Olvassa online e-book zsidó menyasszony - Dina Rubina
From Paris éjszaka ment Brüsszelbe, ahol Yoska csábította több mint egy éve, beadvány, ismételjük meg a szegény, minden évben olvadó héberül: „Van egy szobát a házamban!”
Úgy volt, hogy találkozzon velünk a vasútállomáson. És ez nem teljesül.
- Ez egy csökönyös ember! - mondtam neki. - Várj itt, megyek átjutni.
- Yossi. - sírtam, kezében egy kéz és egy fül hallgatja a hangnem egy idegen. - Mae Ai szökő vízumok Yossi?!
Az öreg morgott valamit válaszul, megismételve a nevét a fia a panaszos kihallgatás intonáció.
Amikor megkaptam a platform, ők már három. Abszolút korábbi Yoska - szikár nagy ember, egy idős ostoba, az örök kamasz. Úgy integet nekem élénken Gulden héberül.
Elgázoltam, megölelt ...
Ő volt teljesen fogatlan. A sokk, majdnem leestem az aszfalton kötény.
- Ne figyeljen - mondta a lisp mindig hangú. - Én a fogait. A szörnyű árat, akkor nem hiszem el: huszonötezer dollárt. Egy hét múlva már szép újra, köszönöm Apa!
Ő egyszerűen átvetve a nehéz bőröndöt, és vezette be az ajtót, még mindig boldogan mondja:
- Sétálunk, jól érezzük magunkat, találkozunk a pápa, mint a lány nőtt fel, ma megyünk Bruges, és holnap elviszem visszafelé Amszterdamban!
Végül valahol hátul az állomás talált a kocsija zuhant megy ... Az autó volt a másik - az, ahol utaztunk vele az egész Izráel, hogy eladott egy dalt, mielőtt elhagyja ... Mint egy házban egy pálmafa az udvaron, majdnem a szélén ...
... Yosku szedtünk fel az oldalra a mi törékeny, rögzítik a távoli tenger élet az első héten a létezés az új országban. Inkább Ő jött hozzánk magát, kifejtve az első gesztusok - nekem és a jiddis - Boris.
Úgy kezdődött, mint ez: a teremben a francia festészet az Izrael Múzeum, ahol a férjem futott szinte egyenesen „Ben Gurion” repülőtér-ben megközelítette a nagy ember őr egy pisztolyt az övén. Felismerve, hogy ő nem tudott válaszolni héberül, angolul beszélt, a francia ... A férjem állt mosolyogva előtt Svejk a káplán.
- Holland? - Megkérdeztem az őr - Flamand? Olasz? Jiddis?
- jiddis! - Boris volt ragadtatva. - Yo-yo, jiddis!
- Maga művész? - kérdezte a nagy ember komolyan. Volt nedves szemét kóros jóindulatú. Olyannyira, hogy a férjem gyanús.
- Hol szerezted? - kérdezte.
- Én figyel téged. Állsz a festmény előtt húsz percig. Csak egy profi tudja vizsgálni, mint egy műalkotás ...
Két nappal később jött el hozzánk. Mi már eltávolították az első lakás, és még az importált bútorok a jótékonysági raktárban. Valahol már leírtam a bútorok, az Isten áldja meg, nem akarta, hogy emlékezzen.
Yoska velünk maradtak, amíg az éjszaka, egy étvágy megosztott emigráns ételünket (akkoriban mi etettük szigorúan korlátozott idő pénz arány), hosszú idő óta a kép Boris, felsikoltott örömében, dübörgött öklével a térdére, gyorsan, forró, érthetetlen és mentálisan fecseg - akkor úgy tűnt - tökéletes héberül.
Komolyan vesszük minden szót, így próbálja meghallgatni, megérteni, gondolkodni és reagálni. Az a látogatás végén nagyon fáradt ...
- Szent füst ... - mondtam, a szeretet valyas kanapén. - És ha tetszik?!
És ő szeretett minket ...
- ... Csak egy snack, találkozni a pápa és - március inkább Bruges! Boris, akkor mi a flamand primitívek Bruges! Mehetsz őrült, és igen akkor megőrülnek.
Megérkeztünk egyik bejárata a hosszú nyolcemeletes ház, amely állt egy dombon beültetett régi ferde fűzfa, szőnyeggel zöld fű, a gerinctelen ágak.
Yoska kihúzták a csomagtartóba a chemodanische, akasztott a vállára, mint egy állomás porter és vitte, mondván:
- Apa nagyon aranyos, de sokkal már feledésbe merült ... Vele finoman, óvatosan ...
Apa találkoztunk a folyosón - csendes sugárzó öreg, mint egy kamasz finom. Még nem tudtam elhinni, hogy a jól ismert korábbi belga tenor. Azonban ő nem ad, hogy felejtse el: a lakásban minden alkalommal hangzott Nemorino áriája „szerelmi bájitalt” Donizetti apám végrehajtását három évtizeddel ezelőtt.
Mi viszont megrázta a pápa kezét. Szelíden mosolygott, de a szeme minden alkalommal aggódva figyelte a fiát velünk beszélt kizárólag franciául. Úgy tűnt, ő állt egész nap a folyosón, várva a visszatérését Yossi. Lehetséges, hogy így volt. Mi mosolyogva bólintott szórakozottan nézett barátunk.
- Apa egy kicsit elfelejtett időben - hatékonyan és szomorúan mondta. - Ismét él a háborúban. Mindeközben aggódik: hogy nem megy kívülről, majd vedd fel a gettó, a táborban, és levágja, mint mindenki a családban.
Ez a történet azt hallottuk újra, valószínűleg húsz háború alatt a család megmentette a kis Yosku holland parasztok ... Csak egy héttel korábban a náci invázió Belgium, öreg szakács a család vette a fiút, hogy maradjon vele gyermektelen nővére egy falu közelében Rotterdam. Négy városlakó Yoske ígérték, hogy először látja közel „tehén, ló, kacsa ...”. És ő tényleg eleget látott állatok bő, mint minden jó lelkek foglalkozás parasztok elrejtette a fiú a hátán a hideg szobában hazája ház egyik fala, amelyet megosztott a kiságy. Mindig is melegen felöltözött, csak abban az esetben - ha futni azonnal. Az összes többi negyvenkilenc ember egy hatalmas, kiterjedt és jeles család a Brüsszeli zene tanárok, orvosok, a jobb orvosok, művészek, zsinagóga kántorok, ékszerészek és a gyártók hoztak vagonokban egyike a haláltáborok Lengyelországban ...
Az apa, egy jól ismert belga tenor, ebben az időben turnézott Amerikában. Visszatérve a háború után Belgiumban, az összes rokonok, ő már csak egy karcsú, magas felfűzve fiú egy meleg sapka, lehúzta a szemét ...
Talán a falu nyirkos tél hideg szobában mellett a jászol annak olyan furcsa a mi levantei földeket szenvedély a jó kesztyű, meleg sál, sport sapka, amely adtam neki az ünnepekre, és hozta a különböző utak. Mindig félek boldog, csodálta, csodálta, nyögött és simogatta a dolog; Biztos vagyok benne, hogy azonnal tegye, és leült egész éjjel a jelenben, akár a nyári érzés nélkül a legkisebb kényelmetlenséget.
I és ezúttal hozta Párizsba, vettem egy fényes vörös sálat, ami rögtön a nyaka köré, mondván:
- Ó, ez egy csoda! Én egy igazi születésnapját! Milyen színű, milyen anyagból ... kasmír, ha! - Megmondom, mi kasmír - ez a legjobb gyapjút a világon, a másik nem lehet hallani!
... Eljött hozzánk szombaton. Hétköznapokon a látogatók túl nagy terhelés. Azt követelte bűnpártolás, percenként válasz azonnali együttérzését minden oka és érvek ... És péntek este, miután az első szombat étkezés ideje hengerelt élve: előételek, levesek, hal ... nos, a csirke, persze ... Ez volt mindig lehetséges félbeszakítani meleg őszinte beszéd néhány ártatlan kérdést:
- Miért nem veszel halat, Yossi? Fish nagyon hasznos.
Ő is felveszi azonnal nagy lelkesedéssel:
- Hal hasznos - nem a szó! Hasznos, ha! Tudod - mennyi foszfor, ami ebben a darabban?!
Röviden, ez egy igazi büntetés. Azonban két hónappal később tagja lett a család, se több, se kevesebb.
Néha fellázadtak. Boris felkiáltott:
- Egy szombaton! A Can nálam csak egy szombat a családjával?!
- Jól van, - értett egyet. - mondta, hogy nem jön? Mit érez rossz?
Elképzeltem egy nevetséges hórihorgas figura egy tokba a seggét, mindig egy üres házban, egy gyűrött régi sárga olaj torta a hűtőben. És ítélve kiabált a konyhából:
- A francba, mondd, jöjjön! Csak fog vele beszélni Shostakovich!
- Yossi! - mondta jiddis, a férjem. - Dean hív vacsorázni egy péntek este ... Mi vagyunk szörnyen szívesen látlak ...
És ő biztos, hogy jöjjön ...
Ez volt az egyik legfenségesebb az emberek, hogy mi volt nyomva, hogy éljek. A beszélgetés szombatra táblázat mintául szolgálhat kifinomult vacsora utáni beszélgetés lovagi században:
- Sosztakovics - nagyszerű! - Csend, azt mondanám - élénk csend. A Yoskoy lehet kényelmes és rokon néma. - hetedik - a csúcsra, az igazi csúcsra, a másik nem tudok mondani ... én hallgatta Zubin Mehta vezetésére, és ez egy olyan esemény volt az egész életem ...
Vacsora után én általában lefeküdtem, azok azonosak Boris maradt késő nézni albumok, amelyek „egyiptomi sötétség”.
Ő igen nagy népszerűségnek örvend a szakmában kifejezés, és az óra söpört a nappali, valami ilyesmit:
- Cranach nagyszerű! Amikor stand előtt Cranach, tudod, úgy érzem, hogy élek, nem hiába, - nincs más szó!
Egy nap arra ébredt fel az éjszaka, meglepett, hogy a fény a nappaliban. Coming out, láttam egy képet: Boris és Yoska ül egymás mellett a kanapén, alszik a közzététel az album, az azonos hátravetett fejjel és a horkolás.
Kiáltottam nekik. Ők - a két - kinyitotta a szemét, leesett az álmos arcok az album elterjedését, Yoska azt mondta:
- A Velazquez. Velasquez - zseni! Boris, ha a Prado, látni fogja, hogy El Greco - a gyermek képest Velazquez.
Volt egy furcsa módon is nagy a formáció, és átadta minden zászlóval. Ahhoz azonban, hogy nekünk, különösen egy olyan időszakban, amikor még nem sújtotta az üveg héber, beszélt, mint egy gyerek, tudván, hogy ez nem az árnyalatokat. Tehát, hogy megtudja, miért a hierarchia épül olyan módon, és nem másként, nehéz volt. Tehát, a festészetben: Velázquez, Rembrandt és Tiziano. A zene: Bach, Mozart, Beethoven. Az irodalomban, mint amilyennek lennie kellene: Tolsztoj, Dosztojevszkij, Csehov. Általában úgy vélik, hogy az orosz irodalomban - a legnagyobb. Nem bánom.
Volt idő, amikor Izrael orosz lapok pszichológusok, szociológusok és más beszédű azt állította, hogy nem megszokni, nem megszokni, nem mi nő együtt a világ a helyi lakosság preferenciáit. Csúszós szó „mentalitás” kulcsfontosságú volt szinte minden cikket.
Az első napon a szerelem furcsa idegen Belgium vált számunkra egy rokon.
Fárasztó, kellemetlen, szerves, természetes.
Így hangzott a hivatalos verzió az életrajzát.
Izraelben ez megcsúszott nem véletlen szél. Még serdülő- és ifjúsági ő volt a cég néhány zsidó cserkészek, és folytatta a nyaralást, hogy Izrael földjén - lelkesedett cionista ... És öt évvel ezelőtt találkoztunk költözött ide, mert azt hittem, örökre. Vettem egy kunyhóban egy fiatal fényes város Jeruzsálem közelében ... (Maale Adumim - a legjobb hely az Izrael földjén nem tudom, hogy a legjobb hely a világon, úgy érzi -! Mi a levegő a legjobb levegő a világon, szippantás szippantás, akkor egészséges élet .. ).
Vége a tárgyalás töredék.
Szöveg által nyújtott LLC „liter”.
Olvasd el ezt a könyvet teljes egészében megvásárolta a teljes verzió a jogi liter.