Japán mese bolond otaro § Timothy macska mesék
Japán mese: Fool Otaro
Az egyik faluban élt egy nőt és a fiát. Fia volt Otaro. Csendes volt és engedelmes fiú nem rossz, nem a lepra, próbálunk kedveskedni mindenkinek, de nagyon lassú észjárású.
Egy anya azt mondta neki:
- Otaro, megyek a folyóhoz, hogy mossa a ruháit, és látod a halat. Ő a konyhában, de a macska ül ott.
Anya vett egy kosár vászon, és elment a folyóba. A Otaro azonnal rohant a konyhába, körülnézett, és látta, hogy a polcon tál halat.
„Nem tudok leülni, a fejével, és minden alkalommal, hogy néz ki a polcon! - Otaro.- meggondolta, hogy az étel a földön. "
Otaro tette, tette az edényt a hal a padlón, és leült mellé, és elkezdte keresni pislogás nélkül a halak. Körülbelül egy macska már elfelejtette. A macska ekkor csúszott halakra közelebb és közelebb. Elértem a nagyon étel, megragadta mancsát hal fejét, és kihúzta a padlóra. Otaro és nem mozdult. A macska evett hal fejét, levette a köretek hal és még enni. Így apránként evett a halakat. Én maradtam csak egy hal farkát egy tálban.
Miután megette a kitöltés, a macska félreállt, összegömbölyödött és elaludt.
„Így most ne nézd meg! - gondolta Otaro. - Hal egy lemezre nem több. Megyek az udvarba, séta egy kicsit. "
Otaro futott ki a házból, és találkozott egy anya mosoda.
- Otaro, mit csinál az udvaron? - Megkérdeztem az anyám. - Mondtam, hogy vizsgálja meg a halat.
- Néztem.
- Miért fut el a konyhában?
- És én már nem, mi volt nézni. Az egyik hal farkát maradt.
- És hol a halakat?
- A macska megette.
- Mit csinálsz?
- És néztem a halat. Azt mondta, hogy vigyázzak, néztem.
- Ó, mit én hülye! - mondta az anya. - Van kitalálta kiáltás macska „scat”. A macska megszökött, és a halak sértetlenek maradtak.
- Igaz - Otaro.- mondta egy másik alkalommal lesz intelligensebb.
Másnap reggel, az anya azt mondta:
- Otaro, menj a kertbe, hátha retek érett. Igen, ugyanakkor meg, nem eszik káposzta hernyók.
Otaro azonnal berohant a kertbe. Látja retek nagyon érett. Már itt-ott kilóg a földre fehér fej. De káposztát evett minden. A levelek ülve nagy zöld hernyó.
Otaro nézett a számokat és azt gondolta:
„Most már tudom, mit kell tenni. Meg kell szabadulni a hernyók a káposzta. "
És kiálta hangosan:
- Hess! Hess!
Hernyók, és nem mozdult.
- Hess! - kiáltotta még hangosabban Otaro.
De nem számít, mennyire kiáltotta, hernyók nyugodtan ült a leveleken. Otaro kiáltott, és futott az anyjának.
- Miért sírsz? - Megkérdeztem az anyám.
- Hogy nem tudok sírni? A hernyók eszik a káposztát. Kiáltottam nekik „hess, hess”, és nem engedelmeskednek.
- Mit hülye! - mondta az anya. - Van egy hernyó és a macska ugyanaz a dolog? Meg kellett ölni őket, ennyi.
- Igaz - Otaro mondta. - Máskor én intelligensebb.
Ugyanezen a napon délután Otaro mondta az anyjának:
- Ma van egy képviselete a falu - harcosok érkeztek. Mehetek látni őket?
- Lehetőség van, - mondta az anyja. - Csak ne dugjon a tömegben, és úgy viselkednek, udvarias.
Otaro boldog, és futott a falu temploma. Ott az udvaron már a kilátás. Az udvar épült fa platformon, és harcolt a két nagy, kövér ember. Körül a platform a tömegben. Az egész falu szaladt, hogy képviselje, és ez így nagyon zsúfolt és meleg az udvaron. Minden néző volt a kezében kerek papír rajongók, festett fekete jeleket. Rajongók csendesen susogott, és az egész udvar söpört szél.
Otaro túl későn jött, és végül a végén az udvaron. Azt nem lehetett látni semmit, csak a fej és forgasd meg a közönséget. Semmi mást csinálni, kezdte vizsgálni a fejüket. Aztán meglátta a rózsaszín, csillogó, mintha lakkozva, kopasz fejét. A kellős közepén a nagy fekete légy ült egy szál.
„A légy ül kopasz fején, mint egy hernyó káposzta - gondolta Otaro. - Ő lenne az utolsó enni egy idős férfi haját. Meg kell ölni a lehető leghamarabb. Ez nagyon udvarias. "
Otaro nagyon felemelte a ventilátor és a csapott az öreg a fejét. A légy azonnal repült a feje egy másik szomszéd. Az öreg felsóhajtott és megfordult. Látva Otaro, dühösen felkiáltott:
- Hogy mersz harcolni, szerencsétlen fiú! És, lengő, ő megüt Otaro arcát.
Otaro sírtak, az arcán volt, duzzadt és elvörösödött. Könnyes megkapta a tömegből, és rohant haza az anyjához.
- Mit vissza ilyen korán? - lepte meg édesanyját.
- Mert az én udvariassági vertek, - Otaro mondta. - Azt csapott egy öregember a fejét ventilátor, megölni egy legyet, és dühös volt, és verte rám.
- Ah, milyen hülye vagy! - mondta az anya. - Miért megveregette az öreg a fejét? Volt hullám ventilátor, egy légy lenne elrepül.
- Igaz - Otaro mondta. - Máskor én intelligensebb.
Másnap volt a tűz a faluban. Otaro még soha nem látott a tűz, és futott minden sietség nézni az égő házból. Már messziről látta, sárga lángot a sűrű fekete füst. Ezek futnak és a nyüzsgő emberek az utca túloldalán. Otaro futott, az égő házból, és ott állt a másik oldalán az utca.
Hirtelen üvöltés, és minden oldalról szikrák repültek: összeomlott égő gerenda. A szikra repült az utca túloldalán, és esett egy papírdoboz, ami ott állt Otaro.
- Oh, oh! - kiáltotta Otaro. - Meg kell, hogy megszabaduljon egy szikra, majd az egész házat fényeket rajta.
Kihúzta övéből egy rajongó, és integetett nekik minden erejét. Ebből szikra még gyulladt és papír kezd parázslik.
Emberek, akik a házban lakott, észrevette, hogy a papír a saját ablak dohányzik, megijedtem és berohant az utcán.
Aztán meglátták Otaro, aki az ablaknál állt, és legyezte legyezte a tüzet. Az emberek annyira haragszik rá, hogy kitépte a kezéből a ventilátor és egy jó városában Otaro. A papír tüzet fogott, azonnal megtelik vízzel.
Rémült és sírni Otaro vánszorgott haza.
- Mi történt veled? - Megkérdeztem az anya, hogy fia könnyáztatta.
- Beat megint - mondta Otaro sír. - Azt akartam, hogy üldöz egy szikra egy papírdoboz, hogy nem gyullad ki a házat, és elkezdte, hogy intsen neki fan, és elvették a ventilátor és megverték.
- Olyan hülye vagy, - mondta az anya. - Lehetséges, hogy oltsa el a szikra a ventilátor? Tűz szükséges megtelik vízzel.
- Ez így van, - mondta Otaro. - Máskor én intelligensebb.
Másnap reggel Otaro elment sétálni. Azért jött, hogy a nagyon a falu szélén. És a falu szélén volt egy kovácsműhely. Az ajtó nem volt mindig tárva-nyitva, és azon belül minden nap lángoló láng. Mielőtt a tűz, lengő oda-vissza a két srác. Ők verték a forró vas kalapács hosszú fogantyúval. Ha az ütőfej a vas, minden oldalról lezuhanyozott szikra.
Otaro megállt az ajtóban, és benézett.
- Tűz újra! - örülök Otaro. - Nos, most már tudom, mit kell tenni.
Ő szerezte a teljes vödör vizet, és öntött a tűzbe. Kovácsok eleinte csak a szájuk tátva maradt. És amikor a víz a láng sziszegés támadták Otaro, nadavali mandzsetta és kitolta. Egy hangos kiáltással rohant haza.
- Mi történt már megint? - Megkérdeztem az anyám.
- Ismét megvertek - Otaro mondta. - Átmentem a kovácsműhely, és ott volt a tűz, és a szikrák esett, mint a tűz. Azt akartam önteni tüzet vízzel, mint te mondtad, és a kovácsok mérges lett, és megvert.
- Nos, te hülye! Mondta az anya. -Ved a kovácsműhely tűz a munkához szükséges. Nem láttad, milyen ott a kovácsok verte kalapács vas? Nos, ha segíteni akart nekik, úgyhogy azt nem ugyanaz, mint ők.
- Igaz - Otaro.- mondta egy másik alkalommal lesz intelligensebb.
Két nappal később, amikor a karcolások és horzsolások Otaro meggyógyult, ment újra járni. Csak ment el a ház, láttam két srác, akik verik egymást botokkal.
„Van, hogy segítsen nekik!” - gondolta Otaro.
Felkapott egy vastag csomózott botot, és hogy vannak olyan erők sújtotta az első, majd a másik fickó fejét.
A fiúk azonnal megállt a harcot, és mindkét ugrott Otaro. Ők voltak az idősebb és erősebb nála, és különben is, kettő volt. Úgy fájt annyira megverték Otaro hogy alig vonszolta magát haza.
- Mi a baj? - Megkérdeztem az anyám. - Miután megverték?
- Ismét - Otaro mondta. - Láttam két srác az utcán. Megverték egymást botokkal. Elkezdtem, hogy segítsen nekik, és mindketten hirtelen felugrott rám, és elkezdett verni.
Anya csak legyintett:
- Milyen ostoba vagy, Otaro! Végtére is, ott volt, hogy segítse, és szétválasztani.
- Igaz - Otaro mondta. - Máskor én intelligensebb.
Hét nappal azután, hogy ül Otaro otthon, félt, hogy ki. De a nyolcadik nem tudott ellenállni, és elment sétálni.
Kiment az utcára, és látta, hogy a az út közepén két kutya civakodó.
Otaro megállt és felkiáltott:
- Ne küzdj!
A kutyája, természetesen, nem hallgat. Ezután Otaro odarohant hozzá, megragadta mindkettő által farkukat, és elkezdte, hogy elvegye a különböző irányokba. Kutyák még dühös, morgott és szorította szegény Otaro kaviár. Ha a járókelők nem érkezett a mentő, a kutya szakadt volna rá a darabokra.
Alig él Otaro visszatért anyjához.
Az anya nézett, és nem sokkal többet mondani.
Bolond tanít - csak időt veszít.