Mózes, az Isten törvénye
1 Ezek az igék, a szövetségnek, melyet parancsolt az Úr Mózesnek, hogy az izraeliták a földön Moab mellett a melyet szerzett velük a Hóreben.
2 Mózes pedig monda az összes [fiai] Izrael, és monda nékik: Ti láttátok mind, hogy az Úr előtt, a szemed az Egyiptom földjén a fáraó és a többi szolgáinak, és minden földet;
3. A nagy kísértéseket, melyek láttak a te szemeid, ezeket a nagy jeleket és csodákat tesznek, [erős kézzel és kinyújtott karral];
4 De a mai napig az Úr nem adott [Isten] szív érzékelni, és szemmel látni és hallani a fülével.
5 led akkor negyven éven át a pusztában: a ruhák nem viaszos régi rátok, és te sarud sem kopott öreg a te láb;
6 Ti nem ettem kenyeret, bort és erős italt, nem iszik, így előfordulhat, hogy én vagyok az Úr, a ti Istenetek.
7. És mikor jutátok ezt a helyet, kijött ellenünk Szihonhoz Hesbonnak, és Óg, Básán királya, álmok harcolni, de mi legyőztük őket;
8, mi vette a földet, és odaadtuk örökségül a Rúben és Gád és fél Manasse.
9. Ne [összes] a e szövetség igéit, és cselekedjétek azokat, hogy lehet boldogulni minden teszitek.
10. Minden állsz ma az Úr előtt, a ti Istenetek, a feje a törzsek saját, a vének, [a bírók,] a tisztek, az egész Izráellel,
11 a gyermekek, a feleségek, és a te idegen, amely a te tábor, a favágó a te fa vala a fiók a te vizedet
12 hogy köthet szövetségének Úrnak a te Istenednek, és az ő eskü vele, amit az Úr, a te Istened szaporítja veled,
13. Annak megállapítása érdekében, hogy ma ő népét, és hogy ő lehet néked Istened, ahogy ígértem, és a miképen megesküdt a te atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak.
14 Sem csak ti én e szövetséges, és ez esküt;
15 de azok itt ma velünk az Úr előtt álljon a mi Istenünk, és azokkal, akik nincsenek itt velünk ma is.
16 tudod, hogyan éltünk Egyiptom földjén, és hogyan jött át a közepén a nemzetek, amelyen keresztül telt el,
17 és láttuk útálatosságukat és bálványaikat: fát és követ, ezüstöt és aranyat, a melyek közöttük.
18 Meg ne lenne közöttetek férfi vagy asszony, vagy a család vagy törzs, a kinek szíve elfordul e napon az Úr, a mi Istenünk, hogy elmenjen és szolgáljon e nemzetek isteneinek; Legyen köztetek gyökér elbír epe és üröm;
19 ember, aki hallotta a szavakat, ezt az átkot, hogy áldja magát az ő szívében, ezt mondván: „Én boldog lesz, annak ellenére, hogy sétálok az önkényesség a szívem”; eltűnik, és így táplálják az éhes;
20 Az Úr nem fog megbocsátani, de aztán a harag az Úr felgerjedt, és dühét az ilyen ember ellen, hullott rá minden átok [e szövetség] írva a [törvény], és az Úr töröld el a nevét az ég alól;
21 és az Úr külön neki, hogy gonoszt minden törzse Izrael szerint minden átka, hogy meg vannak írva ebben a könyvben a törvény.
22. Ahhoz, hogy a generáció, hogy jöjjön, a gyerekek, akik támadnak, miután, és a külföldi, aki jön egy távoli országban, látva a csapások a föld, és a betegség, ami kimerítette Lord:
23 kén és a só, tűzvész - az egész földet; Nem vetnek, és bizonyságot nem igaz, és nem megy rajta semmilyen gyógynövény, mint a megdöntésére Szodoma és Gomorra, Admah és Czeboim melyet az Úr, megdöntötte a haragját, és a haragját.
24 És minden nemzet mondják: Miért tett az Úr így ezzel a földdel? milyen nagy haraggal haragját!
25 És meg kell válaszolni, mert elhagyták az az Úr szövetségének atyáik Istenét, amit tett velük, amikor kihozta őket Egyiptomból,
26. és elmentek, és szolgáltak idegen isteneket, és imádták azokat isteneknek, akiket nem ismertek, és akit nem adott nekik:
27 De az Úr felgerjedt haragja e föld ellen, hogy reá hozza mindazt az átkot [a szövetség] írva a [törvény],
28 És az Úr gyökerezik őket a saját föld harag, düh és nagy haraggal, és vetette őket más földre, a mint e mai napon.
29. A rejtett dolgok tartoznak a mi Urunk Istenünk, de a dolgok kiderült - számunkra és gyermekeink örökre, hogy ezt megtehessük minden szava ennek a törvénynek.