Történetek a kortársak és
Ivan Andrejevics volt több mint negyven éves, amikor úgy döntött, hogy tanulmányozza a görög nyelvet. Itt van, hogyan történt.
Híres író Gnedich fordítás görög orosz híres vers Homérosz „Iliász”. Minden új fejezetet olvasta el a barátaidnak, beleértve Krylov. Ivan Andrejevics, hallgat olvasás, gyakran tanácsos Gnedich különböző változtatásokat a fordításban. Történt egyszer, hogy Gnedich nem tudott ellenállni, és azt mondta Krilov:
- Nem tudom, a görög, de olyan csendes!
Krilov szólt semmit, és elment.
Ez már sok napon át. Gnedich ismét meghívott barátok hallgatni egy új fejezet lefordítva.
Translation mindenkinek tetszett. Csak Ivan Andreevich vitatkozni kezdett, és azt állítják, hogy ez vagy az a vers van fordítva helytelenül. Gnedich mérges újra.
- Igen, akkor folyamatosan vitatkozni - mondta ingerülten. - Honnan tudod, hogy ez a baj?
Krilov vette a forgatókönyvet, olvassa el a verset a görög, majd lefordította. Gnedich zavaros és csak vetette fel a kezét:
- Hogy van, barátom, mindig azt mondta, hogy nem ismeri a görög nyelvet.
- Igen, tanultam csak a közelmúltban - vallotta Ivan Andrejevics.
Körülbelül a görög nyelvórák Ivan Andrejevics nem mondta el senkinek. Ül a görög nyelvtan, ő biztos, hogy az asztalon egy nyitott könyv az orosz. Ha a szoba volt, azonnal fedett orosz nyelvtan könyvet.
***
Ivan A. szívesen mennek mindenféle ünnepségeket. Szerette zajos tömeg szórakoztató, szórakozás előadás petrezselyem, vicces viccek és népdalok.
Miután a karneváli Ivan Andreevich tért vissza ilyen ünnepségek mogorva és csendes. Ez meglepett barátai. Általában Krylov elmondta részletesen, amit látott képviseletet díszített körhinta a téren. És ez most nem mondta, és szótlanul ült a sarokban, és elkezdte, hogy felmelegedjen a kályha.
Barátok kezdett kérdezni, hogy érdekes és vicces látta sétálni.
- És semmi, hogy menjen - mondta az egyik barátja - nincs semmi érdekes nincs.
- Nem, hadd - szólalt Krylov. - Nagyon érdekes. Ott találkoztam ilyen parasztok, hogy tart minden miniszter. Felmentem egy bohózat ma: túl nevetséges nagyapja, leveszi a kalapját, és megkérdezte: „A kalap semmi, uraim?” A válasz: „Semmi.”
„Nos, várj egy percet”, mondta a nagyapa, hogy egy kalap egy korlát és eltűnt. Ez érdekelt engem; Úgy döntöttem, hogy várjon, mint ez lesz a vége. Vártam és vártam, de nem nagyapa. Végül a perc, hogy így harminc, kiment, megemelte a kalapját a korláthoz újra, bemutatva, hogy a nyilvánosság, azt mondta: „Nincs semmi a kalapban?” Válasz: „Semmi.” Nagyapa belenézett a kalapot, és csendesen azt mondja: „De valójában semmi!” Igen, és eltűnt teljesen. Ő becsapni minket teljesen: mi, egy jó fél óra múlva várta kiadás, amit de darabból dobni! A dolog valami nagyon egyszerű!
***
Érkeztem Szentpéterváron bűvész indián. Megmutatta a trükköket a nemesi házak a fővárosban. Különösen tetszett minden zsonglőr izzó golyót. Krylov volt ragadtatva az agility egy zsonglőr, és úgy döntött, hogy teszteljék magát ebben a szakmában.
Néhány megpróbálta lebeszélni egy ilyen nehéz vállalkozás:
- hiábavaló erőfeszítés, Ivan Andrejevics. Ehhez az ilyen trükköket, van, hogy egy indiai vagy kínai.
- Végtére is, az indiai egy ember, mint én - Krilov válaszolt. - Miért van az orosz nem ugyanaz, ami az indiai?
Fogant, és az ok: maga vette az azonos golyókat, bezárkózott egy szobába, és elkezdte gyakorolni. Hosszú ideig nem működött. Kevesebb beteg ember már régen feladtam. De Krilov, hogy ha valaha is kíváncsi - mindig kereste. Így volt ez ebben az időben. Poggyász golyó egy pár hétig, aki bejelentette, hogy a barátai, hogy ő lett „indiánok”.
Ennek bizonyítéka, s megmutatta művészetét egy barátja otthonában - a rendező a Public Library J. H. Szarvas. Krilov zsonglőr nevű ecstasy, nem kevesebb, mint egy indiai zsonglőr. Barátok csak nem volt hajlandó hinni a szemüknek. De a legtöbb sohasem valaki ebben a szobában nem mutatott. Azt válaszoltam, hogy kéri:
- Me, barátaim, a hangsúly nem érdekli.
Számomra fontos volt, hogy a türelem és a kitartás.
***
Ivan Krilov nem tetszik tolakodó és bosszantó emberek. Több ilyen emberek, mindig nevetett, és még írt róluk egy mese „Demyanova fül.” Köztudott, hogy az összes.
Ivan A. Egyszer ő volt a cég rögeszmés emberek, de a híres író ügyesen kapott tőlük. Ez igaz volt.
Egyszer Krylov napi séták Nyevszkij. Sem a szél, sem hideg, sem meleg - semmi sem változik ez a szokás az övé. A kijelölt időben magának, elment sétálni. De amikor az eső esett, s elindult a második szint a Gostiny Dvor és elsétált az üzletekben. A tulajdonosok az üzletek és az üzlet hivatalnokok agresszíven kikiáltják magát minden halad. Látva Krilov, úgy döntöttek, hogy egy gazdag vevő. Eleinte a bolt eladók, valamint számos körül minden oldalról Ivan Andrejevics, versengés hirdeti portékáikat.
- Megvan a legjobb szőrme, uram.
- Az ilyen szőrme akkor nem találja sehol máshol, excellenciás!
- Raccoon - első osztályú!
Wings nem volt ideje, hogy nézz vissza, ahogy húzta a karját a boltba. Ezután Ivan Andreevich mondta:
- Nos, azt mutatják, bundát.
Eladók azonnal megállapított előtte egy tucat bőr különböző állatok. Krilov rájuk nézett, és azt mondta:
- Így van, jó szőrzet. A jobb módja van?
- Természetesen van! - Boldog sideltsy és vonszolta a pultra egy másik tétel szőrme.
Ivan Andreevich csodálta a fényes és puha ruhával, és újra megkérdezte:
- Jó, és ezeket, így nincsenek jobb?
- Hogy ne legyen, mert te, Uram, ott!
Sellers ismét lefektetett előtt egy nagy adag szőrme Krylov.
A híres meseíró, lassan, nézett a bőr, majd azt mondta:
- Nos, köszönöm. Most látom, hogy a boltban pontosan kiváló termékek. Különösen jó a mosómedve. Viszlát!
- Hogyan, uram! - kiáltotta sideltsy. - Igen, nem szeretne vásárolni tőlünk? Mi az Ön számára az egész üzlet lett!
- Nem, barátaim - mondta Krylov. - Nem kell semmit. Mentem itt az egészség, és erőszakkal húzta meg a boltba. Hibáztasd magad!
Azóta senki sem zavarta, hogy Ivan Andrejevics sétálni a Gostiny Dvor. Sideltsy neki nem bottal többé.
***
Krylov volt nagyon szereti a kiváló orosz költő, Vaszilij Zhukovsky. Barátok voltak, és gyakran találkoztak. Zsukovszkij olvasni Krylov új balladák és dalok, és olvassa el Krylov mese Zhukovsky. Hogyan érintett szárny Zsukovszkij kreativitás nagyon jól látható ez a helyzet.
A Zsukovszkij volt vendég. Vacsora után mindannyian elmentünk a mester tanulmány. Elkezdtünk beszélni irodalomban. Végére este Krilov kezdte keresni valamit a papírokat az asztalán.
- Mit akarsz, John A.? - kérdeztem.
- Igen, ez tény - mondta Krilov, - szeretnénk egy cigarettahüvelyt. Otthon, én könnyezés, hogy az első jövevény alatt egy kéz lemez, és így nem a Zsukovszkij. Bárki, aki megtöri a firkált papír foszlány őket - lesz felelős az utókor! Itt minden öltés értékes orosz irodalomban.
***
Sok évvel Krylov töltötte esténként a klubban, amely összefogja sokszínű és népes társadalomban. Igaz alkotnak, Krilov itt figyel az emberek, hallgattam a történeteket, meséket találtak témákat.
Amint a látogató földtulajdonos, aki szeretett dicsekedni, beszélt tokhal, amely kifogott a Volga.
- Egyszeri - mondta a fogadós -, mielőtt az én haza a férfiak húzta csillagocska. Nem fogja elhinni, - de higgye el, hossza innen a táblázat vége.
A szállásszolgáltató kinyúlt egyik végét a hosszú asztal, hogy az ellenkező, ahol Ivan Andrejevics ült. Ezután Krylov ugrott és gyorsan udvariasan azt mondta: - Hadd otodvinus, hogy kihagyja a tokhal.