Japán mese mese - miért sírni földigiliszta
Egyszer régen élt a szigeten Onuyama sok-sok eső férgek.
Történt egyszer, és ez jött az ég fényes hold. Rágyújtott a fény levelek, harmatcsepp csillogott. Boldog földigiliszta, jobban felöltözött, és elment a lakoma - a hold csodálja. Ó, mennyire örültek, és ének és tánc, majd lakomát. Csak egy régi féreg egyedül ült egy fa alatt, és sírt keservesen.
Látta a fiatal féreg és megkérdezi:
- Miért olyan keserű sírni, nagypapa? Micsoda szerencsétlenség történt veled? Nézd, milyen szép a hold az égen ma, mi az egész móka!
És akkor ott vannak más férgek kezdett kúszás fel.
- Mi történt? - kérdezem. Old féreg letörölte a könnyeit, és azt mondta:
- Itt nézd meg - te még fiatal és zöld! Tánc magát énekelni - és nem tudok semmit! És azt gondoltam, nappal és éjszaka erős gondolkodás. Egyszer voltam, mint te, a fiatalok, mi élt a szigeten a béke és nyugalom. Nem csak nekünk, földigiliszta, itt volt. Most mindenhol nézel - néhány férgek mindenhol! Mi lesz tovább? Hamarosan itt nincs helye, nincs étel nem elég, és akkor mindannyian éhen halni!
Ennek hallatára a fiatal férgek és sírtak. És egyre több új féreg feltérképezés, aggodalom minden oldalról. „Mi történt?” - kérdezem. Honnan tudom, hogy hamarosan éhen azonnal elkezdi keservesen sírni.
Eközben a strand mellett egy nagy kő feküdt régi kígyó. Csodálta a hold, csodálta, majd annyira fáradt, és elaludt, annyira gyors, hogy észre, hogy milyen elárasztott a hegyen vízsugarat, elkapta, és megpördült erejével. Felébredtem a kígyó, ijedt:
- Micsoda katasztrófa! Hely a folyó vette a szigetet. Összeszedte erejét, és úszott felfelé - szükség van, hogy megtudja, mi történt ott a hegyen! Hosszú kígyó úszott, amíg el nem érte a tetején. Kiszállt a füvön, a lélegzetét, lát - ülni egy dombon ezer eső férgek és sírni, de olyan szomorú, hogy esik a hegy egy igazi vízesés!
- Hé, bolondok, azonnal sírva fakadt. - mérges zmeya.- Mert a könnyek szinte a tengerben nem állította!
- Ne haragudj, Mrs. kígyó - zokogni kezdett az eső chervyaki.- Hallgass meg minket!
És azt mondta a kígyó, hogy hamarosan lesz hol lakniuk, és meghalnak éhen.
- Ha-ha-ha! - nevettem hangosan kígyó.