Ix csak kenyérrel - Világi Cup
IX csak kenyérrel
- Duravey Oroszország e az országban? - kérdezte Kryskin.
- Alig! - mondta Alpatov.
- És mi van Oroszországban? Egyik végén a nap felkel, a másik megy le, és egy ilyen nagy tér, mind azt mondják, hogy kevés föld és az emberek levetkőzve, meztelenül; van-e olyan ország a világon, duravey Oroszország?
- Alig! - ismételte Alpatov.
- És mi a haza? Most kiderült, hogy a katonák ott, hogy megölje, vagy megölni, és még a katona semmit: a múltban, úgy szolgált katonaként és egy tizedest és őrmester, nem hiszem, hogy bármi szolgált és szolgál a haza és a haza, és ez kiderül, nincs hazája, és nem haza.
- Hogy van ez így? - Alpatov meglepett.
- Ez nagyon egyszerű, van egy lánya is a tanár és a diáklányok, Kryskin hallott?
- Hallottam van egy tanár.
- Nos, ez az olvastam, hogy ha most az állomás Taltsy, korábban a város Talim, a város falai és tornyai az egész országban tartott mindenféle emberek, elfoglalták a várost felváltva alatt a csont falak felhalmozódnak a különböző nemzetek - azaz ismert, mint a született és hogy Taltsy most élő ember, ez az úgynevezett orosz és együtt az orosz nép. Nos, mit gondolsz, mindez megéri?
- Ez a mi elmúlt.
- Vagyis az elhaladó embereket, és az orosz emberek nincsenek jelen, és a haza is jelen van, és az úton, bárcsak az orosz nép és hazája, és nem értik, hogy miért vettem ezt a szánalom.
- Szerelem mindig ismeretlen okból.
- Igen, mi van a szerelem? Most nincs gyárak, karton, kalocsni, csizma, és a termékek a föld, még kenyér és a só - már csak egy földön. És ugyanez a személy, hogy nem rendelkeznek a jog, a vallás, a család, és nem ember egyedül Fomkin testvére minden csapatnak. Nemzetiség meghalt, és azt mondják, az egész világon, minden nemzetiség fog halni, és a németek, mint mi, akkor Fomkin testvére, valamint a francia, a brit, a japán, a csupasz földet, majd mindezt egy Istent. Nos, az egyik az Isten minden ember számára, azt hiszem, helyesen, hogy a tökéletesség, mint a gőz eke és hasonlók, mint a mi eke. És hadd mondjam neked, és kérdezzem meg: ha azt mondják, dobja az ekét, és kapsz a gőz eke, hogyan lehet Hiszek egy nagyobb láthatóságot nélkül az ekét. Ugyanez igaz a régi a mi Istenünk, elmegyek hozzá, és nem az általános akarat. Mondanom sem kell, a község - nagyon jó, és a lépés több mint ez a nyílás!
Látod, mi van élet: mi volt a rongyszedő, egy ember megy a falvak, amely összegyűjti a rongyot, ahol a csont, ahol az ón, és így egy év, kettő, három, tíz. Húsz előtt már szerelni a helyzet, hogy a város nyitott raktár, és száz és egy az ő üzleti utazások, és a végén ezt a ruhát ki a papír. Nos, ez az ember, a polgári, romos, senki sem fog rongyok, és a papír nem. Előfordulhat, hogy egy személy titkos tiszta, akkor nézd meg, összecsuklik gyékény, teljes, vidám; Nézd Nos, ez ugyanaz a személy, mert most a régi emberek, szükséges, tisztítja a latrina, Sitnikov nem rendelkezik a latrina volt, nos, mondja meg neki, hogy hamarosan közösség és az egész nép fog menni a teljes Isten. A lányom tanár most ül és olvas az összes könyvet, kezdjük az ő mondjuk, és azt mondta: „Ez az apja, a jövőben.” Itt kitüntetések, kitüntetések, és „éhes” - és van egy könyv az asztalára: „Az úton, enni, és a kenyér a jövőben.”
Mindeközben Kryskin mondta, nem tudott Alpatov értik egymást, hogy az az ember, vagy az ellenség, de ha ez a könyv megjelent, rájöttem, hogy kell egy ellenség, és csak kenyeret nem tud venni: félelem a pap ostyát és a paraszti sonka.
- Hogy kaptam élelmiszer, - mondta -, de mit adok nektek kenyeret?
- Isten veled, de ha talált volna egy dolog, én nem adom fel.
„Nem-e kiderül kopott kincstári mellkasi megint?” - Alpatov megijedt, és kérte a félelem:
- Egy kis dolog: az ötödik.
- A string tört unatkozó esténként, de ha nincs ötödét, hagyja, hogy a történet.
- Mi más, egyébként, csak a szórakozás; Volt egy nagyon jó történet, olvasd el az egészet, de ezekben az időkben lopott és füstölt, így most újra üljön vagy hegedülni, vagy olvasni, hagyja néhány kóbor.
- A történet adok a „Bűn és bűnhődés” című Dosztojevszkij.
- Togo Dosztojevszkij, börtönben volt, és úgy tűnik, hogy körülbelül Raskolnnkove, megölte a két idős nő. Isten ments, ne.
- Nem kell olvasni a történetet: Raszkolnyikov meghalt és Dosztojevszkij elítélte a gyilkosságot, és arra tanít bennünket, hogy ne ölje meg.
- És ez még rosszabb, hogy nem ölte meg.
- Isten veled: nem volt ilyen szövetség Krisztusban.
- Nem volt, még nem olvasta az evangéliumok.
- Én nem olvastam? Nos, nem, rossz. Mi azonban ritkán olvasni az evangéliumot mellett népünk, fekete, írástudatlan, de ha valaki időt vett igénybe, hogy tényleg jön minden levélre. Így jöttem, és elhagyta ezt a könyvet: nem olvasnak többé. Megértem, hogy ez nagyon jó Krisztus tanítása; hogyan életünk itt a földön, egy nehéz, az Úr ad nekünk a kényelem az élet a halál után: légy türelmes itt, és nem lesz jó, ez minden Krisztus tanítása. Igaz, Krisztus tanította az embereket, hogy ne ölje meg, de ezt a parancsolatot bebugyolálva a maga módján, és az ország legveszélyesebb dolog.
- Tolsztoj legtöbb hibáztatni: ez az rossz ötlet, és kitalált, hogy ő most legalább van egy kandikál, hogy mi nőtt a magokat. Ne engedd, hogy Tolsztoj, kérem.
- Nagyboldogasszony adok neked, a paraszti munka, ez egy nagyon jó könyv.
- az egyén és a tulajdon?
- Igen, és az ő tulajdonát.
Alpatov elmondta, mi történne, ha a kiindulási pont, hogy egy egységes, és örült, hogy a gonoszság az ember, mint a fehér hab a fekete italt, megállt, nem volt nyugodt és megfontolt.
- Nem, - mondta végül, - bevallom fölötte a pokol.
- Nem tudom pontosan, hol olvastam, vagy álmodom, álmodom egy másik csodálatos, nemrég azt álmodta, hogy időben (...) a gyors és véletlenszerű, ahogy szeretné, hogy a nyíl fel - a tisztviselők a nyíl fut az irodában, itt az ideje, hogy csatlakozzanak a mezőgazdaságban: ültetett hagymát, nézd, és azt egy órával később a nyíl ment három órával a borjú lett belőle bika, és lépést tartott a rozs - elképesztő, amit a dolgok egy álomban. Tehát azt álmodtam, vagy olvastam valahol, az ember meg fog vágni egy borjút és egy kést az ügy megmunkálni, este elaludt, és hallja a borjú infantilis kiáltott; Mit gondol, megérti a borjú?
- És mi nem értjük.
- Beszéltünk az unió az egyén.
- És azt is vagyok, a szakszervezeti Belátható, és hogyan kell érteni? Nem, én is elismerem felettük pokol. Ugyanakkor antilligentsii, hogy nem az egyik fél csóválja a fejét kerék, a másik csatlakozik nem megölni az ellenséget az emberiség. Ezek a funkciók ellenőrzése nélkül.
- A pokolba az megértem, hogy ez az istenfélelem.
- Nos, igen, az istenfélelem.
- És mi az a teszt?
- kenyér könyvvizsgálói. Tudod, én vagyok a középosztály és a parasztság nem tetszik: bika, szar, és az egyik fél srác, de most már értem, hogy miért éheznek, és a mi Urunk, fekete óra, ez a darab elküldött kenyér könyvvizsgálat.
- Tévedsz, a kenyér is van egy csekket. Krisztus azt mondta: nem csak kenyérrel él az ember.
- Nem egy? Miért leborulnak az úton gyűjtsük? És élni fog könyvet. Az evangélium a kövek azt mondják, hogy az ördög akarta, hogy könnyen át kenyeret, de az Úr megtiltotta neki, hogy alkalmazni kell a kenyér erőfeszítés nélkül, ez az, azt mondják, lesz egy élő ember. Antilligentsiyu ugyanazokat a funkciókat megtévesztette, ő azt akarja, hogy kenyeret kő trahtora.
- Milyen az értelmiségiek, akik azt mondják, hogy?
- Gyakori: aki nem vet, nem fúj, és az ellenség magát, és a hétköznapi emberek, és a kenyér az egyik, és az egészet a szövetségeket.
- És az ember él csak kenyérrel?
- A földön, életben csak ez, hanem az összes többi példázatot. De ha az evangélium Tolsztoj érteni, hogy él a földön a példázatokat, a kenyér nem szükséges, mert a folytatása az emberi faj nem szükséges: hagyja apa és anya, és feleség. És én értem, hogy az evangélium példázatot a vigasztalás és ígéretet a világon a könnyű élet. Én ellenzem ezt semmi, de a földön az egyetlen élő ember, saját kenyeret.
A kereszt, ahol az utak eltérnek mind a négy oldalán, Alpatov akart elbúcsúzni a kertészek és leugrott a kocsiról, de tartotta a lovát, és viszlát kérték Alpatov, és úgy tűnik, nem könnyű, de ahhoz, hogy felfedezzék valamit a saját különleges és rendkívüli.
- Meg kell valamit magának - kérdezte - nem olvassa az evangéliumot a jó?
- Nem - mondta Alpatov - véleményem szorgalmasan olvassa a evangéliumról van szekták, és én nem szeretem őket, én csak tudom, hogy mit tanítottak a gyermekkorból: itt most látom a kereszt, és emlékszik a csodát öt kenyeret.
- És tele voltak? - Kryskin vigyorgott. - Hiszel?
- Nehezen, akkor csináld a büszkeség, hogy fordítsa le a lélek, lelki, mondjuk, kenyér, és mi van a lelki, ha kifejezetten kimondja, hogy a megmaradt tizenkét kosarat a darab az öt kenyeret. Van benne, mert úgy gondolja, hogy a fordítás: mondom, a tanár is, és, mint Krisztus, tudok járni, tanulni és dolgozni.
- Ahogy Krisztus nem működik? Mit koschunstvuete, munkáját a keresztre feszítést.
- A gyermektelen nem működik, nem egy példa, életünket a mindennapi élet zajlik, és az összes ünnepek. Nem lehet menteni minket.
- És élnek mentett?
- Nagyon sok ember, ez nem egy must: születik kenyér - Hála Istennek! született - meg kell szenvedni. És nem tud állni, és megérintett egy kis baj - Most hogy Krisztus gyengeség büszkeség és megtévesztés, hogy a legtöbb nem működik, és megy tanítani, össze.
- Nos, tévedtem, az értelmiség elvesztette az útját, és van egy igazi módja annak, hogy Krisztus, hogy mentse meg a világot az átok.
- A átok valószínűleg, csak hogy mindannyian egy kicsit érintett, nem mindannyian elkárhozik.
- Értem, azt mondják, ismét a fájdalom szülni, de nem minden nő az izgalom a születéstől a többiek, mint a tojás, a medve. Arról van szó, egy részét, de mégis minden egészséges és lefordítani megfelelően. Természetesen az énekesek szükség, és a szabadság, a papok, diakónusok, tanárok, írók, mind szép és jó, de nem lehet élni nélküle minden munkát. Itt az Úr ezekben a nehéz napokban is szeleteljük, és elküldte, és éhen. Christ - a büszkeség benned, Szerény, hogy a végén, és az is marad a kenyér saját munkaerő. Az egyetlen dolog, amit ezek az emberek élnek a földön, és az összes többit, ha szükséges.
„Ugyanez a kísértés, hogy a büszkeség - gondolkodás Alpatov nézi elfelejtette a kosárban darab kenyeret. Miután ez a beszélgetés szégyellte, hogy ezt a kenyeret és Kryskin nem vette észre -, hogy elfogadja, és felidézni? Nem "
- kenyér elfelejtett kenyér elfelejteni! - kiabáltam utána Kryskin.
Hallotta, és nem akarta, hogy jöjjön vissza a kenyeret. „Hol van én elment?” - csodálkozott Alpatov az erdőben egy ismeretlen nyomvonal, jön le fokozatosan semmi - bárhol között lombtalan fák szarvas könyörtelenül követte egy fekete kereszt és a megfeszített rabló hangját Kryskin folyamatosan kérdezi:
- Ha te vagy a Krisztus, szabadítsd meg magadat és minket is.
- Én nem a Krisztus, magam is egy rabló, fogadja méltó az üzleti, de mit csinált nekünk rosszat?
Aztán elváltak a fák, és átadta azt az elszámolási a végén a végtelen tűlevelű sikátorban hold tiszta volt, libbenő hópelyhek, és az öreg, mint Lázár, kötve egy zsebkendőt, nyugodtan telt, majd mutasd meg eltűnt az árnyékban bórt. Szeretné, hogy megfeleljen az öreg, de nem megy erők, leesett a fagyott talaj, és miután a hő, hideg, borzalmas megrázta, de a szeme nyitva úgy néz ki, ott egy hónap; ahol havazik, és mindent közeledik beteg öregember. Ez már világosan látható, és a legédesebb mosollyal az arcán, mint egy öreg apa Athanasius mindig történik a temetés során: a mosoly nem a világ, minden sírás mikor Apa Athanasius mind mosolyogva.
„Tehát az öreg apa Athanasius!” - nyitotta Alpatov.
De a legfontosabb, hogy Ebben a pillanatban kinyílt, hogy Athanasius és az apja maga Jézus Krisztus.
Azt kellene most meg kell mondani, hogy „Emlékezz rám, Uram, mikor eljõsz be a te országod” -, akkor minden jó lenne, de azt mondani, hogy miért ez egy szégyen, miért?
„Ez igaz, hogy azért, mert én még mindig nem teljesen halott, és jeges.” -Think Alpatov és megpróbálta mozgatni néhány élő csontját, hasonlóan a jég csontkollekció.
A kisujj és mozgott.
„Nos, ez így van: ez az én élő tagja a lázadók.”
Egy apa Athanasius kihúzta belőle a legfontosabb, az ő neve szent, és énekel neki örök memória, és a végtelen élet.
„Ha azt mondjuk, hogy szükséges lenne a kisujj: bűnbánatot élő tagjai, és kiderült, hogy a megtévesztés. De lehetséges az, hogy az élő, hogy bűnbánatot, kivéve, ha bűnös, hogy életben van? "
És így a szó mező alatt felhős égbolt és közömbös, nem horizont és mindazokat a funkciókat, amely elválasztja a mennyet és a földet, csak piros, zanavozhennaya út mászik zavarosság magasabbra. Tenor énekli a rossz apa Athanasius „A szentek adnak többit”, és Dun színű ló sötét karikák a szem alatt, távíróoszlopok, szorongatott, húzta magasabbra az égen.