Úgy gondolom, hogy persze, nem tudok várni
Úgy gondolom, hogy persze, nem tudok várni,
amikor az ég, mint a 101. Zsoltár, megöregszik, mint a ruha,
de a szag a cizellált fa gyöngyök Jalta
illatos és mirhát és tömjént, és ciprus.
én Alien
ott nehéz veretlen rózsa,
Vad luxus hegyi patakok Darsan,
annak Jácint - akár tengeren, egy raj szitakötők -
villant kő spruced Korán script.
És itt, ahol most a szabadidő és pihenés sütő,
nem nyújtják be egy üres Volchin téli
rejtélyes egymástól, és élt a dolog
minden! - egerek élesítés, az égő fagy.
Az üveg veranda Antonovka karcolások éjszaka
és nézi az arcomat, de nem félek,
Ezzel szemben a telihold. és a vihar -
az eső minden levél remeg, és villog.
A provolglye nap szaga vastag gyapjú takarók,
Szaga macska bújt Golovenko,
és egy pamut matrac emlékszik füst fa, pajta
és ha egyszer használható
oprudivshegosya gyermek
Emlékszem, hogy én, göndör lábak, a táblázat:
labdák balkonok, mélyedés, gyűrű tömítések, -
még az én algebra iskola vánszorgott mögöttem,
A golyó az ő lakk, a gyűrűk - tükrözött fény.
Bizonyára meghalt régen egy ismeretlen ács,
A Távol-Keleten egyszer váltott bútor,
de én már megismételve a tiszteletére, mint egy jó tudós:
"Zenzubel, shpuntubel, egyengető, gyalugép, jack-gépet."
Valaha kitűzte én etyudnichek a szekrényben.
Van egy agyag váza - egy csokor mákgubókra
pergamen; sápadt PPE ő tarka-szürke.
A macska nem illik ide, alszik a verandán, mint egy kutya,
félt: öröm, lebilincselő, uveyut Moszkvában.
Ne a lépés, hogy a barométer és a szamovár.
Oh, mindegy, íme, nem szomorúság
szemében, belekapaszkodott a saláta, a Crapo moiré.
És én, kedves drága, szeretnék csinálni szavak nélkül,
Nem szakadt, hogy vissza kell enni
és nem szakad el újra,
és hamu-sizomu érezte luc fatörzsek
gyermekkorától hozzászokott nekem könnyű szívvel hasítani.
Ott, az élet egy fegyenc - Burlatskii akár nő - Isten tudja! -
van egy hatalmas csillagos ég összecsukható kártyák
De én és az ószövetségi nincs ideje dochest,
Nem luxus knizhischu "Horse Guards".
. Vannak szelíd sizost térd kiterjesztve a hő,
hatalmas gyermekkorban: melankolikus zseni zavart.
. Itt a szem pihen egy zöld erdőben homályt,
fekete-lila föld, mint egy belép a nap.