Látogatás a mese mesék tádzsik kecske a göndör lábak
Egyszer volt egy kecske a göndör lábak. Volt három gyerek: Alyul, Bu gombolyítás és Khishtaki Saritanur.
Egy kecske a göndör lába kiment a legelőre. Mielőtt elhagyja, hívta a gyerekeket, és azt mondta:
- Az én Alyul én Bulyul én Khishtaki Saritanur! Megyek legelni, kapsz a szarvak a füvön, a szájban vodichku a vymechke tejet. Zárd be az ajtót, és otthon ülni.
Csak kecske eltűnt szem elől, a kutya az ajtóhoz ment, bekopogott gyalog és ugatott:
- Az én Alyul én Bulyul én Khishtaki Saritanur, kinyit az ajtót! Alyul, Bulyul, Khishtaki Saritanur hallotta a hangját, nem az anya, és nem
Kinyitottuk az ajtót.
Kutya ment semmi. Miután elment, én futva érkezett a házba, és egy sakál üvöltött:
- Az én Alyul én Bulyul én Khishtaki Saritanur, kinyit gyorsan! De kecske tanult sakál, és kinyitotta az ajtót.
Aztán a farkas az ajtóhoz ment, ő állt a sarkon a házból, és hallotta az egészet. Megváltoztatta a hangját magas hangú és énekelt:
- Alyul én Bulyul én, én Khishtaki Saritanur! Gyorsan kinyitotta az ajtót nekem! Hoztam neked a fű szarv, száj vodichku a vymechke tejet.
Kecske hallotta ezeket a szavakat, azt hitték, hogy az anya jött, és kinyitotta az ajtót.
Wolf beszaladt a házba, lenyelte a gyerekek, és távozott.
Este én tért vissza a legelő kecske a göndör lábak. Látta, hogy a nyitott ajtó, belépett a házba, és nem talált olyan Alyul sem Vulyulya sem Khishtaki
Saritanur is.
Kiáltott kecske jajveszékelt:
- Alu eh én Bulyul én Khishtaki Saritanur én! Hol vagy? Hoztam neked a fű szarv, száj vodichku a vymechke tejet.
Senki sem válaszolt. Sírtam egy kecske, de bánat nem segített.
„Nem, ha a kutya megette a gyerek?” - gondolta, és elment a kutya.
Felmászott a tetőre a kutya házat, és kiütötte a lábak: tuk-tuk!
Hallottam a hangját egy kutya, és megkérdezte:
- Ki felmászott az én tetőn? Ki hinti por pilaf a vendégeim? pilaf
Lettem sós és a vendégek elvakítja a port! Kecske válaszol: - I, a kecske a göndör lábak.
Másztam a tető a ház, és üsd le.
Ki vette el az én Alyul, aki elvette a Bulyul, aki elvette a Khishtaki Saritanur? Kinek van egy íj és nyíl,
Ki fog jönni a harcot, és állni előtte én szarv? Rémülten kutya, farkát behúzva, és azt mondta: - Nem látok a Alyul, hogy nem látni a Bulyul, hogy nem látni a Khishtaki Saritanur! Van sem íj sem nyilak. Nem fogok harcolni, ne keljen fel, mielőtt a szarvak! Menj a sakál, valószínűleg evett a gyerekek. Kecske ment a sakál, felmászott a tetőre, a ház és kiütötte a lábak:
tuk-tuk-tuk!
Hallottam a hangját egy sakál, és megkérdezte:
- Ki felmászott az én tetőn? Ki hinti por pilaf a vendégeim?
Pilaf lett sós és a vendégek elvakítja a port! Kecske válaszol:
- Azt a kecskét a göndör lábak.
Másztam a tető a ház, és üsd le.
Ki vette el az én Alyul,
Ki vette el az én Bulyul,
Ki vette el az én Khishtaki Saritanur?
Kinek van egy íj és nyíl,
Ki fog jönni a harcot, és állni előtte én szarv?
Gyáva sakál válaszul a szót kecske üvöltés:
- Ne láttam a te Alyul, hogy nem látja a Bulyul,
Nem láttam a Khishtaki Saritanur!
Van sem íj sem nyilak.
Nem fogok harcolni, ne keljen fel, mielőtt a szarvak!
Menj a farkas: ez volt evett a gyerekek.
Kecske ment a farkas, a farkas felmászott a tetőre, a ház, verte dühösen a tetőn le.
Wolf kérdezte durván:
- Ki felmászott az én tetőn? Ki hinti por pilaf a vendégeim? Pilaf vált sós, és a vendégek elvakítja a port!
Még erősebb stomped lábukat, és kecske bégették mérgesen:
- Azt a kecskét a göndör lábak!
Másztam a tető a ház, és üsd le!
Te megette Alyul,
Te megette Bulyul,
Te megette Khishtaki Saritanur!
Ha van egy íj és nyíl,
Gyere ki a harc, felállni előtte én szarvak!
Wolf válaszolt pajkosan:
- Igen, én ettem meg Alyul, megettem a Bulyul,
Megettem a Khishtaki Saritanur! Van egy íj és nyíl,
Kimegyek, hogy te a harcot! Felkelek, mielőtt a szarvak!
Wolf vette a kecskét a gyepen, és elkezdtek harcolni. Hét nappal és az éjszaka volt egy csata. Hét intézkedések szántás lábak. A kecske bal darab haj, a farkas nem volt élettér. A szarvak kecskék kitörölt minden sorja, a szája, a farkas nem éles fogak maradt.
Végül úgy döntöttek, hogy menjen a daráló: kecske élesítés kürtök, és a farkas tovább finomítja a fogakat.
Kecske hazament sült annak tej édes sütemények, szenvedett a daráló, és megkérdezte:
- Mester, Mester! Szellemes fen én szarv! Hoztam egy kis édes sütemény!
Daráló, mint az édes sütemények, és ő csiszolta kecske szarva élesebb gyémánt oldalait.
Wolf kémkedett milyen burkolatot kecske szenvedett daráló. Azt látta, hogy fehér port kevert fehér folyadék, összegyúrjuk a tésztát, roll és sült
tortilla. Foltos farkas fény pollen agyag, áztassa fehér spray-vízesés, nalepil sütemények, szárított őket a nap és a szállított daráló:
- Mester, Mester! Élezze fogaim, ezért siess! Hoztam egy kis édes sütemény!
Grinder szó nélkül elvitte a pálmát, és nem éles, de nagyon Stoch
farkas foga. Ehelyett tegye a farkas fogai bolyhos pamut gabonát. Elégedett a farkas ment csatába egy kecskét, és arrogánsan azt mondta:
- kecske, kecske, először bejön, így nem hal meg soha be nem teljesült vágy.
Kecske szerényen mormolta:
- Az első üt.
A farkas futott fel, és teli szájjal gyapotmag, kecske megharapta a gyomorban, de
nem fáj minden az ő szőrszálak.
Kecske elszaladt, és nyomja meg a farkas a hasát éles, mint a gyémánt, a szarvak. Ez feltépte a hasa a farkas, és kiugrott belőle épségben Alu eh, eh Boole és Khishtaki Saritanur.
Boldog és vidám kozlyatki rohant haza az anyjával.