Stihotvoreniya ENU n
Nyikolaj Sztyepanovics Gumiljov „Dream. Reggel vita "
Olyan gyönyörű vagy ma,
Mit láttál egy álom?
- Tengerpart, fűzfa
A hold alatt. -
És még? Éjszaka lejtőn
Ne gyere, nem szeretem.
- Desdemona
És önmagát. -
Úgy nézel ki, így félénken:
Ki volt ott Kupa fűz?
- Volt Othello
Ez gyönyörű. -
Vajon méltó ti ketten?
Függetlenül attól, hogy volt a holdfényben?
- Igen, ő egy harcos
És a költő.
Arról, hogy milyen énekel most
Felfedezetlen szépség?
- A sivatag
És az álom.
És hallgatott szeretettel,
Gyengéd szomorúság olvadás nélkül?
- Desdemona,
De nem tettem.
Nyikolaj Sztyepanovics Gumiljov
„Szonett” (Hogyan hódító páncélt vas)
Ahogy Conquest? Dor vas páncélt,
Otthagytam az út, és menjen szórakozni,
Akkor pihen egy vidám kerti
A lejtőn a szakadék, és a mélységbe.
Néha az égen homályos és csillagtalan
Növekvő köd. de nevetek, és várjon
És úgy vélem, mint mindig, az én csillag,
Azt Conquistador páncélt vas.
És ha nincs megadva a világon
Unchain minket az utolsó láncszem,
A halál jön, hívom minden!
Vele vagyok én harcolni fog a végén
És talán a kezét egy halott
Hozok egy kék liliom.
Nyikolaj Sztyepanovics Gumiljov
„Szonett” (Beteg vagyok jobb: a középpontjában a köd)
Elegem jobbra: a szív a köd,
Unom az egész nép, és a történetek
Álmodom királyi gyémánt
A vért pedig mind a szablyát.
Azt képzeltem (és ez nem átverés)
Az ősöm egy kancsal tatár,
Vad Hun. Azt trend a fertőzés,
Ugyan az évszázadok során, hogy túljussunk.
Csendes, szűkös és a hátsó fal -
Ez az egész óceán db fehér hab,
A lenyugvó nap fürdik a gránit,
És a város kék kupolák,
A virágzó jázmin kertek,
Harcoltunk ott. Ó, igen! Megöltek.