Teljes tartalom Maugli Kipling p
Spring Run
ooooooooooooooooooooooooooooooooooo
A második évben, miután egy nagy csata a vad kutyák és a halál Akela Maugli volt tizenhét éves. A megjelenés, úgy tűnt, az idősebb, mert a megnövekedett mozgás, a legjobb ételek és szokások úszni, amint forró lett és fülledt, ő nem az években erős és magas. Amikor kellett, hogy ellenőrizze, az erdei úton tudott lógni egy fél órát, egyrészt az ágon. Nem tudta megállítani a távon egy fiatal szarvas, és kidobta az oldalra, megragadta a szarvait. Nem tudtam még leüt egy nagy vaddisznó azoktól, amelyek élnek a mocsarak észak felé. Jungle People, Maugli korábban félt elméje volt, most fél erejét, és amikor Maugli csendesen ment az üzleti, a suttogó eljövetelének törlődik előttük erdei ösvényeken. Mégis, a szeme mindig maradt puha. Még amikor harcolt, szeme villog a tűz, mint egy fekete párduc Bagira. A szeme lett csak éber és élénk, és nem volt egyértelmű, még a leginkább Bagirov mondta.
Egy nap megkérdezte Maugli róla, és azt válaszolta nevetve:
- Mikor promahnus vadászat, akkor mérges vagyok. Amikor éhes két napig, nagyon dühös. Én az én szememben ez nem nyilvánvaló?
- Roth vagy éhes - mondta Bagira, - és a szem nem látja azt. Vadászat eszel, vagy úszni - ők mindig ugyanaz, mint egy kő az eső és egy tiszta nap.
Maugli lustán nézte a párduc alól hosszú pillák, és ő, mint mindig, lehajtott fejjel. Bagira tudta, hogy ki a főnöke.
Úgy feküdt a hegyoldalban magasan a folyó Waingunga és reggeli ködök feszített alatt zöld és fehér csíkokkal. Amikor a nap felkelt, a köd sáv vált hullám arany-vörös tenger, majd felmászott, és az alacsony, ferde sugarai hullottak a száraz fű, ahol a többi Maugli és Bagira. Hideg évszak véget ér, a lombok a fák elszáradt, kifakult, és a szél fel, száraz, monoton zizeg. Egy kis darab ág dühödten harcolt csapdába szél. Úgy ébredt Bagira. Lehelte a reggeli levegő, hosszú, üreges köhögés, felborult a hátsó és mellső lábait elérje a törékeny papírt.