A makrogazdasági mutatók előrejelzésének módszerei
Az előrejelzés és tervezés a gazdasági fejlődés, a módszertan, amely a marxista bővített újratermelés, a számításhoz a makrogazdasági mutatók fejlett nemzetgazdaság egyensúlya, számos olyan szakaszok (nagyobb konszolidált mérleg). Különösen az összesített társadalmi terméket (SOP) a társadalmi termék gyártási, fogyasztási és felhalmozási konszolidált egyensúlya alapján határozták meg, a szakmaközi mérlegben szereplő leírással. A termelés, az elosztás, az újraelosztás és a nemzeti jövedelem (ND) konszolidált mérlegének segítségével kiszámították a generált, elosztott és használt nemzeti jövedelmet.
A SOP és az ND kezdeti szakaszokban történő előállítását makrogazdasági modellek alapján határozták meg, beleértve a szakmaközi egyensúly és a kibővített (index) módszer modelleket. A számítások alapján a kötet ezen indexek a bázis időszakban a foglalkoztatottak száma index változása terén az anyagi termelés és a termelékenység indexek vagy átlagos éves értéke a tárgyi eszközök és a befektetett eszközei az előrejelzési időszakban. Az ND előrejelzésénél figyelembe vették a társadalmi termék anyagintenzitásának változását is.
A végterméket az egy főre jutó fogyasztási normák, a népességméret és egyéb szükséges adatok felhasználásával végső igény alapján határozták meg.
Mivel a jelenlegi SOP és ND számítva a korábbi módszer, elveszítik jelentőségüket, elegendő, hogy fontolja módszerek előrejelzési és tervezési körének és változás üteme GDP (GDP) - jelzi a gazdaság feltételeit a piaci viszonyok.
A külföldi gyakorlatban a GNP (GDP) előrejelzését különböző módszerek végzik. Széleskörűen alkalmazott extrapolációs, deflációs, gazdasági és matematikai modellek (faktorikus, ágazati "kiáramlás", ökonometriai), termelés, elosztási módszerek és a GDP végfelhasználásának módszere. Ezeket a módszereket széles körben használják a FÁK-országokban, beleértve a Belarusz Köztársaságot is. Nézzük meg e módszerek legfontosabb rendelkezéseit.
extrapoláció eljárások során vizsgálata lehetséges trendek idősor mutatók (GDP, stb ..), a különböző idő függvények (trend modellek - a modell a dinamika a termelés, közeledik a kisebb vagy nagyobb mértékben a növekedési pályára által leírt statisztikai sokaságot (a tényleges beszélők száma)). Fenntartása mellett a gazdasági fejlődés a jövőben időben funkciókat lehet extrapolálni, és ezáltal talált előretekintő értékelését dinamikája termelés és az egyes tényezők.
A függőség lehet lineáris és nemlineáris (f (t) = a + bt - lineáris; f (t) = ATB - a teljesítmény; f (t) = a + b / t - hiperbolikus; f (t) = ab „- exponenciális és a, és b a függvények paraméterei). Meg kell jegyezni, hogy a lineáris függést általában nem tekintik nagyon "mélynek" az előrejelzési célokra.
A gazdasági növekedés faktoriális modelljeinek lényege a GDP-termelés volumenének és dinamikájának, valamint a termelési erőforrások volumenének és dinamikájának közötti mennyiségi kapcsolatok kialakítása.
A leginkább elfogadható a kétfaktoros modell termelési függvény formájában:
ahol x1 'és x2t, - két termelési tényező - termelési eszközök
és az idővel változó bérköltségek.
Az a és b paraméterek a volumen és a termelési dinamika (yt) függőségét (rugalmasságát) jellemzik a termelési tényezők volumenére és dinamikájára
x1t és ^ t ^ ahol a jellemzi az Y 'növekményét, ami az egység
növekmény X1 '(X2t = const) esetén, és b az egységenkénti Y' növekmény
az X2t növekménye (X1t = const esetén). Ebben az esetben meg kell felelni az a> 0 és b> 0 feltételnek, amely a nem azonosítatlanok hatását tükrözi. Nem vették figyelembe a tényezők modelljében és a termelési feltételek megváltoztatásában.
A szakmaközi egyensúly és az ökonometriai modellek lényegét az "Előrejelzés és tervezés módszere" fejezetben találjuk. A nemzetgazdasági egyensúly (BNH) és az ATP rendszerében a szakmaközi egyenlegek rendszereit az alábbiakban adjuk meg.
A defláció módszere. A deflációt árindexeken és termelési szerkezeten végzik. A fogyasztói láncok indexei, a nagykereskedelmi (ünnep) árak, az export lánc, a behozatal és a tervezett termelési volumen mutatói kerülnek felhasználásra.
A Belarusz Köztársaság a fejlesztési programjának sürgős intézkedéseket a gazdasági fellendülés először kiszámításához a GDP és az infláció által használt IMF módszertant, amelynek alapja a makro modell előrejelzése GDP pa értékelés alapján változások mennyisége és az infláció elemeiről. A módszertan lényege a következő.
A számítás szakaszos. Először a reál GDP kiszámítása történik. A nemzetgazdaság minden ágazatát két csoportra osztják: a mezőgazdaság és a nem mezőgazdasági ágazatok. Ez a felosztás a mezőgazdasági termelés szezonalitásával és a negyedéves termelés jelentős ingadozásával függ össze. Meghatározzák a mezőgazdaság és más iparágak negyedéves termelési volumenének változását. Ugyanakkor a minisztériumok előrejelző számításait használják. A Belarusz Köztársaságban a két összetevő aránya a következő: 20% - a mezőgazdasági termékek részesedése és 80% - egyéb ágazatok. Ez az arány és a negyedéves termelési volumen változásának mértéke a kibocsátás éves változási üteme. Ezután a reál GDP kiszámítása az előrejelzési időszakra képlet szerint történik
GDPpp = GDPb • ^ (13,4)
ahol GDPpp - a reál-GDP volumene az előrejelzési időszakban; GDP -
GDP a bázisidőszakban; J ^ a GDP változásának mértéke
előrejelzési időszakot az alapvonalhoz képest.
A második szakasz a képlet szerinti nominális GDP-t határozza meg
^ En GDP (GDP deflátor) alapján számítják ki a GDP szerkezete felhasználás (fajsúlyának végfelhasználás, készletezés, az export és import) és ^ en (fogyasztó, nagykereskedelmi (eladási) árak, az export és import árak). A GDP-deflátor előrejelzése az alábbiak szerint hajtható végre: t + 1 t + 1
ahol a JP + 1 a becsült árindex; q; - az i termelés tervezett mennyisége a t +1 időszakon belül; P;. + 1, P;. - i termékárak, t + 1 és t években.
A termelés, az elosztási módszerek és a GDP végső felhasználásának módszere a következő.
Gyártási módszer. A GDP a hozzáadott érték összegének felel meg úgy, hogy levonja a folyó termelőfelhasználást a tervezett bruttó kibocsátásból.
A bruttó kibocsátás jelenti az áruk és szolgáltatások értékét. Magában foglalja az értékesített ipari és mezőgazdasági termékek termelését, az áruk szállítását, az építési és szerelési munkák költségeit, más iparágak termelését. A szolgáltatások köre közé tartozik a nagy- és kiskereskedelem, a logisztika és a beszerzés, szolgáltatások, egészségügy, kultúra, pókok, az állami szervezetek és kormányzati szolgáltatások, védelem, szolgáltatás pénzügyi intézmények (bankok, biztosítók), nyugdíjbiztosítási szolgáltatások különböző szervezetek a vállalkozások és szervezetek szervizelésére, azaz a bruttó kibocsátás magában foglalja az összes termelt termék és szolgáltatás teljes mennyiségét a nemzetgazdaságban.
A folyó termelőfelhasználás összetétele a következőket foglalja magában: a termelési folyamatban használt termékek és anyagszolgáltatások (beszerzett és saját termelés); immateriális szolgáltatások kifizetése; többletköltségek (üzleti utak, különleges ruházat, különleges ételek, egyéni védőeszközök, eszközök megvásárlására fordított kiadások megtérítése, a munkavállalók képzési költségei); élelmiszerek és italok beszerzése szállodák, éttermek, kávézók, orvosi és oktatási intézmények által; a jelenlegi javítások költségei; élelmiszerek és szervizelés; katonai felszerelések vásárlására fordított kiadások. A közbenső fogyasztás magában foglalja a pénzügyi közvetítők fizetését is.
A GDP végső felhasználásának módja. Az előrejelzési időszakra a GDP-t a felhasználás elemei: a végső fogyasztás, a bruttó felhalmozás és az export-import egyenleg (az export és az import közötti különbség). A számítások alapja a Keynes alapvető egyenlete:
Y = C + G +1 + (E - M). (13,7)
A végső fogyasztás (C + G) a háztartások, a kormányzat és a háztartásokat kiszolgáló nonprofit szervezetek teljes fogyasztási kiadásait mutatja. A háztartások végső fogyasztására fordított kiadások magukban foglalják: az állami és szövetkezeti ágazatokban, a kollektív mezőgazdasági piacokon az önálló vállalkozói tevékenységet folytató magánszemélyektől és magánszemélyektől beszerzett áruk beszerzését; piaci alapú fogyasztói szolgáltatások vásárlása; lakás kiadása és fizetése közművek (a központi fűtés, víz, csatorna, gáz, villany); háztartási szolgáltatások (fürdők, mosodák, fodrászok, bérleti díjak, irodák cseréje); engedélyek vásárlása a szanatóriumban, pihenőházakban, panziókban; kifizetett egészségügyi intézmények fizetése, mozi, színház, állatkert-jegy vásárlási költsége; szállítás és kommunikációs szolgáltatások fizetése; pénzügyi, jogi szolgáltatások kifizetése; tandíjak kurzusokhoz, osztályok körökben; kereskedési kampó a jutalékraktárak által vásárolt árukhoz; a háztartások által saját fogyasztásra termelt termékek értéke.
A bruttó felhalmozás (I) magában foglalja a bruttó állóeszköz-felhalmozást és a készletváltozásokat. A bruttó állóeszköz-felhalmozás növekedést jelent befektetett a gazdasági egységet a termékek és szolgáltatások tartós, élettartama több, mint egy év, beleértve az értéke a szolgáltatások (állóeszközök, a költségek a kutatási és fúrási tevékenység, a tőke dolgozik, hogy javítsa a földet, a folyamatban lévő munka , nagyjavítás, speciális számítógép karbantartás). Stocks felölelik az összes elérhető termékek ebben az időben az üzleti egységek, amelyek nem szerepelnek a bruttó állóeszköz: állományok ipari termékek (nyersanyagok, félkész termékek, üzemanyagok és késztermékek); a betakarított növényekből származó mezőgazdasági termékek készlete; szarvasmarha hizlalás, fiatal marha, nyúl, baromfi és a méhek; az állami anyagi tartalékok tartalékai. 13.4.