Centralizált tervezés egy formájaként az állami szabályozás
A végrehajtás az állami szabályozás, a gazdaság eléréséhez szükséges tervezett fejlesztés - tudatos szabályozása nagy gazdasági arányok szerint a választott prioritások. átfogó és központosított tervezett tevékenységeket végzik annak érdekében, hogy kiegyensúlyozott fejlődését.
A következő típusú tervek:
1) azt tervezi, a gazdasági fejlődés általános (éves, ötéves, stb);
2) a program célzott tervek végrehajtására tervezett változtatások az egyes gazdasági ágazatokban (privatizációs program, a konvertáló program), vagy az egyes régiókban.
Mindenféle tervezett tevékenységeket lehet végezni két módja van:
1) Policy Planning - Macro megrendelések szánt kötelező végrehajtása, amelyeknek célja, pre-zhde minden állami tulajdonban lévő vállalatok (például az állami költségvetés - pénzügyi terv az ország);
2) indikatív tervezési - tervek, javaslatok, a részvétel nem szükséges, de ösztönözni és bátorítani az állam (például az SSID program).
Oroszországban az alacsony hatékonyság a közigazgatási teljes tervezés a szovjet időszakban, már kialakult egy erős ellenszenv a tervezett tevékenység. Ennek eredményeként a csökkenés a tervezett tevékenységek (különösen a hosszú távú) fejlesztése a nemzeti gazdaság vált a 90 éves kaotikus, nehezen kiszámítható.
2. alapfogalmak gazdaságpolitikája a modern állam
Alapfogalmak gazdaságpolitikája a modern állam
A XX században. volt két fő irányzat, másképp foglalkozott a gazdaságpolitikai prioritások és legfontosabb formája az állami szabályozás (fület. 4-1).
1. Keynesianism alakult ki a 30-as és uralja az ország gazdasági fejlesztési politika vége előtt a 70-es. Alapítója JM. Keynes úgy gondolta, hogy a piaci önszabályozás, elvileg nem lehet hatékonyan osztja és hasznosítani forrásokat, ezért lehetővé kell tenni, hogy ösztönözze a kereslet a foglalkoztatás növelése és a gazdasági növekedést. E célból:
b) széles körben alkalmaznak a hitel- és pénzügyi szabályozók (kedvezményes hitelek, a kormányzati szerződések üzleti) a simítás a ciklikus ingadozások, fenntartása a magas növekedési ütem és a foglalkoztatás -, hogy végezzen aktív és rugalmas monetáris politikát.
c) hozzon létre egy hatalmas területet az állami vállalat, beleértve a kormányzati és vegyes vállalatok.
Keynesi modell az állami szabályozás szervesen kapcsolódik az inflációs költségvetés finanszírozását.
Keynesi és a neoklasszikus megközelítés a problémát
Az állami szabályozás a gazdaság
Amikor a 70-es reprodukciós körülmények jelentősen romlott, az inflációs spirál kezdett aláássák a gazdaság. Sőt, a fokozódó állami szabályozás növekedéséhez vezetett a bürokrácia, csökken a rugalmasság az irányítás, így fontos a körülmények a tudományos és technológiai forradalom. A gazdasági válság az 1979-1981 években. Ez volt a válság a keynesi modell az állami szabályozás és hivatott átmenet egy új, neo-klasszikus modell.
2. Az uralkodó formája a neoklasszikus modell lett monetarizmus. és ideológiája - Milton Friedman. Módosítása a modell az állami szabályozás, hogy elkerüljék a keresletélénkítés, az átmenet a hatások ajánlatot.
Az ezekkel az elvekkel összhangban a klasszicizmus ajánljuk:
a) az adóteher csökkentése, adókedvezmények biztosítása a vállalkozók számára;
c) a privatizáció jelentős része az állami tulajdon kibővíteni a hatékony piaci fellépés.
g) koncentrálni tevékenységét a kormányt, hogy ne „folt lyukak” a gazdaságban. és dolgozzon ki hatékony „játékszabályok” (jogszabályok) az üzleti és ellenőrzése azok betartását.
A monetáris receptek 80-90s feltárta mind erősségeit és gyengeségeit az oldalukra. Egyrészt, a szigorú költségvetési politika lehetővé tette, hogy le hőt az infláció a fejlett nyugati országok. Másrészt, Reaganomics politika az Egyesült Államokban és Thatcher Angliában kíséri jelentős csökkenést az életszínvonal nagy tömegű a lakosság megnövekedett jövedelem egyenlőtlenség.
Neoklasszicizmus abban, hogy a piacgazdaság „a legjobb az összes lehetséges világok”, és gyakran elérik a teljes nem-állami beavatkozás a prédikálás a piacgazdaságban. Ahogy Nocsak egyik munkatársa Milton Friedman: „Hisszük, hogy az állam csak akkor részt vesz a védelmi és az utak, de vannak olyanok, akik nem biztos az út.” Azonban az ilyen „piaci szélsőségek” nem általános jóváhagyás kritika ezeket az ötleteket hívják őket „liberális-anarchista”.
A különbség keynesi és a neoklasszikus - ez nem ellentmondás fogalma között államosítása a piac és a piaci elmélet mentes az állam. Lényegében van két iskola, amely egyaránt felismerik annak szükségességét, hogy kiegészítse a piaci öntudatos központosított ellenőrzés, bár különböző mértékben és különböző módon. A valós gazdasági politikák gyakran használható eszközöket egyaránt arzenálja (pl ötvözi adócsökkentések rugalmas pénzmennyiség).
Ha figyelemmel kísérjük a dinamika hosszú távú részesedést gosudarstvennnogo kiadások a bruttó hazai termék (GDP) fontos mutatója oboschat az állam szerepe a gazdaságban (táblázat. 4-2), a különbség a keynesi és a neoklasszikus időszakok szabályozása szinte elhanyagolható.
Dinamikája részesedése az állami kiadások GDP%