Az én nagy skót esküvő orosz - társadalom - egy ablak orosz
Egy másik történet a projekt „Ablak Oroszországban” - arról, hogy mi az orosz menyasszony a skót esküvő és néhány orosz hagyományok voltak a kedvére a skót
A skót férfiak viselnek kilts, ír - nem kevesebb, részeg, mint az orosz. A hősnő „Ablak Oroszország” projekt egy másik történet volt képes ellenőrizni, hogy ezek a klisék igazak. Valamint részt (és a szerepe a menyasszony) a valós skót esküvő.
A cég fizetett a repülés és az első két hétben a szállodában tartózkodó, majd - egyedül voltam a közepén valaki másnak a város. A sokk olyan erős volt, hogy az első feszültség nem is veszik észre. Keresés a lakások, bankszámlanyitás, a rendőrség regisztráció, a munkához jutás egy teljesen új környezetben, ahol senki körül az orosz nem beszél. Az első hat hónapban volt némi kezdeti alkalmazkodás, és csak alkalmazkodva mi van körülötted, a nyelv, az első helyen, hogy az embereknek. Dublin, természetesen, a legnagyobb város Írország - másfél millió lakosú, de miután egy őrült, mindig siető valahol, többmilliós Moszkva többet lát gátolta, vidéki.
Az ír, akivel beszéltem, mindig készen áll, hogy menjen a kocsmába munka után, de a „barátok” (még a nagyon durva értelemben vett), míg nem egészen kérik. Így a baráti kör fokozatosan kezdett sorakoznak, mint én a „kívülállók” - a francia, a spanyol, a holland, aki már dolgozott Írország ezekben az években. A legérdekesebb dolog az, hogy szinte mindegyikük után három vagy négy évig, visszament hazájukba.
Az első napokban én minden alkalmat megragadott, hogy kitörjön Oroszországban - otthon a szülők, a barátok. Még csak egy hosszú hétvégére. És a ház, akkor tudnék nevezni csak Moszkvában. Ott volt a fordulópont: miután egy három hetes üzleti út Moszkvába, visszatértem Dublin, és szó szerint sírt a gépen - miért megyek vissza, már semmi, minden fontos tűnt Oroszországban. Mivel úgy tűnt nekem, repültem dolgokat gyűjteni. De a sors úgy hozta, hogy már másnap találkoztam James, aki később a férjem lett. Így a dolgok, hamar össze, de a lépés nem történt Oroszországban és Skóciában.
És így ez az áthelyezés együtt én akkor még leendő férje, nagyon más volt: nem volt egy vad stressz és az érzés, hogy te vagy a tenger mosott ki a szigeten. Voltak emberek, akik készek segíteni - James családjának, barátainak. Éles hiány a kommunikáció.
Valójában úgy gondolom, hogy egy ember, aki elhagyja a családját, vagy a család (házasság, például), és az a személy, aki megy valahova egyedül - ez egy teljesen más történet, akkor is, ha ezek az emberek menni egy országban. Én, mint tapasztalt mindkettő kész elismerni, hogy ha valaki ebben az új világban, minden helyzetben jobban tolerálható és alkalmazkodási folyamat gyorsabb. Általában van kivel megosztani, vagy nevessen, esküszöm.
Ha úgy találja magát egyedül egy idegen országban, nincs senki, hogy figyelmeztesse „ahol nem megy.” Az én első „Irish” évben rengeteg vicces és egy kicsit veszélyes pillanatok, amelyek által kiváltott egyszerű ismeretek hiánya a téma: milyen területeket a város veszélyes lehet egy 25 éves lány az utcán a sötétben jobb, ha nem megy, hol nem kiadó. Sok dolog tűnik érthetetlen, ha közelítjük meg a Moszkva szabványoknak.
Tehát, ha haza, amíg 5:00 nem volt ideje, majd taxival a bejárat, és nem öt perc sétára az állomástól. Punk, mellesleg akkor volt elég agresszív: összegyűlt csoportok 6-8 fő és zaklató járókelők. Egyszer megpróbálta elragadni a zsákot kézzel - valójában fényes nappal. Kapott ez a táska a fejét - kösz a moszkvai szokás, mindig van egy esernyő! - és maradt. Nem számítottunk, talán ez két fiatal lányok.
Szóval, talán, megrendítő élmény az Egyesült Királyságban, ami lett a második emigráció valójában az egész nekem olyan, mint egy sokkal pozitívabb, lazább.
Skót általában az emberek nagyon barátságos és nyitott. Ez megmutatta az utat a mi esküvői James - megállapításra került Glasgow-ban. Nagyon aggódott az esküvő előtt.
A folyamat a vita a szertartás volt egy elég durva - az a tény, hogy én eredetileg akartam többé-kevésbé a kamra ünnepségek, James, épp ellenkezőleg, ragaszkodott ahhoz, hogy mi kell meghívni minden a barátok. Ennek eredményeként voltak körülbelül 70 ember, ami elvileg ez normális skót szabványoknak. Itt Írország esküvőre kevesebb mint 150 ember, és még csak nem is veszik komolyan.
Mi is beszéltünk sokat James édesanyja, aki mesélt a skót hagyományok néhány szabályokat az esküvő, és néhány, azt kell mondanom, nagyon tetszett. Például itt azt feltételezzük, hogy a legfontosabb ember az esküvőn - a menyasszony. Azaz, a végén, mindent elkövetnek a kívánt módon, mert az első helyen a lányok ezt - a legfontosabb nap az életedben. A másik férfi az esküvőn - a menyasszony anyja, vagyis az anya-in-law, ami általában a fő vezetője. A mi esetünkben ez egy olyan helyzet nem túl érinti, mert az anyám, az első, élő elég messze van tőlünk, másrészt - nem beszél angolul.
Hosszas keresés után találtunk egy nagyon szép, régi kúria - Régi ház egy szép gyep, amely úgy döntött, hogy mind a tényleges esküvő, és a következő étkezés. Az Egyesült Királyságban, arra lehet következtetni a házasságot a templomban, vagy bárhol, hogy van egy engedély, jelenlétében anyakönyvvezető.
És az összes vendég gyűlt össze a kijelölt nap. A helyi hagyomány szerint, a vendégek az esküvő megfelel skót dudás (persze, a skót szoknya). Egészen addig, amíg meg nem érkeznek a helyszínre a ceremónia - ő áll a kapuban, és játszik a duda.
A ceremónia után, ami mellesleg szintén megy a hang a duda, jön egy fotózásra, amelynek fizetett sok figyelmet - az szükséges, hogy amellett, hogy a hagyományos szakaszos felvétel a fiatal lefényképezték minden vendég. Azt például, jött mintegy ezer keretek, és ez annak ellenére, hogy ellentétben Oroszország, az Egyesült Királyságban a fotósok nem töltenek veletek minden esküvő - lakoma és tánc, általában nem távolítja el.
Amíg a múlt fotózásra, ami egy másfél órás, a vendégek elterjedt ételek és aperitifek, és akkor minden meghívást az „esküvői reggeli» (weddingbreakfast). Ő az úgynevezett nem azért, mert mi történik reggel (esetünkben ez volt a hat este), hanem azért, mert ez az első közös étkezés fiatal család.
Hagyományos lakodalmas alapvetően eltér a megszokott az oroszoknak: van egy TOASTMASTER megjegyzett pirítós és általában unfunny viccek és buta és primitív rímek, rímek. Nem szokatlan versenyek és közös munkák a menyasszony és a vőlegény kívánsága, és természetesen senki nem kiabál „csók!”, Majd a számla ... És a nagy, és néhány beszédet, mivel ezek hiányában - három pirítós, amely szerint mindig a szó apja a menyasszony, a teljesítmény tanúja a vőlegény (általában ez olyan ironikus beszédet, amelyben a vőlegény elég lesz - különösen, emlékszem a különböző szórakoztató és nem mindig tisztességes történet elmúlt élete) és a beszéd a vőlegény, amelyben elmeséli, hogyan volt szerencsés az életben általános és felesége h astnosti. Az elmúlt években, néha hozzá a menyasszony, például, mondtam valamit.
Mint mondtam, a fele a vendégek voltak az orosz oldalon, és néhány közülük angolul nem mondott, vagy nem beszélnek nagyon szabadon és aktívan félénk. Férje senki sem tudta, hogy akár egyetlen szót oroszul, kivéve «priviet», ami a férjem kellett tanítani minden barátomnak előtt egy héttel az esküvő.
A legtöbb orosz vendégek csak ismertem a férjemet, és sem a többiek jelen. Emiatt volt némi aggodalmat-e vagy sem, minden simán megy. Szerencsére a félelmek alaptalannak bizonyultak - pezsgő és a zene gyorsan össze az összes szórakoztató és egészen reggelig. Orosz vendégek tanították táncolni „Ceili” - a skót nemzeti táncok, hogy tanítják az iskolában. A skótok általában nagyon büszkék a nemzeti kultúrát. El tudja képzelni, hogy mi az orosz néptánc iskolában tanított, majd mindegyiket önkéntes táncoló esküvőkön. Vagy például, a skót férfiak az esküvő volt a nemzeti ruha - a kilts. Arról van szó, a nemzeti büszkeség. És ez jó. Nos büszke arra, aki vagy, és ahol azt hiszem.
Van egy másik, ami meglehetősen furcsa az orosz tudat. Természetesen a lakoma is, és minden ital által fizetett menyasszony és a vőlegény, de ha az étel felett, és kezdődik a tánc, asztalok tisztítani és nyitott bárban italok, amelyben, mint általában, a vendégek fizetik ki a zsebéből. Mi, persze, nem volt - jó lenne a számunkra, hogy úgy gondolja, a vendégek Oroszországból ...
Ez nem elfogadott, hogy továbbra is az ünneplés a második napon. De mondtam James egy orosz hagyomány - és ez a gondolat tetszett. Az a tény, hogy amikor látogatóba az egész világon, ez teljesen érthető vágy, hogy nyúlik egy kis nyaralás. Azt kell mondanom, hogy minden „helyi” Nagyon tetszett ez a módja a folytatása a lakoma ...
Ha szeretné, akkor alkalmazkodni, azt hiszem. Bár én hajlandó vagyok elismerni, hogy ez nagyon közeli barátok minden alkalommal, hogy itt vagyok, még nem jelent meg. Minden a legnagyobb közel - ez a régi orosz barátok. Néhányan közülük már él az Egyesült Királyságban, és találkozunk velük. Valaki a más országokban. Valaki Oroszországban. Velük találkozni ritkán. Tehát a társadalmi kör - ez az én skót család, a barátok, férj, ami persze már régóta, és a barátaim, és minden mást Moszkva „régi”. Nos, az interneten! Bárhol nélkül összesen. Minden információt Oroszország belőle.
Mindenki tudja, hogy az orosz diaszpóra az Egyesült Királyságban elég nagy, de ez leginkább a Londonban. Tényleg van szó minden utcán megtalálható az orosz nyelvű, ha nem a helyi, a turista. Skóciában, egy kis orosz. Természetesen van, de ez nem nyilvánvaló. Megvan az az érzés, hogy az orosz nem nagyon látszanak, és kuchkovatsya nem nagyon szívesen.
És mégis van egy pont, amelyre nem tudok szokni semmilyen módon - hívj egy másik - senki, még a férje, - Olya (az „i” a végén) nem mondani! Kiderül „Olia”. A horror!
A nyelv minden furcsa történik: egy ponton rájössz, hogy mint a legtöbb orosz viccek nem értik, egyszerűen azért, mert kiesik a rendezvény-és a nyelvi környezetben, és a helyi vicc nem vicces még. És így öt év, talán több. Nehéz élni, ha ez nem vicces.
Úgy tűnik számomra, hogy vannak emberek, több lehetőséget az önmegvalósításra, vagy valami. Úgy tűnik, hogy semmi sem lehetetlen. Például megadhatja, hogy a 40 éves, nem akar több lenni egy könyvelő, de valójában egész életemben szerettem volna lenni cukrász. Azután minden a kezedben van - ha tud elegendő energiát - minden lehetséges, és mások is nézd meg érdeklődéssel helyett vigyorogva.
Valószínűleg annak a ténynek köszönhető, hogy itt voltam, én elég sokat változott a hozzáállás, felfogása az élet. Itt bármely életkorban, az emberek élnek a bizalmat, hogy mindent előre, és az élet mindig megy tovább.
Azt hiszem, ez egy kicsit lehet Oroszországban. Nincs olyan - oh, én több mint 40 éve, ezért a továbbiakban csak lefelé. Éppen ellenkezőleg a barátok, akiknek a „40” azt mondják - oh, így én is csak 40 éves, még mindig, hogy jöjjön, és akkor minden hely - végre fog pihenni.
Talán egyszer érdekes lenne, hogy írjon egy könyvet a kalandok, a bevándorlók, mi lett volna szórakoztató.
Keretében a projekt „ablak Oroszország” honlapján megjelent történeteket az élet kívül az anyaországhoz egykori polgárainak a Szovjetunió és az Orosz Föderáció.
Oroszok menjenek külföldre gyakran részletesen leírják a mindennapi életben az oldalak blogok és a közösségi hálózatok. Itt megtudhatja, mi nem olvasható bármelyik hivatalos média, mert ami nyilvánvaló, azt mondják, „az ablakon” a jelenetet, ritkán esik egybe a kép mutatja a „nagy” média.
„Oroszország Hangja” úgy döntött, hogy megtudja, az ő sok „barátaim”, a szociális hálózatok, élő különböző részein a világ, a hozzáállás az orosz nyelvű diaszpórát, a jelenség az orosz külföldi „orosz nosztalgia”, és még sokan mások.