Én csak egy fiatal rendező
A rövid film „Hamsa” a fiatal rendező a Dagesztán Gadzhimurad Efendiyev bekerült a versenyprogramba a 39. Moszkvai Nemzetközi Filmfesztivál. Gadzhimurad - diplomás stúdió igazgatója Alexander Sokurov a Nalchik. Egy interjúban „Kavkaz.Realii” elmesélte tanul Sokurov mintegy hozzáállása a háború és az élet a kaukázusi és Európában.
- Első oktatásra közgazdász. Miért hirtelen úgy döntött, hogy a rendező?
- Gyermekkori álmom volt, hogy a munka az ügyészség, és a családom akarta kipróbálni magát az osztály elleni küzdelem a gazdasági bűncselekmények.
A családban nincsenek képviselői kreatív foglalkozások, vagyis mielőtt a stúdió, film, televízió, színház, vagy akár a rádió, én nem csatlakozik. Tehát, az első választás nem volt a nevelés, de megtanultam is. A harmadik évben volt egy fordulópont, rájöttem, hogy ez nem lehet folytatni.
A következő két évben a nyári hónapokban is dolgoztam, az egyesült államokbeli szervezet Irex, amely kutatást folytat a kaukázusi és a fiatalok segítése túlélők terrortámadások, háborúk, elvesztése szeretteit, visszatér a normális élet. Ott dolgoztam, mint asszisztens pszichológus és a szervezett zárása a hároméves program Nalchik. Aztán megtudtam, hogy az egyik orosz rendezők nyitotta meg első üzletét az Észak-Kaukázusban. A vágy, hogy megváltoztatja az életét olyan erős volt, hogy elhatározta, hogy próbálja ki, bár ő nem gondolt irányítja. Azt követték a világ más, túl kevés olvasni, hallgatott klasszikus zene, ne menjen a színházba, élt a saját kis világában, amely kizárólagosan utcánkban.
Megdöbbenésére az egész család, és a saját - tettem! Ugyanakkor azt sem tudom, ki Alexander Sokurov, de valamilyen oknál fogva nem volt még boldognak. A vizsgák nehezek voltak, olyannyira, hogy úgy éreztem, hogy szégyellem. Azt akartam, hogy utolérjék az első busz „Nalchik, Makhachkala.” De talán ez a szégyenérzet miatt, hogy menjek, és bizonyítani magamnak, hogy tudok. Akkor kezdtem átalakulás. Erre hálás vagyok szívemből mi mester Alexander Nyikolajevics türelméért, a kedvesség és a vágy, hogy segítsen valaki, akinek szüksége van rá.
Alexander Sokurov és Gadzhimurad Efendiyev
- Mit tanít? Mennyire könnyű kapott tanulni?
- Tanulmányai alatt, volt egy katona rezsim dolgoztunk naponta, és lövés minden évben egy vagy két rövidfilmet. Mi voltunk a helyi tanárok, például a színésznő Madina Dokshukina lett „anya” a mi természetesen, kurátor és tanár tevékenységét. Voltak nagyvárosi tanárok, akik repült hozzánk újra egy-két héten Moszkvában és Szentpéterváron.
Nos, Alexander Sokurov. Ő - egyike azoknak, akik úgy érzik, orosz, neki fájdalmat, látva, hogy megkeményedik, erőszakos és agresszív a lakosságot és a szomszédos országokban, megállapítja a hiányosságokat kultúra és az oktatás. Úgy tűnik, ez arra késztette, hogy nyissa meg a boltban az Észak-Kaukázusban, ami különösen az „elhagyott”, a kulturális értelemben.
Sokurov a diákok
- Milyen filmeket lövés a vizsgálatok során? Ön választja ki a témát, vagy ez a feladat a tanárok?
- Előttünk állt néhány komoly problémát, és volt néhány korlátozást. Ahogy kaukázusiak tudja, hogyan kell táncolni, lopni menyasszonyok, hullámzó kardok és lovagolhatnak az összes már sokat látott erről lövés. Meg kellett keresni mélyebb, hogy vizsgálja meg a természet az emberek, hogy vizsgálja meg a család. Erre azért volt szükség, hogy vizsgálja meg a társadalomban, amelyben el akarjuk mondani. És ki tudja jobban csinálni, mint mi, fiatal rendezők, akik születtek ezen a földön? Ezért az első téma a munkánk: „Levél anyámnak”, „testvér”, „nővér”. A legösszetettebb kapcsolatok pontosan családokban: a legerősebb haragot a tragédia. Miért nem mutatja a szerelem egy apa és fia egy meglehetősen zárt kaukázusi társadalom? Az anyai szeretet a lánya? Szerelem testvére húgának? Mutasd meg, mit el van rejtve a rendes szem. Talán így lesz a társadalom számára fontos, amely segít, hogy megnézzük magunkat kívülről, próbálja megváltoztatni valamit, amíg még van idő.
Az életemben láttam sok az erőszak. Hétéves voltam, amikor a szemem gyilkos megölte a szomszédot helyettes. Láttam a sebet, látta, hogyan halt meg, és szenvedett a fájdalomtól. Valahányszor lehunyta a szemét, és emlékezve ezen a napon, el tudom képzelni, minden kicsinyes részleteket, és úgy megborzongtam. Látta a szomszédok, két gyermeket, hozta halott levágott láb támadás után a Kaspiysk. El tudja képzelni a fájdalmat a szülők, akiknek a három fiú, két hal meg? Nem, nem tudok és nem tudok, ez elviselhetetlenül szörnyű, akkor is, ha csak próbálja elképzelni, mint a. Azt lehet végtelenül felsorolni ilyen esetekben, hogy történt Dagesztánban közben én felnőttem, és az emberek, mint én - sok, ez egész generáció traumatizált.
Háború nem lehet elég, hogy ez a horror, a félelem, a fájdalom a szeretteiket.
Ezért úgy vélem, hogy a rendezők, esztétizált háború, még nem tapasztalt ilyen fájdalmat, nem látott fulladás a vér szerinti rokonok. Ez a fiúk, akik játszanak a háború dekoratív képernyőn, nem veszik észre, hogy ez erősen rontja esztétizálódása lélek a néző.
Diploma film eredetileg akartam lőni otthon, Dagesztánban, de csak hat hónap előtt érettségi, egy ember, aki megígérte, hogy segít, azt mondta, hogy nem tudott. Ezután az ötlet, hogy a film „Khamsa”. Hamsa - arabul 5. ábrán is az iszlám szardella úgynevezett „keze Fatima”, amely szimbóluma a türelem és a hit. A film arról szól, türelmet és próbál megbocsátani magának, közeli és mindent megtesz, hogy bocsánatot.
Ez az egyetlen film, amely nem szégyellem, eltávolítja, hogy én lehetnék, és úgy érzi, mint egy filmes. A forgatókönyvet írta a múlt hónapban, és jóváhagyta a mester. Úgy döntöttek, hogy távolítsa el az anyanyelv, ez egy fontos pillanat. A forgatás volt orosz helytelen lenne, ő lett volna Szervetlen. Hosszú keresett szereplőket, többen elolvasása után a forgatókönyvet, féltek és nem volt hajlandó részt venni.
A sor „Khamsa”
- Sajnos, a folyamatot nem követte. Csak annyit tudok erről az eseményről, mert az interneten, és a szavak az emberek. Miközben dolgozik a film, hogy érdekel a kapcsolat, a családban, tapasztalatait a szeretteit, és az esemény az volt, hogy továbbra is a színfalak mögött.
Tehát ez nehéz nekem, hogy erre a kérdésre válaszolni, nem vagyok tisztában az esetben is, beszélni igazságossága vagy igazságtalansága, különösen megítélni valakit, nincs erkölcsi joga, én csak egy fiatal filmes, nem politikus, bíró vagy újságíró.
Igen, hallottam a rossz bánásmód a sejtek, de mennyire igaz ez - nem tudom. De ismerve a börtönök és a rendőrség hozzáállása még polgárközelség sajnos nem tudom elhinni, hogy ez volt a helyzet.
- De ugyanabban a beszédben a díjat „Nika” Sokurov is megemlítette a munkáját a Kaukázusban, beszélt a hangulat a fiatalok. Lehet, hogy megvitassák ezeket a témákat? Mit gondol a fiatalok maguk a Kaukázusban, a hangulatok?
- A fiatalok az Észak-Kaukázusban többnyire nagyon agresszív, van egy állandó feszültség az emberek között érzi magát, még csak sétált a Makhachkala. Az emberek elfelejtették, hogyan kell szeretni egymást, félt, hogy egy kicsit kedvesebb, attól fél, hogy a jóindulat és a kedvesség lesz a gyengeség és a gyenge, mert nem tartják tiszteletben. Van egy tendencia, hogy a keserűség, de ez a probléma nem csak az Észak-Kaukázusban, hanem az egész Oroszországban.
A Kaukázusban, minden feltűnő bátorság és a fizikai erő, a legtöbb ember nagyjából azt mondja, és nem sokat. És félni kell valamit! Itt azok sértik az állam lop, például, és ülnek, és féljen, hogy az utcára, és jogaik érvényesítésére. Az én házam nem érintette, így jobban nyugodtan ülni, és nem ölt. Először is, nem tudják jogaikat, nem érdekli őket; másrészt a kormány vannak rokonok, de szemben a rokonok vették menni; Harmadszor, a félelem, hogy elveszítik minden játszani valamit.
Bár a kaukázusi népek és az Egyesült kívül köztársaságok, belül ritkán észre ezt az egységet, megtanultuk, hogy nem jár egyetlen organizmus. Ez is jól látható példája a sport: van egy nagyon jól kidolgozott egyéni sport, de a csapat - nem! Ez sokat elárul a karakter az emberek.
Ugyanakkor Európában, találkoztam egy csomó fiatal az észak-kaukázusi, egy nagyon tehetséges és jól képzett emberek, akik kénytelenek voltak elhagyni idején különböző problémák miatt az országban. És a büszkeség vagy hülyeség nálunk a politikusok akadályozzák, hogy hozzon létre egy platformot a srácok, akik készek, hogy jöjjön vissza, és használja őket otthon élettapasztalatokat Európában.
Még mindig a „Khamsa”
- Azt választották ugyanabban a nemzetközi szervezet Olaszországban. Azért választottuk a 15 diák a világ minden tájáról. A szervezet lehetővé teszi, hogy elfelejt év mesterképzésre Olaszországban, menj profpraktiku és természetesen olaszul tanulni.
Számomra ez egy hihetetlen lehetőség, hogy menjen egy kicsit ki az országból, megtanulni egy új nyelvet, tegyenek további lépéseket a személyes fejlődés, hogy megértsék az új kultúrát.
Tapasztalat Európában - az egyik legfontosabb az életemben. Végigmentem éves tapasztalattal rendelkezik a katolikus televízió, az első részt az összeszerelés jelentések után kezdett dolgozni, mint rendezőasszisztens a levegő. Ezzel párhuzamosan tanult a firenzei iskola, ahol tanult elmélet és a gyakorlat operatőr, camera obscura, és így tovább. Fontos volt, hogy ne veszítse el a régi tapasztalat, és talál valami új, itt és úgy döntött, ebben az iskolában.
- És mik a terveid? Sokurov egy interjúban azt mondta, szeretné látni a műhelyben diplomások élt a Kaukázus, hogy dolgozzon ki egy filmet is. Vissza?
De minden nehézség ellenére, úgy döntött, hogy visszatér egy-két év Dagesztánban. Már elő a forgatókönyvet a teljes hosszúságú, majdnem megtalálta a helyét. Lelövöm anyanyelvükön Lak és ez Dagesztánban. Üzleti kis: a finanszírozás terén. Segít - kiváló, nem - én továbbra is lőni.