Kalendárium 48

K. Balmont
Edgar Allan Poe
T. Buevich
F. Lie

Konstantin Balmont.
én

”... A realisták mindig puszta szemlélő a szimbolisták - mindig gondolkodók.
... A 1. században látjuk egyidejű megléte két ellentétes irodalmi mozgások. Együtt Dickens látjuk Edgar Allan Poe, valamint Balzac és Flaubert - Baudelaire, valamint Lev Tolsztoj - Henrik Ibsen. Azonban nem tudjuk elfogadni, hogy minél közelebb kerülünk az új évszázad, a kitartó hangok a szimbolista költők, a megterhelőbb lesz szükség finomabb módon kifejező érzések és gondolatok ...
Hogyan határozzák meg pontosabban a szimbolikus költészet? Ez a költészet, amely szervesen, nem erőszakkal egyesíteni két sor: a látens és nyilvánvaló szépség abstractness - egyesíti a könnyen és természetesen, mint nyáron reggel víz folyó harmonikusan kondenzált napfény.
... ezek a fő jellemzői a szimbolikus költészet: ő beszél a saját nyelvén, és ez a nyelv gazdag intonations; mint a zene és a festészet, kelt összetett hangulat a lelket - több, mint egy másik fajta költészetet érinti a látási és hallási benyomások teszi az olvasó megy vissza a kreativitás: a költő, ami a simvolisticheskoe munka, az absztrakt jön a beton, az ötlettől a képet, - az, aki találkozik a munkák, a festmény nyúlik vissza a lelket is, a közvetlen, szép a maga önálló léte, a rejtett lelki ideális bennük ... "

Fame jött rá 1895-ben, amikor együtt Bryusov, ő volt az egyik vezetője a szimbolisták.

finomabb festék
Nem világos harmóniák
És egy alig észrevehető
húrok jitter -
Ők láthatóan ragyogása
A bolygók túl,
Az ismeretlen fény,
Láthatatlan hold.
És ha pillanatok
mély érzéseket
Bízunk némítás
És szeretem szavak nélkül,
Látjuk, halljuk,
Ahogy süt a nap,
Ahogy lélegezni csillog
Földöntúli világok.

Van egy orosz természet fáradt érzékenység,
A néma fájdalom annak rejtett bánat,
Reménytelenség bánat, néma, végtelenség,
Hideg magasságokba, hogy a távolságok.

Gyere hajnalban a lejtőn a domboldalon -
Több mint a hideg folyó dohányzik hűvös,
Megfeketedett Hulk a fagyasztott erdő,
És a szív olyan szomorú, és így jó kedvvel.

Mozdulatlan nádas. Ne remeg sás.
Mély csend. Verbless többit.
Luga-Daleko Daleko menekülési.
Az egész fáradt, tompa, néma.

Gyere naplementekor, egy újabb hulláma
A hűvös vadon falusi kertben -
Fák így komor, furcsán csendes,
És a szív olyan szomorú, és így jó kedvvel.

Mintha arról akarnak lélek kérték,
És ők igazságtalanul fájt.
És a szívem sajnálom, de a szívem megállt,
És sír és sír és sír akaratlanul.
1900

És bár eszméletlen testet
Egyenlő mindenütt pusztulás,
De közelebb az édes határ
Akarok pihenni.

II
Konstantin Balmont.

Az élet vázlatai Edgar Allan Poe "Lover Print":

Edgar Allan Poe a transzlációs K. Balmont.

***
Nem bánt, én földi sors
Földi keveset tudott önfeledtség,
Mi a régóta álom a szerelem repült el
Mielőtt ellenségeskedés egyetlen pillanat.
Nem bánt, hogy a fénye a nap
Boldogabb voltam, mint a szegények és rászorulók,
De mi Sajnállak, barátom, én,
Séta egy elhagyatott úton.

... ... Teljes szemrehányás,
... ... egyedül éltem,
... A Holt-én fárasztó nap
Míg szőke tender Lello nem
. szemérmes menyasszonyom,
Amíg aranyhajú fiatal Lello nem
. boldog a menyasszonyom.

Csillagkép az éjszaka ... ...
... ... Sötétebb, mint a szemét
... a szép lány, kedves.
... ... A fény testetlen
... ... körül a felhők az ég
... A finoman Mun gyöngy ray
Ez nem lehet összehasonlítani a hullámok gondatlan
. aranyló fürtjeit levegő,
A hullám fürtök szemű és szerény
. menyasszony szépségét Lello enyém.

... ... Most szellemek
... ... Sorrows kétségek
... Legyen óvatos, ne időzzön ajtónkon.
... ... És a magas égbolt
ragyogó szemmel
... Astarte ég minden világosabb.
És megéri egy jó Lello
. kisugárzását anyja szemében,
Mindig olvassa el a fiatal Lello
. épp úgy a nyugodt szemét.

Egyszer éjfélkor, egy komor óra, tele fájdalmas gondolat,
Fent az antik kötetek, én támaszkodva egy álom,
Day-álmok furcsa fordítani - hirtelen homályos hang jött,
Ha valaki kopogott - bekopogott az ajtón nekem.
„Ez igaz - suttogtam - egy vendég az éjféli csend,
Guest ... ... kopogtat az ajtót. "

Tisztán emlékszem ... Várakozás ... Késő ősszel zokogás ...
És a kandalló vázolja homályos parázs ...
Ó, mennyire vágytam hajnal, ahogy hiába várta a választ
Ahhoz, hogy a szenvedés köszönés nélkül, a kérdéses, hogy a neutron
Mintegy Lenore, hogy fényesebben sütött, mint minden földi fények -
... a világítótest a régi időkben.

És a fátyol a lila izgalom közzétett csobogó,
Áhítat, beszélgetés, tele sötét érzés szívem.
Egy furcsa félelem lehangoló, felkeltem a helyükről, kántálták:
„Ez egy vendég kóborol, kopogtatott az ajtón, hogy nekem,
Késői menedéket vendégeket arra, hogy éjfél tishine-
Guest ... ... kopogtat az ajtót. "

Suppressing svuoi kétséges, legyőzve félelmek
Azt mondta: „Ne ítéljék lassul én!
Ez esős éjfél, én Nap - és kopogás nem tisztázott
Túl csendes volt, a hang a homályos, és nem hallotta,
Én még nem hallottam ... „Aztán kinyitotta az ajtót az otthoni:
... ... A sötétség - és semmi mást.

Szem megfagyott a sötétben összeszorult, és megdöbbentett,
Megadta magát álmok, elérhetetlen a földön bárki számára;
De ahogy az éjszaka csendes volt, még sötétedés előtt szív nem válaszolt,
Csak - „Lenore!” - hangzott a neve a nap -
Ez suttogtam, és egy visszhang megismételte, hogy -
... ... Echo - semmi több.

Ismét visszatért a szobába - fordult - remegés -
A kopogás hallatszott, de hangosabb, mint hangzott előtt.
„Igaz, hogy néhány kiselejtezett, valami megmozdult,
Ott, mögötte a redőnyök az ablakon az én üt,
Ez - a szél - már megbékélt az izgalom a szívem -
... ... A szél - semmi több.

Toltam az ablakot rudak - egykor nagy vala járás
Mivel a redőnyök jött Raven Raven büszke régi időkben,
Nem hajlott, udvariasan, de Lord, elment gőgösen
És hullámzó a szárnyait lustán a buja annak fontosságát
Levette a mellszobra Pallas, ez volt az én az ajtó felett,
... ... Levette, és leült rá.

Szomorúság Felébredtem, és nem tudott segíteni, mosolygós,
Látva, hogy fontos ez a madár, aki élt évekig.
„Az üstök kopasztott dicsőség, és mielőtt te is tudod, a leginkább szórakoztató -
Megjegyeztem -, de mondja meg, hogy a királyság a sötétség, ahol mindig éjszaka,
Hogy hívják, büszke Raven, ahol éjszaka uralkodik örökké? "
... ... Szólt a Holló: „Soha.”

És sírtam bánatában szenvedélyes: „A madár, akkor - il baljós szellem,
Ez ég felettünk - Istenem, rejtett örökre -
Varázsolni, lekicsinylő, mondom - a Paradicsom
Én l szent, hogy az angyalok mindig
Az egyetlen név Lenore az égen minden alkalommal?
... ... Szólt a Holló: „Soha.”

És azt mondta, az emelkedő, „Tűnj el innen, dühös madár!
Te ki a birodalom a sötétség és a vihar, - menjen vissza oda,
Nehochu fekszem szégyenletes hazugság, ezek a tollak fekete,
Indulás ugyanaz a szelleme hajthatatlan! Azt akarom, hogy - mindig egy!
Vegye ki a merevlemez csőr ettől a szívemet, ahol szomorúság van! "
... ... Szólt a Holló: „Soha.”

És ül, ül egy baljós Raven Fekete Holló prófétai,
Halvány mellszobra Pallas nem umchitsya sehol.
Úgy néz ki, magányos, csak démon félálomban
Fény áramlik, árnyék esik - a padlón remegő valaha.
És a lelkem az árnyékból, hogy mindig aggódnak,
... ... Ne emelkedik - valaha!

Miért van az, nyelv ember távozott
... Voltak dallamos mennydörgés szenvedély?
És tippeket cseng minden idők és ünnepek,
... És a harmónia a színes szavak?

Miért nyelvén modern emberek -
... Knock öntjük a gödörbe a csontok?
Utánzó szó pontosan echo a pletyka,
... Csak moraj mocsári fű?

Mert amikor a fiatal és büszke,
... a sziklák között merült fel a víz,
Nem félt megtörni előre -
... Ha lesz előtte, így megöli.

És ölni, és töltse ki, és fut átlátható,
... De vajon kincseit.
Így született meg a lélekharang az elkövetkező időkben,
... A mai törzsek sápadt.

***
. «Ez volt sok, és sok évvel ezelőtt,
. A királyság a tenger »
. E. A. Poe

Mint talán több száz évvel ezelőtt
A szélén a föld
Gyerekek, talán testvérpár
Tól sétáltam a parton volt.

Közel a tenger és az ég nem lett határokat,
Mosták a szürke szelíd eső,
És ez olyan csendes nem a madarak énekét,
Csak a levelei ősszel megborzongott.

És üres volt, mindenhol nézel -
Csak a tenger, keveredve az eső,
Ő helyettesíti a szélesebb Hand
Különösen csendes és felhős napon.

Úgy tűnt, hogy a fiú a költő,
Melyik végén a föld
Szerettem örökre, ezer éve
Lány Annabel Lee.

Keresek valami közel a tengerbe
Alacsony víz hajlítás,
Sétáltunk, elkerülve virsli és a tuskók,
És dobott a vízbe, nevetve.

***
A mély az éjszaka
nincs csillogás, nincs árnyék,
minden homályt szürke kiterjed.
hideg kulcsok
elpusztult növények
A klub a sírokat.
Itt az álom az örök halál,
Egy olyan világban, amely világos,
hihetetlenül messze.
Nem éri el a nyögés.
Akkor elnyeli a hamu
feledés században.
A vak erők gonosz
százszor megismételni
mélyéről a fekete vizet.
Ezek nem élnek sír
és az idő nem gyorsul
végtelen során.

Versei - magát az elemet.
A halhatatlanság egy eldöntött,
Megvalósítja up tüzelési
Spontán lelket.

Ez mind költő, nagy költő.
Ebben a hangokat, és minden.
A megfoghatatlan arc táblázatban
Kijelzők fény és a bűn.

Úgy érzi, minden atom
És ő dicsőíti a napot.
Seraphim, a kalóz
Ez egy kaméleon.

De ugyanakkor tele van több tucat
Kötetek alkotják a saját,
Nem vágyom, és nem kell:
Nem tetszik Balmont verse.

Van valami émelyítő könyvekben
Neki, hogy édesebb, mint a galambok.
És az ő Fofanov láncok,
Az ő rongy - I. lyubey.

C el tudja fogadni.
Köszönöm.

Ennek a munkának van írva 5 vélemény. Ez itt jelenik meg utoljára, és a többi - Teljes lista.