Fejezet Három angyal, amiért az emberek olvasni az interneten, nincs regisztráció
Harmadik fejezet Miért angyalok emberek
Képzeld el, a legszebb nap, a legtöbb kellemes időjárás, a legjobb hangulatban, a legszebb ház, nagyon kényelmes szoba és a legnagyobb boldogság, ami kitölti téged, mert vannak elfoglalva, a legkedveltebb dolog - ez talán egy hozzávetőleges leírást, hogyan kell élni, angyal először évvel a szülés után!
Semmi gond, nem gond, nincs gond - n ichego ami megzavarhatná az érzés abszolút boldogság, a nyugalom és élvezet minden pillanatát gondtalan életet. Ami meglepő, mint amilyennek hangzik - de ez így és nem másként. Így a világ nyitott. Ezek az angyalok óvodai nevelés szabályokat. Minden, amit lát és hall, kis angyal, mindent, amit megérint, mindig tele fénnyel, a szépség és a szeretet. És mégis, úgy, valószínűleg meg kell élni a kisgyermekek.
Között a puha felhők csodálatos meleg szobában, ami tele volt a lila, a halvány rózsaszín, a meleg arany fény, Fa nyasha boldognak éreztem és biztonságos.
Anya és apa repült kényeztesse őt kellemes ajándékokat és megcsókolja Bosya segített, hogy a helyzetet az új terem. Most Fanyasha dicsekedhetett nem csak kényelmes havas gyermekágy, de két csodálatos karosszék barack felhők, egy kis asztal és a gyönyörű rózsaszín lila-szekrény előtt. De a párna volt képes magát, lelkesen vspushivala kis göndör felhők, majd adott nekik különböző formákban, és adott neki egy nagyon szórakoztató.
Tehát Fanyashi szoba tele volt különféle kis és nagy párnák fantasztikus alakzatokat. A legtöbb Fanyashu szórakoztatta, mennyire fél a nagymamája minden alkalommal, miután megállapította, az ölében egy kis szögletes pad, felugrott egy sikolyt és öntött kellemetlen mellékhatása.
- Gyerünk! Leszel csintalan! - rázta az ujját nagyanyja dühösen, figyelembe szemöldökét, és ugyanabban a pillanatban tör egy mosoly, amelyben ő nagy barna szeme sugárzott feltétlen és határtalan szeretete unokáját.
A nagymama jó volt, tudta, ezer jó történetek és dalok, tanított Fanyashu dance, és felhívni a csodálatos képeket napsugarak. Voltak napok, amikor a levegő tele volt nedvesség cseppek és nagymamám tanított Fanyashu ügyességi radugopleteniya.
Azt találtuk, hogy a megfelelő kombinációt levegő és a napfény is, hogy a látványos szépségét hét szín: piros, narancs, sárga, zöld, cián, kék és lila. A puszta látványa a szivárvány szíve tele van a jóság és az öröm.
És néha meglepte unokája nagymama Nokomis finom előadások a nyugati szél. Ő repült a tetején a szobába, leült az ablak, hogy a szél szembe, tálcák hosszú és gyönyörű, kézzel ajkához finoman fújja a levegőt, és kecsesen mozgó ujjait, mintha játszani láthatatlan húrok, hogy csodálatos játéka hangokat, például, hogy úgy tűnt az egész ez lesz a zene, a titokzatos és varázslatos.
Ezekben a pillanatokban Fanyasha érezte egy különleges teljesítmény, és még úgy érezte, mint a nő szárnyakkal a hátán. Becsukta a szemét, és elképzelte, hogyan repül, erős és szép, és az ő hosszú ruha alakul ki a szél és irizáló! De sajnos, a légy még nem kapott.
- Mindent a maga idejében - minden alkalommal megismételve nagymama, amikor Fanyasha bombázott neki kérdéseiket, ha végül ő kirepül a szobából, és fedezze fel több, amit egy csodálatos világ.
- Anya, én két év, és még mindig nem tudom, hogyan kell repülni! - Fanyasha panaszkodott az egyik reggel, amikor anyám megosztotta finom göndör haj középen elválasztva, és elkezdte fonni varkocsba.
Az ő két évvel Fanyasha tökéletesen beszéltek, énekeltek, táncoltak, már olvasni szótag gyerekkönyveket az Angels, képes volt, hogy számoljon húsz, hogy egy szivárvány, jó rajz napsugarak, öntött különböző tételeket a felhők, lehetne szívből szórakoztatta a szobájába, de ő mindez nem volt elég.
Vele született kíváncsiság és a vágy, hogy folyamatosan felfedezni valami újat kísértetjárta és nagyobb szükség van, hogy repülni a szobán kívül, az ajtó volt található túl nagy egy ilyen kis röpképtelen lányok.
- A lányom, az én, akkor biztos fog repülni, ha a szárnyak nőni fog, és erősebb! - Anya azt mondta gyengéden, és elkezdte fonni a második pigtail.
- Nos, anyám, hát mikor? Amikor felnőnek? Nem akarom, hogy várjon! Szeretnék repülni most! Azt akarom, hogy kirepülnek a szobából, és látni a házat - Fanyasha sírt és ökölbe szorította a kezét.
Anyu nem tudta, hol van a lányom egy erős vágy, hogy megtudjuk, mi folyik a szobán kívül. Úgy tűnt neki, hogy ő és apa nagyon jól csinálták megteremtésével tökéletes lány, biztos, tele örömmel és szeretettel, egy olyan világban, amelyben van valami, amit akar.
- Mi nagyon szeretünk, és a szárnya gyorsan növekszik. Még mindig egy kicsit, és én jó - ezekkel a szavakkal anyám átölelte Fanyashu, megsimogatta a hátát, és megnyugodott jelentősen.
- Anya, anya, - mondta halkan, és panaszosan nézett anyám szemében, - talán nem kell sok szeretettel ... és szeretsz jobban, jó, csak egy kicsit, mi?
- Persze, drágám, persze tudom, - válaszolta anyám, szorította a lányát, hogy ő szűkebb és elmosolyodott.
Néha jobb, ha egyetértenek a gyerekek, akkor is, ha azok kérésére lehetetlennek tűnik, vagy komolytalan. És ki tudja, mi valóban lehetséges, és mi valóban komolyan ebben a világban.
Talán ez volt köszönhető, hogy az anyám beleegyezése szeretni Fanyashu erősebb, s talán annak a ténynek, hogy a régóta várt „minden alkalommal” végül megérkezett, de néhány nappal később Fanyasha úgy érezte, hogy tudja mozgatni az egyik végétől a szobájából a másikba érintése nélkül a padlón.
Mindez olyan hirtelen és ugyanabban az időben, így természetes, hogy az első Fanyasha gondolta ő azt hitte. Újra megpróbálta, aztán megint, és gondoskodjanak arról, hogy valóban repül, spinning és üvöltött örömében!
- Hé, - megjelent rémült Bosi a fejét az ajtón -, mit csinálsz te itt? Segítségre van szüksége? - kérdezte halkan, és körülnézett a szobában valami szokatlan.
- I fly-ah-yu! Nyári-ah-yu! Íme! - a ostorzhenno sikoltozó Fanyasha. Kecses kitárt karokkal az oldalán, úgy taszítja a fal, repült a másik, és így egyre magasabbra, és most a következő ablakban, és ez a dédelgetett ajtót, és ...
- Oh-oh-oh-oh-oh - visította, és repült fülig le.
Bosya azonnal húzott a nővére, és sikerült felkapni a láb előtt a padlón.
Természetesen esik a puha pelyhes Fanyashi padlón a szobában nem árt neki, de Bosya büszke volt, hogy képes volt, hogy egy ilyen bátor és gyors manőver, és elkapni a csökkenő testvér.
„Szóval, csináltam egy bátor és határozott” - gondolta Bosya és óvatosan leült a székre testvér.
Néhány pillanat Fanyasha néma, mint a szeme megtelt könnyel, majd vetette magát a földre, és elkezdett hangosan sírni. Ő nagyon szomorú, mert nem tudta elérni az ajtót, és erőt a szárnyait, így alattomosan gyorsan véget ért.
- Ó-ó-ó, - motyogta tehetetlenül Bosya.
Fanyasha kiáltotta olyan hangosan és olyan keserű, hogy nem tudott koncentrálni, és kitalálni, hogy mi köze van a sír lányok.
Úgy, mint minden tizennégy éves fiú angyalok nem jöhetnek szóba, hogy először a sírás, akkor egyszerűen ölelés és sajnálom. Bosya biztos volt benne, csak az, hogy mindig segíteni szükséges és helyes tudás. A szeme csukva, kezdte kétségbeesetten megy át a fejemben minden lezajlott az iskolában a könnyek, de nem találtam semmit, alkalomhoz illő.
„... A könnyek történni a boldogság és a fájdalom ... Könnyek tiszta ... Könnyek ... Könnyek átalakítani átalakítani ... segít megérteni ... hogy segítsen abban, hogy ...” - a ruzhilos a fejében. „Ez lehet, hogy” - gondolta, repült a nővére, és hangosan fakadt ki: „Fania minden rendben. Könnyek szükséges és fontos. Könnyek jelenti átmenet az egyik állapotból a másikba. Az emberek nehéz lehet megérteni, de az angyalok tudják, hogy ez így van. Ezért meg kell tennie a könnyek a hála. Itt van. "
- Mi az? - az érdekelt Fanyasha kérték, növelve a fejét, és azonnal megnyugodott. Gyorsan letörölte a könnyeit szegélyét a lila ruha és leült az ő testvére.
- Mi az? Mi egy nép?
- Oh-oh-oh - Bosya motyogta, szeme ugrált körbe a szobában, mintha próbál találni valamit, ami képes megmenteni ebben a kínos helyzetet.
- Nos, ez jól, hogyan kell mondani. Nos, én nem. Azt sem tudom, mit mondjak.
Nos, hogyan is hülye! Sőt, már az első osztályban az általános iskola alany összpontosít, hogyan kell helyesen kezelni az adatokat. És ő is emlékszik, hogy milyen fontos, hogy ne zavarja a békét egy boldog gondtalan tudatlanság angyalkák óvodás! És ami a legfontosabb, nem beszélnek az emberek! És akkor egy defekt! Mit csinált most?
- Nos, Bosya! Bosya! Válaszolj! Mit hallgat? - megharagítják Fanyasha, húzza testvére hüvely.
Szorongó csend testvére egyre táplálta az ő érdeke.
Tehát tudja a dal! Ó, mennyire akarta tanulni, legalább az egyik rejtelmeit, amely körül a gondtalan gyermekkor.
A szülők folyamatosan repült dolgozni, és csinál valamit nagyon fontos Bosya járt iskolába, és tanultam valami újat, nagyapa, nem látta, hogy egy pár évig szuper volt fontos, és szuper-titkos küldetés még a nagymama néha hiányzik magát néhány fontos esetben, az összes volt saját szoba és a titkaikat, és senki, senki nem akarta megosztani!
Fanyasha megérteni, hogy a világ körül rejtélyes homály fedi. Észrevette, hogy repült a szobájába, a szülők gyakran váltott egy suttogás, és amikor apa segített Boris csinálni a házi feladatot, akkor a szobája ajtaját lezárjuk, így ő nem hallott semmit.
Talán vannak olyan gyerekek, akik nem törődnek, és mit nem lehet tudni, de nem Fanyashe! Kíváncsiságát úgy tűnt, hogy a nő együtt a szárnyait. Csak maradt, hogy megvárja a pillanatban.
És így végül megérkezett, és azt teszi, amit nem szabad kihagyni! Bosya kikotyog, és - ó, milyen szerencsés volt a bátyja! - nem tudta, hogyan kell hazudni.
- Válaszolj! Gyere válasz! - sértődötten követelte Fanyasha. - Mondd meg gyorsan! Minden megmondani!
Bosya ha kővé, ő összeszorította a száját, és csak tapsolt neki nagy szempillák. Aztán rájött, hogy Fanyasha sírni fog elérni semmit, és úgy döntött, hogy alkalmazza egy másik taktika.
Emlékezett, milyen puha és gyengéd anya beszél apa, és hogyan rugalmas ő felel minden az ő kérdéseire. Még emlékeznek egy nagymama csendesen mondta anyjának, mikor lógtak a szobában Fanyashi új gyöngy függöny: „A férfiak szeretik, ha dicsérik, de ha egy nő nem annyira őszintén és szeretettel, az ember kész lesz, hogy dobja magát a lába az egész világ!”
- Próbáljuk meg egy pillanatra! - smeknul Fanyasha. Sőt, hogy ő nem kell az egész világ, ő is csak tanulni néhány ma-cinóber titok.
- Bosechka, az én drága bátyám, te mindig olyan kedves és bátor! És te egy ilyen szép ember! És okos! És göndör! És Mondd, kérlek, a kedvenc sestrenochke amit az emberek? - csiripelte Fanyasha.
Milyen csodálatos van elhelyezve női természet és a női bölcsesség, amely továbbítja a szájról szájra, példája anyák és nagymamák, sokkal jobb, mint lehetne leírni a könyvekben vagy mondd az iskolában. Vicces, hogy még egy babát, Fanyasha volt képes emlékezni, és alkalmazza a tanulságokat.
Bosya kis nyugodt, magához tért, zavarban megvakarta a fejét, majd hajtogatott él házat, és megpróbálta felér egy mese arról a tényről, hogy az emberek - egy speciális fajtája, a felhők vagy a második neve napsugarak, de hamar rájött, hogy ez teljesen lehetetlen.
Fanyasha leült közel testvére, és megpróbálta, hogy megnézze a megértés és a pályázat megjelenés, mint ahogy az anyám.
- Fan, nos, érted, én ... ne meséljek az emberek. Te még mindig kicsi, és tudod, olyan korán.
- Taco th! - a szó végül kiderült a fejek Fanyashe és imádkozott. - Nos, kérlek, kedves bátyám, kérlek, hát, mondd, csak egy kicsit, legalább egy kicsit!
- Nos, ez általában az emberek, mint ez az, amit élünk - megadta magát Bosya.
Fanyasha szemét forgatta, és várta érdeklődéssel a folytatása érthetetlen kifejezéseket.
- Nos, ez az, hogy vannak angyalok, és vannak olyan emberek itt, és mintha, segítünk nekik. És ez hogyan élünk, vagyis az angyalok és az emberek, ez olyan, mint nekünk, az egyetlen teljesen. Érted?
Bosya idegesen rángatta a nadrágját.
- Nos, általában nehéz akkor még, de az angyal született, és néhány ember születik neki tíz év alatt, akkor, nos, akkor, akkor segítenünk kell neki. Mindig. Itt van. Mindent! Ne kérdezz semmit! Azt rettenetesen öntsön a babot! És megígérte, egy szót senki beszélni velem arról, hogy mit mondtam. Egyértelmű, hogy van? Csak annyit kell iskolába menni. Szia.
Ezekkel a szavakkal, kirohant a szobából Bosya nővére nem elmondani egy történetet még.
- Hú, - felemelte a szemöldökét, suttogta Fanyasha. - Ez nem igaz!
Ő volt egyértelmű, hogy ő ezt nem érti, és ez nagyon érdekes!
- elengedhetetlen, hogy többet megtudni ezeket az embereket! Miért segít nekik ... És ami a legfontosabb, hogy miért az angyalok az emberek ...