valami a fej vagy megsérül, amelynek okát baleset volt ...
- Milyen baleset? Senki nem mondta, bármilyen baleset.
Az orvos ránézett.
- Néhány perccel ezelőtt azt mondta, hogy Madame baleset volt. Nem emlékszel?
- Nem Ön beszélt a baleset? Nem emlékszem. Mi baleset?
- A férje azt mondta, hogy a motorcsónak ütközött egy mólón kiálló tűz ütött ki ... - fordult Max. - Biztos, hogy pontosan mi történt, uram? A múlt héten partjainál Monaco ugrott a levegőbe egy hajó. Te nem?
- Mondtam már, hogy mi történt. Nem hallottam a robbanás a hajón. És mikor volt ez?
- Akár hétfőn vagy kedden, nem emlékszem pontosan. Ez történhetett körüli időben. Baleset veled. Bár természetesen a robbanás akkor lehet a hajót. Megértem, hogy mindegyikük meghalt. Milyen szörnyű történet! - Visszafordult Stephanie. - Nem emlékszik semmire, mi történt a hajóval?
- Nem - fordította a fejét, Stephanie bámult Max. - A férjem.
Ismét felemelte a kezét, ő széttárta ujjait, nézte a gyűrűsujj a bal keze, ami nem volt a gyűrű.
Közeledik, Max leeresztette a kezét Stephanie az ágyon, és megfogta a lány szabad kezét, és megszorította. Bár ő volt szolgálatban ágya, volt ideje gondolkodni, és most már minden készen állt; összes tervet, hogy ő építette az elmúlt évben, meg kellett változtatni, hogy azok lehetőséget kapnak arra, hogy új életet kezd, nem csak a Max Styuvezanu de Sabrina Longworth. Megfordult, hogy Stephanie, de szavai arra szánt az orvos is.
- Találkoztunk öt nappal ezelőtt egy fogadáson Cap Ferrat. A következő napon házasodtunk, és ebéd után ment egy kört egy motorcsónak. Maga három nappal eszméletlen volt. Mi volt nem sietett, hogy veszek neked egy gyűrűt, akarja megvárni, amíg találunk, amelyik tetszik. Azt is tervezzük, hogy hogyan töltik a nászút, és mi fogja költeni, akkor veszek neked egy gyűrűt, de előbb fog arról, hogy vissza, és vigyen haza.
Stephanie nézett rá a könnyein át, navernuvshiesya szemét.
- Az én nevem Max Lacoste.
- Mi volt a neve a Madame, amíg a házasság? - Megkérdeztem az orvost.
- Robion - gyorsan válaszolt Max.
- Franciaországban az emberek vezetéknévvel gépelt jó felét. De uram, meg tudná mondani, asszonyom, aki volt, hogy honnan jöttem, mi a családi ...
Még nézi Stephanie, Max megrázta a fejét.
- Mi nem beszéltünk a múltunkat, azt gondoltuk, ez a mi bőven lesz ideje. Beszéltünk a jövőben. Volt annyi tervek, hogyan időt együtt, így sok remény, annyi álom ... és még mindig képes valóra.
- Ca-na-brie. - Ez megint, mint korábban, mondta a nevét, mintha kóstolni. - Sabrina. Sabrina. Sabrina. - Aztán megrázta a fejét. - Nem, ez nem felel meg.
- Hol laksz? - Megkérdeztem az orvost Max.
- Nem messze innen. Megfordultam, hogy az Ön számára egy kérés egy szakember a plasztikai sebészet Madame. Nem tudok várni, hogy hazavigye.
- Azt akarom, hogy tartanak a héten, amíg az erők nem fog visszatérni, és akkor viszont jön a szakember plasztikai sebészet. De azt is határozottan engedélyt kérni, hogy meghív egy terapeuta, azt kell, hogy konzultáljon vele. Meg kell alaposan vizsgálja meg ...
- Ha nem vagyunk házasok - Stephanie kérték -, akkor mi volt a neve a házasság előtt?
- Mondtam már, - mondta Max. - Robion.
- Tényleg? Robion? Volt egy ilyen név? - A szeme elkerekedett a meglepetéstől. - És amikor azt mondta?
- Néhány perccel ezelőtt. Azonban ez nem számít.
- Nem, fontos, fontos. - Úgy beszélt hangosabban. - Mit nem emlékszem semmire?
- Ön nem minden esetben annyira aggódik - gyorsan be egy orvos. - Egy ilyen forma amnézia a dolgok rendje; így gyakran előfordul, akik viselik a traumatizált. Ez az úgynevezett anterográd amnézia, ő szinte mindig zajlik egy pár napig. Azonban, asszonyom is szenvednek egyfajta amnézia és a retrográd, amely egy tartósabb hatást. Az én véleményem, akkor meg kell vizsgálni, teljes egészében szakképzett képes meghatározni, hogy melyik forma amnézia szenved, és segít leküzdeni élt át traumatikus, és talán segít megtalálni a módját, hogy megszabaduljon a kellemetlen emlékeket.
- A feleségem és én vigyázni fog, hogy ő törte az érzelmi sokk, - mondta Max.
- De figyelj, Monsieur is vannak szakértők, akik alaposan ismerik ilyenfajta esetben ...
Hagyj békén! A gondolat villant át az agyán, angol és nem francia, és amint tudomást szerzett Stephanie, az ő irracionális félelem túlterheltek. Kikapta a kezét tenyérrel Max, ő dugta a takaró alá, és lehunyta a szemét, hogy ne lássa az egyik vagy a másik férfi. Hallotta a hangjukat, mint egy - hangzatos, egy csipetnyi elégedetlenség, de úgy tűnik, az elmúlt
Minden jog védett booksonline.com.ua