Ahogy túlélte a világegyetem
- hagyja, hogy a tudomány.
Az autó dorombolt, és hamarosan a területet, mielőtt a ház tele volt a tömeg a tudósok Trurlya. Néhány dörzsölte a homlokukra, írt valamit egy vastag könyvet, a másik megragadta a könyvet és korbácsolták foszlányait, a távolság lehetett látni lángoló tüzek, amelyek sült mártírok tudomány, itt-ott, valami zörgött, van egy furcsa füst gomba alakú, az egész sokaság, mondván egyidejűleg úgyhogy lehetetlen volt megérteni egy szót, ez volt időről időre feljegyzések, fellebbezések és egyéb dokumentumok, valamint egy kis távolság volt néhány magányos idős emberek; ők folyamatosan apró perces kézírás írt darabka szakadt papír.
- Nos, te mondd meg rossz? - kiáltott fel büszkén Trurl. - Valld be, kiömlött a tudomány!
Klapautsy de nem volt elégedett.
- Mi az? Itt a tömeg a tudomány? Tudomány - ez valami teljesen más!
- Dobrze. Niech zrobi nauke.
Maszyna zawarczała i po chwili plac Przed domostwem Trurla wypełnił się tłumem naukowców. Wodzili się za LBY, pisali w grubych księgach, inni porywali TE księgi i darli je na strzępy, W DALI widać było płonące stosy, na ktorých skwierczeli męczennicy nauki, Tu i ówdzie coś hukało, powstawały jakieś Dziwne dymy w kształcie grzybów, cały tłum gadał równocześnie, tak że słowa nie možná byłe zrozumieć, od czasu do czasu układając memoriały, Apele i inne dokumenty, w odosobnieniu zas, pod Nogami wrzeszczących, siedziało kilku samotnych starców i bez przerwy maczkiem pisało na kawałkach podartego papieru.
- Nem co, może zle. - zawołał z DUMA Trurl. - Wykapana nauka, sam przyznasz!
- De ez ... - kezdte Klapautsy megijedt - és ezen a ponton észrevette, hogy a dolgok valóban eltűnnek, nem csak a „H” betű. Tehát, ezek már nem körül kambuzeli, szhimalki, vytryaski, gryzmakn, rifmondy, treplovki és bablohi.
- Állj! Stop! Veszem vissza! Gyerünk! Ne tegye a Semmi! - kiáltotta valamennyi torok Klapautsy, de még mielőtt az autó megállt, eltűnt több goroshany, Klompnak, filidrony és Zamri.
És csak akkor megállt az autó. Volt a világ egyszerűen fantasztikus. Különösen szenvedett az ég; lehetett látni, csak egyetlen pont a csillagok -, és nincs jele a bájos goroshanov és garalnits aki így díszített az égen, mielőtt.
- Egek! - kiáltott fel Klapautsy. - És hol kambuzeli? Hol vannak a kedvenc muravki? Hol szelíd Klompnak?
- Ezek nem, és soha nem is lesz - felelte nyugodtan a gépet. - Megtettem, vagy inkább most kezdett hozzá, amit mondanak ... - Mondtam, hogy nem csinál semmit, és te ... te ... - Klapautsy te vagy bolond, vagy úgy tesz, mintha bolond - válaszolt a gép. - Ha nem tettem semmit egyszerre, egy csapásra minden megszűnik létezni, az azt jelenti, hogy nem csak Trurl, az ég, a tér, és akkor, de még én vagyok. Tehát, aki valójában valaki akkor azt mondják, hogy a megrendeléseket teljesíteni, és hogy én - egy nagyszerű autó? És ha ez nem mondta el senkinek, mit ahogy én - is megszűnt - kapott volna megérdemelt dicséret nekem?
- Nos, van ez az út, nem fogunk beszélni róla többé. Van semmi nem szeretne egy jó autó, de könyörgöm, ne muravok újra, mert ezek nélkül az életem nem édes ...
- Nem lehet, mert az „M” - mondta a gép. - Persze, meg tudom csinálni vissza haragját, torkosság, a tudatlanság, a gyűlölet, a betegség, a rövid, a hitetlenséget és a bizonytalanság, de a többi betűjét kérelem nem számíthat rám.
- De azt akarom, hogy muravki! - kiáltotta Klapautsy.
- Muravok nem - vágott a gép. - Jobb, ha nézzük a világot, ami most tele hatalmas fekete lyukak, tele semmit, töltse ki a feneketlen szakadék a csillagok között. Hogy mindez most átitatva Semmi, mint most lóg minden molekula Genesis. Ez a te műved, én irigy! Nem hiszem, hogy a jövő generációi áldja meg ...
- Lehet, hogy nem tudom ... talán nem veszi észre - morogta Klapautsy sápadt horror nézett a fekete űrt az ég, és nem mernek még szemébe nézünk kollégája.
- Alez hogy ... - zaczął przestraszony Klapaucjusz i w tej chwili zauważył, że istotnie Juz nie tylko na n nikną różne Rzeczy: przestały ICH bowiem otaczać kambuzele, ściśnięta, wytrzopki, gryzmaki, rymundy, trzepce i pćmy.
- Stoj! Stoj! Cofam to, co powiedziałem! Przestań! Nie Rób Niebytu. - wrzeszczał na Cale gardło Klapaucjusz, ale zanim maszyna się zatrzymała, znikły jeszcze graszaki, plukwy, fihdrony i zamry. Wtedy dopiero maszyna znieruchomiała. Świat wyglądał wręcz przeraźliwie. Zwłaszcza ucierpiało niebo: widać było na nim ledwo pojedyncze punkciki gwiazd; ani śladu prześlicznych gryzmaków i gwajdolnic, ktoré tak dotąd upiększały nieboskłon!
- Wielkie Nieba! - zakrzyknął Klapaucjusz. - A gdzież są kambuzele? Gdzie moje murkwie ulubione? Gdzie pćmy łagodne?!
- Nie ma ich i Nigdy Juz nie będzie - odparła spokojnie maszyna. - Wykonałam egy raczej zaczęłam wykonywać hogy tylko, coś km Kazal ...
- Kazałem ci zrobić Nicość, a ty ... ty ...
- Klapaucjuszu, albo jesteś głupcem, albo głupca udajesz - rzekła maszyna. - Gdybym zrobiła Nicość naraz, za Jednym zamachem, przestałoby istnieć wszystko, więc nie tylko Trurl i Niebo, i Kosmos, i TY ALE nawet ja. Więc kto właściwie i komu mógłby wtedy powiedzieć ze rozkaz został wykonany i że jestem sprawną maszyną? A gdyby nikt Tego nikomu nie powiedział, w Jaki spôsob ja, ktorej által także Juz nie było, mogłabym otrzymać należną km satysfakcję?
- Niech ci będzie, nie mówmy Juz o tym - rzekł Klapaucjusz. - juz niczego od Ciebie nie chce, Śliczna maszyno, tylko Proszę, zrób murkwie, bo bez nich życie km niemiłe ...
- Nie umiem Tego, Ponieważ sa na m - rzekła maszyna. - Owszem, moge na powrót zrobić niesmak, nienasycenie, niewiedzę, nienawiść, niemoc, nietrwałość, niepokój i niewiarę, ale na inne LITERY Proszę się po mnie niczego nie spodziewać.
- Ale ja chce, żeby Byly murkwie! - ryknął Klapaucjusz.
- Murkwi nie będzie - rzekła maszyna. - Popatrz, Proszę, na świat, Jaki tréfából cały pełen olbrzymich czarnych dziur, pełen Nicości, ktorá wypełnia bezdenne otchłanie między Gwiazdami, jak wszystko dookoła Stalo się MA podszyte, jak czyha nad każdym skrawkiem istnienia. Hogy Twoje dzieło, Mój zawistniku! Nie sądzę, żeby następne pokolenia Mialy cię za to błogosławić ...
- Moze się nie dowiedzą ... Moze nie zauważą ... - wyjąkał pobladły Klapaucjusz, patrząc z niewiarą w pustkę Czarnego Nieba i nie śmiać nawet w oczy spojrzeć swemu koledze.
A történet <…> Trurl a kivitelező építi egy gépet, amely képes arra, hogy tegyen meg mindent, hogy kezdődik a levél „n”. <…> A terméket úgy tervezték, egy játékos hangon. Ha azonban felejtsd el, a történet fordul logikusan együttes elvén jellemző deduktív munka, akik most kezdik munkájukat létrehozásával az elemeket, amelyek a világegyetem. A történetben meghatározott két alapvető rendelkezések, amelyek lehetővé teszik, hogy rekonstruálják, a szöveg alapján: először is, a világ létezett kezdete előtt a gép, gazdagabb volt, mint tudjuk, a sor jelenség, azaz tárgyak, a továbbiakban: „muravki”, „eltömíti”, „garalnitsy” és így tovább. d. Másodszor, a gép egy korlátozott cselekvőképességét elpusztítsa több esemény, mint amit újra meg újra. Körülbelül egy olyan világban, ahol mindez történik, azt mondhatjuk, hogy épül teljes egészében a nyelvet, amely által lakott elhelyezett tárgyak síkjában nyelvi értékek, ezért a lemondás a szókincs név megegyezik a megsemmisítését jelei a nevét, és így annak átalakulása void . A gép egy bizonyos mértékig képviseli a „instrumentális változata” mágikus, azzal a különbséggel kapcsolatban a nyelv a prototípus, a mesében mágikus általában még speciális effektusok, például kiderül bárki kőbe gazdagít, megöli a sárkányt, de ugyanakkor, hogy a mesékben nem felelnek meg pontosan „általános jellegű”, ami például megszűnését vonná maga után „az egész világ” ellenséges, a gyűlölet, gyengeség, alultápláltság, Trurlya gép, mellesleg, lehet tenni. Ez a fajta működés lehetséges, természetesen csak a nyelvi. de részleteiben nem, és ez nyilvánul meg a „nyelvi ontológiai” létrehozását.