A fő fejlődési szakaszban a tudomány szövettan
szövettan elérni a kezdetektől fogva, és most elsősorban jár a technológiai fejlődés, az optika és mikroszkópos módszerekkel. A fejlesztés a mikroszkópos technikák lehetővé tették, hogy létrejöjjön az új tényeket szerkezeti felépítését az élő szervezetek, és hogy az elméleti általánosítása az ilyen kutatások eredményeiről. Ebben a tekintetben a történelem szövettan megkülönböztetni három időszakok:
2. Mikroszkópos - ami körülbelül 300 év;
3. Az elektronmikroszkópos - mintegy 40 éve.
Domikroskopichesky időszakban. A leghosszabb ideig (mivel IV században, hogy a közepén XVII század) elsősorban azon alapult, a kutatást a makroszkopikus szinten, és valójában az őstörténet szövettani tudomány. Ebben az időszakban, azt állapították meg csak egy általános elképzelést, hogy a szövetek a test, mint egy „homogén” és annak részei, amelyek különböznek egymástól csak a fizikai tulajdonságok, a fajsúly és egyéb mutatók. Annak a ténynek köszönhetően, hogy a felfogás a szövetekben, miközben a kialakult csak az alapján anatómiai boncolás holttest, és így az összes osztályozási arra alapozta, hogy a külső hasonlóságokat és különbségeket. Ezért, az egyik ilyen csoportot néha kapott különböző szövetekben, és az idegi összeköttetést (ideg és ín).
Mikroszkopikus időszakban. A javulás az angol fizikus Robert Hooke (1865), a mikroszkóp kezd új fejlődési szakaszában a szövettani vizsgálatok, hogy adott okot, hogy a fejlesztés a mechanikai módszerek tanulmányozása a láthatatlan szabad szemmel egység szövetek és a felhalmozási tényanyagot körülbelül szerkezetüket.
Az első felfedezők - microscopists második felében XVII században fizikus R.Guk, A.Malpigi anatómus, botanikus J. nőtt és optikus - amatőr A.Levenguk a mikroszkóp alatt leírt a szerkezet a bőr, lép, vér, izom, ondófolyadék. Minden új tanulmány lényegében a felfedezés, amely jelentősen megváltoztatta a hozzáállását és észrevételeit az élő szervezetekre. Azonban a tökéletlensége mikroszkópos technikák metafizikai hiedelmek nem tette lehetővé a 100 éves (közepétől XVII közepén a XVIII század), hogy jelentős előrelépés a tudás a törvények a test szerkezetét az állatok és növények, bár kísérletek történtek általánosítások kevés adat
A végén XVIII - az elején a XIX században volt jellemző, hogy a hazai és holland tudósok, művészek akromatikus mikroszkópok úgy fejlesztették ki, amely lehetővé tette a nagyobb bizalmat, hogy végezzen mikroszkopikus vizsgálatok, ami megnyitotta az utat a szisztematikus vizsgálata szerkezeti elemek az élő szervezetekre. Az elején a tizenkilencedik század Ya.Purkine le a szerkezet a tojás nucleus csirke, majd a sejtmagban a sejtek különböző állati szövetekben. Valamivel később, bevezette a „protoplazma” sejtek, azzal jellemezve, alakja az idegsejtek, a szerkezet a mirigyek.
Az eredmény a vizsgálati időszak A.Dyutroshe, P.F.Goryaninova, G.Valentina, Ya.Genle, M.Shleydena különösen T.Shvanna.
T.Shvann össze minden korábbi tanulmányok, valamint eredményei alapján saját megfogalmazott észrevételek az alapvető rendelkezéseket a sejt elmélet (1838-1839). A tizenkilencedik század közepén kezdődött időszak gyors fejlődése leíró szövettan. Figyelembe véve a rendelet alapvető sejt elmélet vizsgálták a készítmény különböző szervekben és szövetekben, a hisztogenezisében. Ezek az eredmények lehetővé tették már, hogy létrehozza a fő jellemzői a mikroszkópos anatómiája, hogy tisztázza a besorolás szövet alapján mikroszkopikus szerkezetét. Ezzel párhuzamosan a gyakorlatot vezettek be, és javult a víz, olaj immerziós objektívek, kitalált mikrotomkés segítségével új klipek.
Nagyon érdekes volt az eljárás, impregnálás ezüst sók által tervezett olasz tudósok K.Goldzhi. Ez a módszer lehet leírni a nettó intracelluláris berendezésben. Ezzel a módszerrel, és annak módosításait az alapkutatás az idegrendszer végeztek (R.Kahal) és létrehozott neurohistology bázis. Kiemelkedő eredményeket ért el a természettudományok és K.Goldzhi R. Cajal Nobel-ben elnyerte 1906-ban. Az utolsó negyedévben a XIX században, sejtszervecskéket nyíltak.
Végén a XIX században, fejlődésének köszönhetően a tanulmány a sejt szerkezete Citológia alapjait rakták. Ebben az időszakban, lettek kifejlesztve módszereket tenyésztésével szövetek és sejtek (I.P.Skvortsov, R.Garrison, A.Korrel et al.). Az in vivo beadása színezékek lehetővé tette, hogy tanulmányozzák a fiziológia a szövettani struktúrák. tengeri mérföld Gaidukov 1900. Azt javasolta eljárás mikroszkópos élő tárgyak a sötét látótérben. Ugyanakkor mikromanipulátoros találták, amely lehetővé teszi, hogy végre műveleteket az egyes sejtek (sejtmagok eltávolítása és a sejtek bemetszések al.) Annak érdekében, hogy tisztázza a szerepét és jelentőségét a szervezetükből.
A jelen szakaszban (a harmadik időszak) szövettan, citológiai és Fejlődéstani jellemezhető új módszertani szinten tanulmányokat, széles körben használják a elektronmikroszkópia, a módszer a fagyasztás - hasítására elektoronno citokróm mikroszkópia és más módszerekkel.
A technológia gyors fejlődése és fejlesztése laboratóriumi eszközök lehetővé teszik, hogy végezzen kutatásokat a sejten belüli és molekuláris szinten a szervezet élő anyag, tisztázza ötletek a differenciálódási folyamatok, a regenerálódást és továbbítása öröklődő tulajdonságok. Ezen az alapon, kifejlesztett ultra-mikroszkópos citológia, szövettan, és a molekuláris biológia kialakult problémák.