Mintegy Nietzsche filozófiájának (egy bájos, de hibás)

A nagy filozófus Friedrich Nietzsche volt kedves és vidám ember.
Miután elment a boltba kenyeret.
Vastag elárusítónő a gabona osztály szeretett gúnyolni jó és vidám filozófus. Nietzsche nem bírta elviselni, és gyakran nevezik hülye **** ó.
- Nos, Nietzsche, - mondta vastag elárusítónő, látva Frederick. - A kenyér Gondolom lovagolt? Hlebushek szeretsz valamit?
- Imádom - Nietzsche válaszolt óvatosan.
- És akkor ő pok megenni, mint ez? - halkan hirtelen megkérdeztem az eladónő. - Van még valaha pok kenyeret? A Nietzsche?
- Én? Pok kenyeret? - kérdezte Nietzsche.
- Ön fülében a Dalby, Nietzsche?
- Nem, - Nietzsche mondta. - Mindkét kérdésre - nem.
A nagy filozófus volt képes legyen tömör.
- Itt sütni először, majd beszéljünk, - diadalmasan befejezte elárusítónő.
- Várj egy kicsit - Nietzsche mondta. - Ha én kenyeremet, a Nahuas számomra, akkor, te hülye **** és megvenni tőled?
- I, Nietzsche, a park teljesen szar - nyugodtan vágott vissza elárusítónő. - Hogy nekem több nehuy hogyan filozofálni veled. Liszt értékesítési akkor. És a kenyér - in - egy elárusítónő megmutatta kanos füge, a hitelesség szorongatva a könyökét.
Nietzsche gondolta.
- De valamit - mondta végül, - valamit szokott kenyeret sütni?
- Sült, drágám, sütés, - a elárusítónő mondta. - Igen, én sült meg úgy, mint enni egész életében, és még a gyerekek maradnak.
- Nincs gyermek, - mondta Nietzsche.
- Ez **** ey ilyen, - az elárusítónő mondta. - Gyermekek nem volt kenyér sütő nem tud és nem akar, csak tudom, hogy becsületes eladók zaebyvat.
- Ez te becsületes elárusítónő, ugye? - érdeke Nietzsche. - Igen, van, ****, mint Mussolini. Tedd becsületes emberek mások.
- Mi Mussolini? Amit most Mussolini nem hit? De, ha tudni is, kenyér pok. Ó, Nietzsche.
Nietzsche habozott bizonytalanul működik.
- Oké, *** vele - intett a kezével. - Add ide a vacsorát.
- Ne felejtsük el, Nietzsche: A kultúra - ez csak egy vékony darab kenyeret a forró káosz - inkább azt mondta az eladónő. - nehéz megjegyezni.
- Ne feledje - Nietzsche mondta gyűlölettel. - nehéz megjegyezni.
A következő napon, Nietzsche jött ugyanabban a boltban.
- Mit akar? - Megkérdeztem az eladónő.
- Liszt jön összeszorított fogakkal mondta Nietzsche.
- Ez, meg kell sütni?
- Te kurva, elfelejtettem megkérdezni. Gyere lisztet.
- Az ilyen durvaság lehet, és a sodrófa a Niku **** ... - motyogta elárusítónő.
- Hagyja, hogy a liszt, amit mondok.
Elárusítónő benyújtott lisztet.
- Most már enni.
- Mit együnk?
- Egyél lisztet.
- A rémület? Enni magát.
- Azt mondtam, esznek, Nietzsche mondta, és csökkentette az arcát liszttel elárusítónő. - Mit tetszik?
Elárusítónő kötelességtudóan evett, és úgy nézett a filozófus rémült szemébe.
- Jó, mi? Azt tegnap egész este ezt a szart evett.

Nietzsche nem tanulni kenyeret sütni.

Ez így van, a becsvágy és a válasz!