Olvassa online e-book kalandjai Arthur király és a lovagok a kerekasztal - Lancelot
És ez így történt, a bravúr a Szent Grál, és minden a lovagok, akik túlélték visszatért Camelot. King Arthur örült, hogy újra a Kerekasztal, hanem szomorú, mert tudtam, hogy jön órában, amikor a királyság Logreus rendeltetése, hogy újra eltűnnek a sötétben. Valami megváltozott a kastély Arthur: sok hely maradt betöltetlen a Kerekasztal, és nem voltak írva arany nevek, mert nem veszik figyelembe a nagy lovagok, hogy az a hely, a halott.
És a gonosz erőivel, aki elrejtette a királyságban Logreus kezdett megelevenednek, és nem marad hosszú uralkodása udvarában Arthur bajtársiasság és a harmónia.
De mindaddig, amíg a nap fényesen sütött, mint mindig, és csak Arthur, emlékezni a szavak egy jó bűvész Merlin, tudta, hogy közel a vég.
Sir Galaheda halott volt, és Lancelot ismét a legnagyobb lovag Logreus, de eszébe jutott, hogy ő nem érte el a Szent Grál, mert a bűn az ő szeretete Queen Guinevere. És Guinevere észrevette, hogy Lancelot elkerüli azt, és nem megy ki a Camelot, mihelyt neveznék néhány kaland. Egy nap, mikor küldött neki, és azt mondta neki:
- Sir Lancelot, látom és érzem, minden nap, hogy irántam való elhalványul, és akkor mindig szívesen eltávolodni, hogy segítsen minden hölgy. Talán köztük van az egyik, hogy drágább a szíved, mint én?
- Körülbelül egy hölgy - mondta szomorúan Lancelot. - Szeretem csak te. De több okból kifolyólag, azt igyekeznek elrejteni tőled. Ha akartam elérni a Szent Grál, kaptam, hogy megértsék, nem számít, mennyire bűnös én szerelmem - kedves felesége King Arthur. És ha nem, hogy a szerelem, azt is az volt, hogy Sir Gawaine és én kóstoltam a Szent Grál a fiammal Galahedom Uram, Sir Percival és Sir Bors. És ez nem könnyű elfelejteni. És azt hiszem, arról is, a jó név, mert vannak lovagok a Kerekasztal, aki csak arra vár, arra az esetre, hogy fájdalmát Arthur király és a szégyen és a viszály az egész királyságot Logreus.
De királynő Guinevere Sir Lancelot mérges volt, és felkiáltott:
- Mindez álnok beszédet, és most látom jól a rossz! Fáradt rám, és találtam magam egy másik! Így megy és soha nem jelennek meg mellém!
- El kell menni lóháton, öltözött, zöld, - mondta -, és elviszem a tíz hölgyek, hogy ők vezetés mellett minden lovag. És minden nő egy hölgy, hogy szolgálja őt, és minden lovag fegyvernöke. Mert a vágy, hogy május hónapban, emlékeztetett mindenkit, kedvenc.
És akkor beugrott a mélyén a zöld erdőben és kantárt lovaikat csillogott a nap, és a csengő, összevonása a nevetés és az éneklés.
De ugyanazon a napon vitték a bíróság a King Arthur hordágyon lovag nevű Sir Urre három kegyetlen sebeket, amit senki nem gyógyul. Sok éven át Sir Urre szenvedett nagy fájdalom, mert nem orvos nem tudta meggyógyítani. És az anyja és nővére elment a zarándoklat minden bíróság Európa hátha van valaki, aki képes lenne segíteni Sir Urriyu. És így érkeztek Nagy-Britanniában Camelot, és közeledik hozzá, találkozott a hölgy Nim, és ő jött velük King Arthur, és azt mondta:
- Mr. King, ez az ember, uram Urre lehet gyógyítani, csak megérinti a kezében a legjobb lovag a világon.
- Ha valaki tud gyógyítani, és Urriya uram - mondta Arthur - igaz kell, hogy legyen a lovag a kertemben, egy jobb ebben az országban nincs, kivéve a csak Sir Percival, aki most király Karboneke. És ösztönözzék, én magam először érintse meg a sebeit, bár tudom, hogy nem méltó, hogy gyógyítsa meg, és aztán hadd próbálja csinálni a témák az én királyok, hercegek, számít, és lovagok.
És a lovagok a Kerekasztal - száztíz lovagok - viszont megérintette Sir Urriya, de senki sem tudta meggyógyítani őt.
- Hol van Sir Lancelot-tó? - kérdezte az akkori King Arthur. - Mert ha nem tudja ezt megtenni, akkor nem igaz, lovag méltó egy ilyen teljesítmény.
És csak abban az időben, Sir Lancelot lovagolt vissza Camelot. Arthur azt mondta neki, hogy mi történt, és kérte, hogy próbálják gyógyítani Sir Urriya.
- Nem! - kiáltott fel Sir Lancelot. - Lenne egy ördögi büszkeség részemről azt hinni, hogy sikerülhet, ha olyan sokan nem nemes lovagok.
- Nincs más választásod - mondta Arthur, - mert én parancsoltam rá.
- Ha így van, a legnemesebb királyok - mondta Lancelot - Nem engedelmeskednek neked.
És Lancelot letérdelt Sir Urriya és imádkoztak, és kezeiket három szörnyű sebeket. Azonnal, uram Urre állt sértetlenül, mintha soha nem volt sérült.
Minden lovagok és a velük King Arthur hangosan sírt örömében, és hálát adni az Úr Isten irgalma. Lancelot is sírt, mint egy sértődött gyerek.
Itt és a King Arthur bánkódott, mert emlékezett a napra, amikor először jött Camelot, Lancelot ugyanúgy gyógyítani a sebesült lovag és hogyan Nyima, Lady Lake Avalon, megjósolta, hogy Lancelot ismét hajthat végre ilyen, és ez lesz az utolsó felvonás vége előtt Logreus királyságot.
- Áruló lovag! - kiáltott fel a királyné Guinevere, felismerve, hogy mi történt. - Ne feledje, hogy a király fia, és egy lovag a Kerekasztal. Ön egy szégyen, hogy a lovagok, urad King Arthur király Bagdemagusa szégyen apád, én, a királyné, és önmagukat.
- Ami ezeket a beszélgetéseket - kiáltott fel Sir Meligrans, - nincs semmi: nem érdekli őket, mert tudja, asszonyom, hogy szeretlek hosszú ideig, de még soha nem volt olyan eset, mint ez.
Aztán tíz lovagok, akik utazás a királynő Guenever rohant neki a védelem, de ezek nélkül páncél, és hamarosan minden borultak térdre, sebesült a földön.
- Sir Meligrans, ne öld meg az én nemes lovagok, - könyörgött a Queen Guinevere. - Megyek veled, ha megígéri, hogy nem okoz több kárt. De ha megígérem, veszem az életem.
- Asszonyom - mondta Sir Meligrans - A te érdekedben megkímélem őket, és meg lehetne venni, hogy az én váram, ahol vannak, hogy jól ápolt, de csak akkor, ha velem jössz.
Útközben a földesúr, egy fiatal fiú, és merész, hirtelen lovát és elvágtatott a teljes vágta felé Camelot. És bár az íjászok lőtték rá, ő eltűnt és jött biztonságosan Camelot röviddel azután Sir Lancelot gyógyult Urriya.
Meghallgatása után a történet, Lancelot, aki még mindig páncél, felugrott ugyanabban a pillanatban egy ló.
- Most ugrik vissza! - kiáltotta a King Arthur. - Nem akarjuk, hogy kövessen sok lovagok, amint fel a páncélt? Meg fogja találni nekem a kastélyban Meligransa, ha még élek.
Aztán lovát, hagyta őt vágta, és eltűnt egy porfelhő. De nem sokáig, lovagolt, ő megállt egy különítménye íjászok íjat felfűzve.
- Ön nem ad át ide! - kiáltotta. - És ha elmúlik, akkor csak gyalog, mert megölte a ló alatt van!
- Ez ad egy kis! - mondta Lancelot, lefutott hozzájuk.
Aztán elengedte a felhő nyilak, és a ló a földre esett az átlyuggatott szívvel, de Lancelot felugrott, felszabadítva a lábát az kengyelben vetette magát az íjászok, hogy elindult különböző irányokba, hogy ő már nem tudott senki.
És ő folytatta útját gyalog. De fegyverhordozója és lándzsa és a pajzs olyan nehezek voltak, hogy ő is csak nagyon lassan mozog, és még mindig nem hajlandó feladni semmit, nehogy más csapdák Meligransa.
Ám hamarosan találkozott az úton két erdészek egy kosárba.
- Kedves barátom! - kiáltott Lancelot. - Hadd a kosarába, kérem!
- Hová mész? - mondta az egyik a Rangers.
- Beszélj Sir Meligransom! - mondta Lancelot.
- Ő a mester, - mondta az erdész, - és elküldte nekünk tűzifa az erdőben. Nem fogjuk hagyni, hogy menjen el minket!
És, hogy egyikük ütött Lancelot ostort és ostor ki.
Ezután Lancelot megütötte öklével olyan nehéz, hogy ő a földre esett halott.
- Drága uram, - mondta a második erdész - tartalék, és én elviszlek ahová csak akarja.
-, akkor fordul a kocsi, - mondta Lancelot -, és vigyen el a várat Sir Meligransa! Igen élénkebb!
- Ülj le, és máris ott most! - erdész mondta.
És elindult. És hamarosan a hölgy királynő Guinevere, kinézett az ablakon Meligransa vár, így kiáltott fel:
- Nézd, asszonyom, ez lesz a kocsi, amit általában a hóhérok, és a jó lovag is!
- Hol? - kiáltott Guinevere, és kinézett az ablakon, látta, Sir Lancelot a logó a panel.
„Ó, tudtam, hogy el fog jönni! - mondta magának. - Tudtam, hogy el fog jönni! "
Közben Lancelot közeledett a cél. Lement a földre, és sírt a hangja, hogy hallott minden zug és repedések a vár:
- Hol vagy, egy kis áruló Meligrans? Gyere ki és harcolni, te és minden gyáva árulóknak, mert itt vagyok, Sir Lancelot-tó.
Itt Meligransa legyőzte a félelmet, és ő leborult a királynő előtt Guenever, könyörgött neki bocsánatot. Végül azt mondta, arra kéri Lancelot kímélni őt, békét akarunk, nem háború. És a kapu kinyílt, és Lancelot tört, mint egy dühös oroszlán, a várat. Guinevere rábeszélte, hogy békét Uram Meligransom, de csak azután, hogy megállapodtak a harcot teljes páncél Camelot jelenlétében King Arthur.
Itt Guinevere Lancelot vette a kezét, és vezette őt a szobájába, a hol a páncélját, majd a sebeket a nyilak az íjászok.
Aznap este mentek ki a vár. És kora reggel érkezett a King Arthur sok lovagok. De amikor a Queen Guinevere elmondott neki mindent, ami történt, azt is visszautasította, hogy bosszút Meligransu és megállapodtak abban, hogy a lovagi torna közte és Lancelot.
- Legyen a harc, hogy a nap egy héten - mondta Arthur, - a réten között Camelot és a folyó. És ha a lovagok nem jön a harc, akkor ő lesz a legnagyobb szégyen az egész Logreus.
Akkor Arthur király királynő Guinevere kísérték vissza Camelot és lovagok a sebesült vettünk ott egy hordágyon.
- Uram - mondta Lancelot Meligrans - Remélem, hogy köztünk nincs több gyűlöletet? És így kérlek, maradj velem ma, az én váram, én pedig gondoskodik az Ön számára a királyi lakoma.
- Egyetértek - mondta Lancelot.
És amikor beesteledett, Meligrans jött Lancelot szobába, és vezette őt a folyosóra. És ő vezette őt oda, ahol volt egy csapda elrendezve. Floor tiporják Lancelot hirtelen lement, és beleesett egy mély börtön, szőnyeggel borított szalma.
Ott feküdt hét nap és hét éjszaka, és minden este egy nagy hölgy hozott neki ételt és vizet, és minden este azt mondta:
- Noble Sir Lancelot, ha csak ígérkeznek az én uram, és szeret engem, azt fogja megmenteni a börtönből. De ha nem adnak ilyen ígéretet, akkor itt marad, amíg nem veszítik el tiszteletére.
- Ha lenne tisztességtelen nekem, hogy megvásárolja a szabadságot ilyen áron - mondta Lancelot. - King Arthur könnyen hiszem, hogy csak árulás fáj nekem, hogy jöjjön Camelot, amikor a nap a harcot, hogy jöjjön.
És, hogy reggel, amikor meg kellett küzdenie Sir Meligransom, hölgy sírva jött Sir Lancelot, és azt mondta:
- O nemes Lancelot Hiába szerettelek. Adj csak egy puszit, és azt fogja menteni.
- Ez a csók nem szégyen oda - mondta Lancelot, és megcsókolta a hölgy egyszer, sietett a börtönből, megállás csak fel a páncélt, amit adtam neki. Aztán a lovára, és várta az udvaron, és vágtatott Camelot.
Egy nő állt ott, némán sírva a kapunál.
- Sajnos, - zokogva mondta -, hogy a csók nem jelentett semmit Sir Lancelot. Azt hiszi, csak a királynő Guinevere!
Eközben a király és a királyné sok lovagok és hölgyek gyűlt össze egy nagy réten Camelot, hogy a csatát. A kijelölt óra jött, de Sir Lancelot nem volt látható, és Sir Meligrans bigott és azzal dicsekedett, hogy ő a legjobb lovag királyságában Logreus és Lancelot gyáva, aki elmenekült a harcot.
És azon volt, hogy visszatérjen hazájába, így minden a lovagok a Kerekasztal örökre kegyvesztett, amikor hirtelen ott volt a felfordulás, és Lancelot, kétségbeesetten ösztönözve lovát.
Közeledik a King Arthur, aki azt mondta, hogy milyen alattomosan Meligrans becsapta őt, és mindazoknak, akik jelen kezdett hangosan szégyent Sir Meligransa, így végül megragadta a dárdát, és így kiáltott Lancelot:
Két lovag távozott különböző irányokba, és egy adott jelre jött össze, mint a két villám. És Sir Lancelot Sir Meligransa hit olyan erővel, hogy ő esett át a far ló.
Ezután Lancelot kiszerelték, kihúzta a kardját, és megvárta, amíg Meligrans lábát. Meligrans próbálják elkerülni a vereséget, és megteszi a felső kéz a rivális tisztességtelen trükköket. De ez nem segít neki, és Lancelot foglalkozott vele végzetes csapást karddal. Aztán jött a végén az áruló Meligransu.
Nagy öröm volt, hogy a nap Camelot és Artúr király előtt az egész udvar Lancelot megköszönte mentés a királynő. Guinevere Lancelot csak ránézett csillogó szemmel, és azt suttogta neki:
- Gyere be a kertben, amikor lemegy a nap, mert azt akarom, hogy köszönöm egyedül.
Úgy történt, hogy Agravain, testvére Sir Gawain hallotta a szavait. Ő volt az egyik csintalan és alattomos lovag, királyné gyűlölte és irigyelte Lancelot dicsőség. Agravain mondta a Sir Mordred, unokatestvére, a fia királynő Fairy Morgana, a legtöbb gonosz lovag is, gyűlölt, mint az anyja, mind igaz, és mindig keresni a módját, hogy baj az Arthur király és az egész birodalmat Logreus.
Most Mordred úgy döntött, hogy az ő órája. Aznap este, amint a lenyugvó nap hosszú árnyékot vetettek az alma, ő Agravain elbújt a kertben egy királynő. És hamarosan megjelentek a virágok - gyönyörű legszebb rózsák a világon.
Egy ideig sétált a kertben egyedül. Aztán jött Sir Lancelot - a legerőteljesebb és legnemesebb lovag a világon. Ott állt a királyné elé térdre, és ő megköszönte mentés Sir Meligransa és bocsánatot kért sértő szavakat.
- A Lancelot, Lancelot, - mondta csendesen. - A nap jött Camelot, amikor éppen egy fiatal lány és a menyasszony a King Arthur, én szerettelek!
- És szerettelek ugyanazon a napon - mondta Lancelot. - És ennyi év küzdött ezzel a szeretettel, de hiába!
- Lancelot - mondta Guinevere, és a hangja remegett -, mint bármi más, azt akarják, hogy szeressék az Ön és a tiéd, akkor is, ha titokban. Azt akarom, hogy titokban jön ma a hálószobámban.
- Lady és a szerelem - mondta Lancelot hangja csupa izgalom. - Akarod ezt teljes szívedből?
- Igen, valóban teljes szívemből - a királynő válaszolt.
- Akkor kedvéért a szeretet, ám legyen! - kiáltott Lancelot.
Guinevere odament hozzá, és megcsókolta az ajkát, majd megfordult és elment, mintha siklik a virágok között elvesztették színüket, és legyen egyformán szürke alkonyán egy haldokló nap. Lancelot maradtak mozdulatlanul. Az utolsó napsugár elidőzött az arcán, és tele volt félelemmel és örömmel sóhajtott, és arra gondolt a csók Guinevere.
ő is megfordult hamarosan elhagyta a kertben, és eltűnt a szürkületben.
- És most - mondta Sir Mordred - ez az én időm! A kezem, a két ad a királyság Logreus!
És a szemében ő volt a gonosz tűz, amikor együtt Agravaine bement a sötét éjszaka.