Puskin és
Szerkesztőségi
SHOT
hóvihar
temetkezési vállalkozó
állomásfőnök
Szeretőjét Maid
Mrs. Prost.
Ez, kedvesem, ő a gyermekkortól a történetet a vadász.
Skotinin.
Tisztelt Uram én ****!
Lőnek minket.
Baratynsky.
Megesküdtem lőni vele a jobb
párbaj (mert még mindig a lövés).
Este a táborban.
Lovak száguldanak keresztül dombok,
Lépked a mély hóban.
Itt, a pálya szélén az Isten temploma
Látható egyedül.
.
Hirtelen hóvihar körül;
Snow kopogtat kötegek;
Fekete Vrana, fütyörészett szárny,
Végigsöpör a szán;
Prófétai nyögés mondja bánat!
Coney elhamarkodott
Lelkesen keresi a sötét távolság,
Ezeket a füst sörényét.
Zhukovsky.
Vetette fel a motorháztető a levegőbe.
Ki az akkori tisztek nem tudják, hogy ő köteles orosz nő
Ez volt a legjobb, és legértékesebb jutalom.
Ebben a ragyogó időben Marja Gavrilovna élt anyjával a ***
tartományban, és nem látom, hogy mind a főváros ünnepelte visszatérését a csapatok. de
megyék és falvak általános lelkesedés, lehet, hogy még erősebb. megjelenés
most hozza a tiszt volt, egy igazi diadal neki, és egy szerető, egy frakkban
nagyon rossz volt az ő szomszédságában.
Már azt mondta, hogy annak ellenére, hogy hideg, Maria Gavrilovna DCL
mint korábban, körülvéve kérők. De kénytelenek voltak visszavonulni, amikor
Úgy tűnt, a lány vár egy sebesült ezredese huszárok Burmin, George a gomblyukában, és
érdekes sápadtság, azt mondta, hogy a helyi fiatal hölgyek. Ő volt a
Huszonhat éve. Jött szabadságra birtokaira, amelyek elkerülik
szomszéd falu Maria Gavrilovna. Maria Gavrilovna neki nagyon különleges. a
Újraéledt a szokásos figyelmesség. Nem lehet azt mondani, hogy ő
ez flörtölt; de a költő, betartva a viselkedése, azt mondta volna:
Se amor non és che dunque.
Burmin volt, sőt, egy nagyon kedves fiatalember. Ő éppen
az elme, hogy a nők, mint: illedelmes, figyelmes, anélkül, hogy
állítások és enyhén gúnyos. Viselkedése és Marja Gavrilovna volt
egyszerű és ingyenes; de bármit mondott vagy tett, lelke és a szemek
így ő követte. Úgy tűnt, csendes és szerény hajlam, de a pletyka
Ő megnyugtatott, hogy ő egykor egy szörnyű semmirevaló, és ez nem fájt neki vélemény
Marja Gavrilovna, amely (mint minden fiatal hölgyek általában) boldog
megkegyelmezett kalandjával feltárva a bátorság és lelkesedés a karaktert.
De több, mint bármi. (Több, mint ő érzékenység, több mint kellemes beszélgetést, több
Érdekes sápadtság, bekötött karral), az elhallgatás fiatal huszár
több, mint bármi keverjük a kíváncsiságát és a képzelet. Nem tudott
elismerni, hogy tetszett neki nagyon, és valószínűleg ő elméjével
és tapasztalt, észrevettem, hogy ő szemelte ki őt milyen módon
Még nem láttam a lába, és nem hallotta a nyilatkozatot? Mi
Ez tartotta őt? félénkség, elválaszthatatlan az igaz szerelem, vagy büszkeség
kacérkodás egy ravasz női ember? Ez rejtély volt neki. Gondolj kemény
úgy döntött, hogy a félénkség volt az egyetlen oka, hogy, és tedd, hogy ösztönözze
neki jobban, és a körülményektől függően, még érzékenység.
Ő előállítására legváratlanabb végkifejlet, és türelmetlenül várta perc
romantikus magyarázat. A rejtély semmiféle mindig fájdalmas
Egy nő szívét. A katonai akció a kívánt hatást: legalább
Burmin nőtt, így töprengő és fekete szeme tűzben
A Marja Gavrilovna, hogy a döntő pillanatban úgy tűnt, hogy
közel. A szomszédok beszélt az esküvő mintha minden volna rendezni, és a jó
Praskovya Petrovna örült, hogy a lánya végre talált egy méltó
a vőlegény.
Az idős hölgy ült egy nap a nappaliban, lefektetve Grand Solitaire hogyan
Burmin belépett a szobába, és azonnal érdeklődött Marja Gavrilovna. „Ő
kert „válaszolta az öregasszony”; epodite rá, és elvárom, hogy itt lehetek. "
Burmin ő elment, és az idős hölgy keresztet vetett, és a gondolat: talán a kérdés ma
vége!
Burmin talált Marja Gavrilovna a tó mellett egy fűzfa, egy könyvvel a kezében, és
fehér ruhában, a hősnő a regény. Miután az első kérdésre Marja
Gavrilovna szándékosan megszűnt tartani a beszélgetést, így növelve
kölcsönös zavart, ami tudna megszabadulni, hacsak
nezapnym és döntő magyarázatot. És így is történt: Burmin érzés
kínos a helyzete, kijelentette, hogy a régóta keresett lehetőséget, hogy nyissa
szívét neki, és kérte, egy perc figyelmet. Maria Gavrilovna becsukta a könyvet
és lesütötte a szemét, egyetértésben.
„Szeretlek”, mondta Burmin „Her szeretlek szenvedélyesen.” (Mary
Gavrilovna elpirult, és lehajtotta a fejét, még mindig alacsonyabb). „Úgy viselkedtem, gondatlanul,
elkényezteti a kellemes szokás, a szokás a látás és hallás akkor naponta. "
(Marja Gavrilovna emlékeztetett St.-Preux első levél). „Túl késő
ellen küzdeni sorsa; Az emlékezés Ön, kedves, egyedülálló kép
Ez lesz kín és öröm az életemben; de még mindig van, hogy teljesítse
nagy teherbírású, felfedi a szörnyű titkot, és tegye köztünk
leküzdhetetlen akadályt. „-” Ez mindig is létezett, „szakította félbe türelmetlenül
Marja Gavrilovna „Én soha nem lehet a felesége.” - „Tudom,” válaszolt
mondta neki halkan: „Tudom, hogy szerettél egyszer, de a halál és három év a gyász.
Kedves, szép Marja Gavrilovna! ne próbálja megfosztani engem a múlt
vigasz: a gondolat, hogy akkor járul hozzá, hogy boldoggá, mégis.
néma, az isten szerelmére, hallgass. Te gyötörj. Igen, tudom, érzem, hogy
akkor lett volna az enyém, de - én vagyok a legboldogtalanabb teremtmény. Nős vagyok! "
Marja Gavrilovna nézett rá meglepetten.
„Nős vagyok,” folytatta Burmin: „házas voltam négy évig, és nem tudom, ki
feleségem, és hol van, és hogy svidetsya vele egyszer! "
„Miről beszélsz?” - Marya Gavrilovna felkiáltott; „Hogy nagyon furcsa!
Folytatás Megmondom utána. de megy tovább, Grace. "
„Kezdetben az 1812-es,” mondta Burmin „Én siet vilniusi ahol volt
mi ezred. Amint jön be az állomás késő este, már csak elrendelte, hogy
a lovak, hirtelen emelkedett myatel szörnyű, és a főfelügyelő és
A vezetők azt tanácsolta, hogy várjak. Engedelmeskedtem, de megmagyarázhatatlan szorongás
belém; Úgy tűnt, hogy valaki nyomja nekem. Közben myatel nem
megbékélt; Nem tudtam elviselni, adott szó hasznosítani és bement a vihar.
Kocsis történt, hogy megy a folyó, amely az volt, hogy vágni magunkat három
mérföld. A partok rögzítették; a sofőr elhajtott a hely, ahol a meglátogatott
az úton, és így találtuk magunkat egy ismeretlen része. a vihar
elhal; Fényt láttam, és elrendelte, hogy menjen oda. Megérkeztünk a falu; -ban
fatemplom volt tűz. A templom nyitva volt, ott állt a kerítésen kívül
több szánkó; a tornácon az emberek sétáltunk. „Itt! Itt!” kiáltotta több
szavazat. Mondtam, hogy a vezető vezetni. „Miért, hol habozott?” Azt mondta nekem,
valaki; „Bride elájult, a pap nem tudja, mit tegyen, voltunk készen
ezelőtt. Ugyan a lehető leghamarabb. „Csendben kiugrottam a szánkó és bement a templomba,
félhomályos két vagy három gyertya. A lány ül egy padon a sötétben
sarokban a templom; Egy másik dörzsölte a halántékát. „Hála Istennek”, azt mondta, „akkor aligha
Megérkeztünk. Alighogy fiatal hölgy akkor nem éhen. „Az idős pap odajött hozzám
A kérdés: „Vagyok kezdeni?” - "Begin kezdődik, apa," válaszolt
I szórakozottan. Nő felemelte. Úgy tűnt, nem rossz. érthetetlen,
megbocsáthatatlan ostobaság. Álltam mellette, mielőtt az emelvény; pap
sietni; három férfi és szolgálója támogatta a menyasszony, és csak ott voltak
azt. Házasodtunk. "Potsaluytes", mondta nekünk. A feleségem hozzám fordult
sápadt arcát. Bárcsak ő potsalovat. Felkiáltott: „Nem ő!
nem ő! „és elájult. A tanúk fordult rémült szemekkel rám. I
Megfordultam, és kiment a templomból akadálytalanul, beugrott a sátor és
Kiáltottam elment „!
„Ó Istenem!” kiáltotta Marja Gavrilovna „, és nem tudja, mi lett
szegény felesége? "
„Nem tudom,” válaszolta Burmin: „Nem tudom, hogy a falu neve, ahol voltam házas;
Nem emlékszem, melyik állomáson ment. Bár én pologayu olyan kevés jelentősége
Büntetőjogi tréfa, hogy miután elhagyta a templomot, elaludt, és felébredt
Másnap reggel, a harmadik állomáson. A szolga, aki velem volt,
Meghalt a kampány során, úgyhogy nincs remény a nyomkövetés a lány, akit tett egy vicc
Annyira rosszul, és aki most olyan kegyetlenül bosszút. "
„Én Istenem, én Istenem!” mondta Marja Gavrilovna, megragadva a karját; „így
hogy te voltál! És te nem ismersz meg? "
Burmin sápadt. és vetette magát a lábai előtt.
Vajon minden nap koporsó látható,
Sedin elaggott univerzumban?
Derzhavin.
állomásfőnök
Kollégiumi anyakönyvvezető,
Postai állomás diktátor
Prince Vyazemsky.
Szeretőjét Maid
Minden, kedves, jó ruhák.
Bogdanovic.
Az egyik legtávolabbi tartományokban a birtok Ivan Petrovics
Berestova. ő volt a gárda ifjúkorában ment nyugdíjba elején
1797-ben ment a falujába, és azóta nem ment oda. ő volt
házas szegény nemes hölgy, aki meghalt a születéskor, míg
Voltam a távoli területen. Háztartási gyakorlat hamarosan megvigasztalni. azt
Ő épített egy házat a saját tervét, előkészített neki egy ruhát gyár, így
jövedelem és lett tartja magát a legokosabb ember az egész okolodke mit ne
szemrehányást neki a szomszédok, akik eljöttek meglátogatni a családjukkal és
kutyák. Hétköznapokon, besétált a bársonyból kabát, ünnepnapokon viselt sertuk
ruhával házi; felvette az áramlás, és nem olvasott semmit, kivéve
Szenátus Közlönyben. Általában ő szeretett, megbecsült és büszkén mégis. Nem kijönni
Ezek egyike Grigorij Murom, a legközelebbi szomszéd. ez volt
Orosz igazi úriember. Moszkva elherdálta a legtöbb javaikat, és
Abban az időben egy özvegyember, elhagyta faluját, az utolsó, ahol folytatta
csínyek, de egy új módon. Széttárta angol kert, amely
Töltöttem szinte minden más jövedelem. Ő lovászok voltak öltözve English
zsokék. Lánya volt Madame angol. Maguk területén kerül feldolgozásra ez
Angol módszer:
Vége a történet I. Belkin