Alexander Belkin
Között az erdőben - a megyeszékhely
A templom és kék lesz folyó,
Amennyiben így az utóbbi időben futott a fiúk,
De hirtelen elvesztette az eszét.
Tudom, hogy a világ minden tájáról, a szegény ember - a város.
És ez a „dicsőség” a fájdalom az életünkben:
Fiatal a régi, öreg és fiatal,
Futottam és elhajtott a becsületes embereket.
Kihalt utcákon, udvarokon és kunyhók,
Hollow ablak néz a múltba:
Voltak emberek boldogok egyszer,
Úgy szerette az életet, és ápolta unokái.
Zöld Coast Pripyat tűnt
Szól, hogy egy sapka horgász.
De nem. Emlékek maradnak.
Azon a színpadon ... És mi volt szoros,
Winning, Atom a Békéért és Oroszországban!
Mi voltunk, megelőzve a többit.
Most széttárja a karját a frusztráció,
Nem tudjuk gyermek védelme érdekében.
Itt a békés atom vált egy vadállat,
Kegyetlen, láthatatlanok számunkra.
Nos előre, mert a jövőben az ajtót,
Nyitott is fiaink?
És mi megy a sír az ólom,
Elhagyva a gyerekek bajok terület ...
Bocsásd meg, mi volt hamis,
Bár a hazugság, és a fájdalom nem megbocsátás.
Fel reggel, mielőtt,
Csend osztott,
Abban az ominózus robbanás
A sötétben fut.
És megyek! Minden elpusztítani,
A vörösen izzó káosz.
Bíróság adminisztrálni a nagy
Több mint a nemtörődömség.
Száll egészen:
Az átfedő blokkokat.
És a tűz táncolt
Az elpusztult egységet.
Az utakon már üvöltenek a szirénák.
Jobb a homlokán a repülő
Invisible Man - X-sugarak.
Ahol minden égett, nincs idő a szabályokat.
A tetőn, a bitumen - két pár lába.
Lendületes srácok -Vladimir Pravik,
És a barátja, Victor - Victor Kibenok.
Ehhez először a tűzoltóság
Az autók dobták a jelmezeket, hogy éjszaka.
Nem adott időt a számításokat,
Tudod - szükség van, hogy segítsen az állomásra.
A tűz tombolt a blokk, zvereya,
A reaktort minden nyárs grafit,
És eloltotta. teljesítmény nem kímélve.
Nem gondolt a saját életüket.
Csak reggel a tűz már legyőzni,
Egész éjjel eső Röntgen emberek kaszált.
Szeme előtt az összes sötét - leült,
Gyere le a tetőről nem elég erős.
Azon a reggelen is,
Árnyék esik erdőben.
És minden baj volt
A rohadt növény.
Abbahagyta egész éjjel
Romos egységet.
És nincs áram a víz alá -
Itt az eredménye a csatát.
És akkor jött a többi
A gőz és a hő,
Mint én - a fiatal.
„Immolation” reggel.
Vittük őket az „első” te,
A reggel az ABA,
Azt suttogta: „Viszlát ...”
És ez - évszázadok óta.
A csendes város - reggel.
Minden él, mint mindig.
Végtére is, senki sem tudja,
Ez kúszott fel bajt.
És anélkül, hogy tudnánk, gondolkodás nélkül,
Azokban az esetekben, mind siet,
Csak a hatóságok szándékos.
És persze, csendes.
Kevesebb, mint hat hónappal -
Szarkofág volt zárva,
A negyedik reaktort,
A rohadt növény.
De ez alatt a hat hónap
Hány életüket tönkretették,
És mezők, tavak,
És a folyó és az erdő.
Ez lett a felperzselt terület
Minden üres volt,
Csak fekete állványok
Steel szarkofág
„Arany” erdő eltemetve,
Csak fenyő maradt,
És van egy obeliszk
Miután ezek a támadások.
Három férfi fehér,
Figyelembe a piros zászló
Felmászott csernobili cső,
amikor felépítettük
szerencsétlen szarkofág.
Így kell, hogy van valaki mászni.
És miért, miért életem bonyolult,
Itt alatt egy vízlépcső röntgensugarak?
Nos, miért, miért ti nem éltek
Egészen a mai napig, még
mielőtt holnap nap?
Három férfi egy fehér zászlót emeltek.
Ott, a csernobili atomerőmű
Akkor merült fel, méterről méterre,
ha a Reichstag.
És miért, miért életem bonyolult,
Itt alatt egy vízlépcső röntgensugarak?
Nos, miért, miért ti nem éltek
Egészen a mai napig, még
mielőtt holnap nap?
Vált halott város Pripyat,
És nincs zaj, fenyves
Minden színültig homokkal borított,
Most a szegény ember port.
Csak itt-ott a fák csupasz,
Üres kunyhók a falvakban.
Csak a jelek háromszög
Mindenütt az utak mentén vannak.
Nos tettél, tényleg?
BLACK benőtt valóra.
Ember, hogy gondatlanság,
Gondatlanság, a vakság.
Hány sírok már povyryto!
Hányan ásni több?
De az élet megy tovább, és meg kell állni,
És meg kell élni! ... És még? ...