Karl Bruckner
Karl Bruckner
arany fáraó
- Szeretné lyukat ütni a tetején? - megleptem Emenef.- Sokkal könnyebb mászni alulról.
- Akkor csak menj el - nem nézett rá, azt mondta, kőfaragó. Seytaht sejtette, hogy ennek során fal kalapált után fennmaradó építési kamnem.- De remélem, hogy ott van a felső határ van elegendő hely feltérképezésére.
Becsapta a kicsit, és soha nem néz vissza. Vakolat megrepedt a nehéz fúj a kőfaragó. Bared fala szorosan illeszkedik egymáshoz köveket. Top fel a hátsó vastag fa szemöldök: Menaft vájt alatt a kövek. Számos kő esett a belső galéria. A kapott különbség. Mohón nézte bűntársai mint Menaft törmelék beragadt egy lyuk. Végül a lyuk volt elég széles ahhoz, hogy az emberek mászni bele. Henum rohant előre, de Seytaht félretolta:
- Te maradj, és akkor legyen résen! Majd mászni is.
Núbiai megsértődött.
- A gazdám azt mondta, hogy megy a sírba.
- Azt mondtam, maradj itt, és nem dvineshsya el, egyébként.
Asztalos hirtelen felkapott egy vésővel és rosszallóan nézett társaira.
- Mászok először. Várj meg! - mondta, és a nyílásba, és megparancsolta a lámpát. A rablók maradt a sötétben.
- Ez kidolgozott Seytaht? - Megkérdeztem vodonos.- Talán azt akarja, hogy az összes aranyat, és hagyd állni nekünk itt?
- Legyen türelemmel, ő lesz vissza vissza - mondta magabiztosan Menaft.- nélkül minket, ő tehetetlen. A sír egy pár falú ajtó.
Meghallgatta egy pillanatra, aztán nevetett kajánul.
- Hallod? Ő hív minket. Az ajtó az első szobába, hogy útját állják. Felmászni belül!
Kihagyása Munheraba és Emenefa, megállt Henuma odasúgta neki:
- Láttad, hogy kapzsi Seytaht arany. Nem hiszek neki. Ha meghallja a kiáltást, csepp mindent és fuss velem!
Henum csapott öklével az izmos mellkasán.
- Én jön a mentő, ha Seytaht fogja fenyegetni. POA, uram, és megígérte, hogy jutalmazza nekem is, és én nem fosztják meg.
Önként segítette a keménykezű vágó szorítani a lyukasztás, és elkezdte hallgatni.
Menaft kúszott négykézláb a kavicsos és köves töredékek. Kőfaragó vissza minden alkalommal az érintett boltozat. Forró és fojtogató levegő, porfelhőt hagyott a rablók telt előre, megnehezítették a levegőt. Törmelék töltött fel szinte az egész természetesen szabadon csak egy szűk hely maradt. Nemegyszer úgy tűnt Menaftu hogy beragadt. Kőfaragó idősebb volt, és nem mozgékony, mint a többi Seytaht bűntársai. A tanfolyam tűnt neki végtelen, bár jó tudni, hogy a hossza az első, a második ajtó csak mintegy tizenöt lépésre. Tutanhamon sírjának egyike volt a legkisebb a Valley of the Kings. Erről a nem túl jelentős a fáraó, hogy a papok is hitt csodálója az isten Aton, nem sokba aggódni.
Fulladás, mielőtt megnyomja Menaft egy táskát a szerszámot. Pot szemébe. Kőfaragó felszisszent. A szűk folyosón megrémítette, és úgy érezte, tehetetlen, összeszorított e szörnyű sziklák. Most vagy soha kiderült, hogy az istenek az alvilágba, hogy megbüntesse. És ha ez megtörténik, a szörnyű vég vár Menafta.
„Vissza!” - mondta magának, és azon volt, hogy forduljon vissza, amikor hallotta a kiáltást Seytahta. Asztalos feküdt a hasán mellett társait, és küldött Menafta fényében olajlámpa.
- Ön kúszás, mint egy csiga, Menaft. Siess! Előttünk egy másik falon.
Kőfaragó, zihálva nézett körül. Hogyan ilyen szűk folyosón kellett törni az ajtót, a második fal? Ő használta fel az összes erejét.
- Vegyük az én eszközök és beütött egy lépés - kérdezte Seytahta - Nincs több erőt. De az asztalos nem akart hallani róla.
- Aki közülünk kőfaragó, én vagy te? Ha lyukat ütni fogok, akkor összeomolhat az egész falat, és így nem engedhetjük meg!