A boldogság és a farok
A bölcs öreg macska feküdt a fűben, és sütkérezik a napon. Aztán elsuhantak a kis cica fürge. Megfordult fejjel lefelé a macskát, majd fürgén felugrott, és újra futni kezdett körözni.
- Mit csinálsz? - lusta macska kérték.
- Próbálom elkapni a saját farkát! - lihegő, mondta a cica.
- De miért? - Egy macska nevetni.
- Azt mondták, hogy a farok - a boldogságomat. Ha elkapom a farkát, majd fogást és a boldogság. Ezért én fut követő harmadik napon a farkát. De ő mindig kijátssza rám.
Régi macska elmosolyodott, meg tudja csinálni csak a régi macska, és azt mondta:
- Amikor fiatal voltam, azt is mondta, hogy a farkam - a boldogságomat. Van sok nap után fut a farkát, és megpróbálta megfogni. Nem ettem, nem ittam, de csak futott egy farok. Elestem kimerült, és felkelt újra, és megpróbálta elkapni a farkát. Néhány ponton kétségbeesett. És csak ment, céltalanul. És tudod mit, hirtelen észre?
- Mi az? - kérdeztem meglepetten cica.
- Észrevettem, hogy bárhová mentem, farkamat megy mindenhol velem. Mert a boldogság nem kell futtatni. Meg kell választani a maguk módján, és a boldogság megy magával.
