Fejezet Five Diamond Castle - The Secret of Crystal Castle
Knight Gialmar leereszkedett a völgybe, és ment végig egy keskeny patak. Itt, az alsó egy kicsit sötétebb, hűvösebb levegő, a szaga nedves földön.
Gialmar látta görnyedt öregasszony egy vászon kötény. Álló bokáig vízben, ő turkált alatt egy nagy kő, nem keresi rákok.
- Mondja, tiszteletreméltó öreg - kezdte lovag Gialmar. - Úgy tűnik, errefelé. Nem tudja, hol az út a Crystal Castle? Azt jutalmazza meg.
- Díjak szempillák, - borúsan motyogta az öregasszony. - Menj magad. Nem várok tőled, nemes lovagok, minden jó.
- A Hold! - Gialmar a vízbe dobták a lába az öregasszony egy aranyat. Az idős nő gyorsan megfogta az érme, nedvesítő a könyök hüvely. Ráncos arca felderült azt egy kedves mosolya nézett a lovagra.
- Kelj fel - és nem kap egy helyet, ha nem látja azt, amit keres. Diamond Castle! Ott van egy dombon benőtt ibolya. Úgy ragyog, mint az érme megáldalak téged, és az összes szentek! Ha csak jobb lenne, ha nem megy oda, uram. Evil egy hely, ahol tényleg hisz a régi Belinda. Találkoztam ebben az erdőben hostess Crystal Castle. Hányszor shill csinált vele, mit nem ígért, hogy mi lesz az én de vissza betegségek és fáj többé. És így rengeteg étel. Igen, csak így ő kérte cserébe, borzongás, ha jól emlékszem. Jobb kapu vissza, jó uram, hallgass meg, öregasszony!
De Gialmar Knight csak óvatosan bólintott búcsút. Mighty Cardiff vitte fel a meredek lejtőn.
Gialmara szíve megállt egy pillanatra, és azonnal elkezdte verni hangosan, hogy szemérmetlenül levegőt.
Diamond Castle! Itt van! Sparkles, égő szemét. Egy csepp víz leszaladt az ujjak. Így keverjük kötve a csukló körül köd öv, ajándék Nentiel tündérek. Mintha valami megelőzhető.
Gialmara ló nyerített, hányt a hátsó lábaira.
- Csendes, nyugodt, a Cardiff - Knight kemény kézzel megszelídített ló.
Azért jött, hogy a láb kristály lépcsőn. Az átlátszó szakaszban lehetett látni a sűrű fű és finom ibolya.
Gialmar leszállt, felment a lépcsőn, és belépett a nyitott ajtón a vár.
„Ó, ha nem álmodom róla?” - nézett vissza, gondolta.
Oszlopok egykristály támogató boltíves mennyezet. Lehet látni, hogy az ég enyhén lebegnek stratus felhők. Fényes madár ült a tetőn a kristály. Sárga has, láb szétálló vékony.
Mi ez? Aranyozott asztal, sok órát között a sűrű lombozat. Nagy és nagyon apró, díszített porcelán figura és drágakövek. Nyilak sem tűnt mozdulatlanul, míg mások forgatni olyan gyors, hogy nehéz volt nyomon követni a kilátás.
Volt egy gurgulázó nevetés hullámzó. Belefutottam egy sereg fiatal lány, egy szebb, mint a másik.
Lányok meztelen vállak Gialmara utazó köpenyt. Egyikük térdelt, kigombolta az arany sarkantyú.
- Jöjjön velünk, egy lovag - csicseregte lány. - Igazad van, annyira fáradt és éhes az útról.
A lányok vettünk egy lovag. Falán keresztül a Crystal Knight látta az egyik oldalon a szél hullámzó tetejét erdei Vitelvelt, másrészt a végtelen kék tenger. A parton magányos, mintha aludna, a hajót.
Gialmar belépett a kerek szoba magas kupola, és megállt. Milyen szép szökőkút! A kisfiú átlátszó márvány. A fiú állt a közepén az arany csésze, mint egy teljes értékű virág. Tears két csavart stream folyt a szeméből, és nagy csattanással tört az alján egy kerek tál.
- Boy szökőkút! Boy szökőkút! - versengenek minden lány jabbered. - Tényleg vicces? Fountain crybaby. Ez hülyeség! És ott, kedves lovag úgy vélik, éjjel, amikor a hold felkel, még mindig sír keserű!
Lányok húzta tovább.
Minden új szoba fantasztikus volt lovag ügyes dekoráció, gyönyörű díszítéssel.
És ismét - éjjel-nappal, rejtett virágok között.
- Tik-tak! Tik-tak! - mint kergeti Gialmara, rohant utána.
Hirtelen a lány ismét elhallgatott, csendes.
- Queen Demont! Királynő Demont!
Mielőtt Gialmarom nő jelent fejedelmi szépség egy csillogó zöld ruhában. Hatalmas, sötét szeme lenyűgözte és rémült.
- Örülök, hogy Önt a váram, a nemes lovag! - mondta, és megragadta a távoli fuvola dallamos hang. - Nem kell tudni a nevét. Akárki is, szeretettel várjuk! Megosztjuk étkezés.
Lányok ült bársonypárnákon lovag. Nevettek függelékek hozzá mosolyogva a szemébe nézett.
By Gialmaru közeledett az öreg nehéz köpenyt. A mellkas - a lánc egy gyémánt csillag.
- Csavard fejed előttem, Knight, - mondta az öreg. A szeme hirtelen megvillant őrülten és büszkén. - Ismerje a élet számomra - semmi! Álmodtam egy dolog: hogy egy új csillag között számtalan éjszakai fény. Itt, a vár álmom vált valóra. Rájöttem, eddig ismeretlen csillag és nevet adott neki - Lialbiron. Mint egy égi szögezve a köröm, ő mindig süt felett a kristály vár!
- Igen tart az évben, a tiszteletreméltó öreg - jegyezte Gialmar - így élvezheti sokáig a csillag!
- Hosszú. Azt mondják, sokáig. - Egy mosoly, tele rejtett keserűség, villant az ajkán.
- Akarod hallani nagy? - Ahhoz, hogy Gialmaru lehajolt férfi sápadt arcát, és csillogó szemmel ragyogott. A kezében tartott egy sötét ősi hangszer. - Ó, milyen sokáig kerestem ezt a dallamot között zavaros hangok jelentéktelen. Kész voltam feladni mindent, csak hogy megtalálja. És rájöttem, ahogy a villám. Itt, a Crystal Castle.
A fiatalember felemelte a fuvola a szájához, és játszani kezdett.
- Ó, szeretem a szív az égen! - kiáltott fel Gialmar. - Te tényleg egy jó zenész, barátom! Kész vagyok meghallgatni örökre!
- valaha? - A fiú félénken elmosolyodott. - Igazad van, nem tudom, mit mondjak. De igazad van, örökre.
By Gialmaru térdre bejárt göndör lány. Ő szétszórt előtte egy halom ékszerek.
- Igaz, hogy szép? Nos Nézd meg jól, Knight! - a lány türelmetlenül megrántotta Gialmara hüvely. -, és minden nap. Újra és újra.
Az egyik szépsége dobta a lány egy karkötőt. A lány tegye a kezét, és lehajtott fejjel, kezdték csodálni őt, mint egy felnőtt. Te nem tudott segíteni, de nevetni vele.
- Mennyi örömet, szórakozást! - Nem tudtam segíteni felkiáltott Gialmar. - Valóban, a királynő, a vár a boldogság!
Demont királynő kegyesen mosolyogva bólintott könnyen és titokzatosan.
Ebben a pillanatban Gialmara pillantásra esett a fiatal lány, aki egyedül ült a pálya szélén. Az ő finom arca volt sápadt hajnali ég. Szőke haj hátrahúzni egyszerű keskeny sávban. Reménytelenül szomorúság lappang a mélyben egy nagy zöld szeme, és hogy úgy tűnt, sötétebb, mint amilyen valójában. Törékeny, vágyakozó, ott állt közöttünk idegen szívvel vidám szépségeit. A szürke-ezüst ruhában jelent meg, ő beleolvad a levegő.
„Ó, Istenem, ki ő? Milyen mély szemek, és úgy tűnik, hogy került a szélén a szomorúság. " - Gialmar, feledve mindent a világon, nézett rá.
- Ninisel! - összeráncolta a homlokát ívelt szemöldök királynő. - Menj el. Te nyomasztó én vendégem!
Ő engedelmesen felállt, megcsúszott egy oszlop mögé, és eltűnt.
Királynő Demont intett az asztal körül sötét szemét.
- Én azonban nem tart itt. Az ajtó nyitva van!
Mint horror örvény száguldott végig a folyosón. Mintha kezében egy zúzás hideg és a halál. Halvány lány kapaszkodott egymást. Régi csillagász fészkelődött a székében, csepegtető arcát a kezébe.
- Nem, nem, a királynő! Nagyon boldogok vagyunk itt. Azt akarjuk, hogy itt élni örökké. - hallotta mindenütt remegő hangon. - Örökké, örökké.