Verses Athanasius Fet tó

Verses Athanasius Fet tó. (A holdfényben „A pára a láthatatlanság ...”) Térjünk veled vándorol a holdfényben! Meddig fog a lélek fáradt a sötétben csendben! Pond mint barnított acél, gyógynövények a gyász, Mill, a folyami és a távolság holdfényben. L nem lehet élni, és gyászolni minket a varázsa? Hagyja nyugodtan sétálni a holdfényben.

Mi hagylak vándorolni
A holdfényben!
Milyen hosszú lesz a lélek fáradt
A sötét csendben!

Pond mint barnított acél,
Gyógynövények a gyász,
Mill, a folyó és a távolság
A holdfényben.

L nem lehet élni, és gyászolni
A lenyűgöző?
Hagyja nyugodtan mozoghat
A holdfényben!

A pára a láthatatlanná
Úszott hónap tavaszi,
Színes lélegzik kert
Alma, cseresznye.
És ragaszkodik, csókolózás
Titokban szemérmetlenül.
Nem vagy szomorú?
És nem bágyadtan?

Károkat a dalt
Nightingale nélkül rózsák.
Sír egy régi kő
A tó szórnak könnyek.
nyárson csökkent
Fej akaratlanul.
És nem bágyadtan?
Te nem fáj?

Mi lángját
Dawn ilyenkor!
Bokrok és éles kő
Keresztül a lejtőn.

Csendes és alszik
Pomerkshy tó egy szakadékba
Csak lenyelni a törölt
Gyöngysor a nedvességet.

Elfújta a nap engedelmesen
már a felhők rost.
Ó, milyen fülledt a tető alatt,
Bár a nyitott ablakon!

Ó, nem, ezt a kínzást
Nem fogom elviselni;
Tudom, hogy valaki a kapunál
Most jön a tó.

Észak szomorú tüzes déli
Gyönyörű nap, gyönyörű barátnője,
Örülök, hogy hozott üdvözletét.
De a hideg éjfélkor minden megölt,
Szív van olyan őszintén szereti
És a lélek olyan boldog kivirágzott.

Ó, mennyire reagáltak volna, hogy a hívás egy aranyos
Ha a hold felkelt meghajtó olyan fényes,
Ha a nap süt zhivitelen és égő,
Ahol lélegzik éjjel kimondhatatlan misztérium
, És melegítsük át az alvó nélkül
A sugarak a kék csillagok a felhők mögül,

És álmok egy tó, és az alvó nyárfa álmos,
Felhők siklik végig a tetején egy hegyes,
Ahol a levegő, a fény és a gondolatok - ugyanabban az időben,
És emlőidet szenvedély neminuchey,
És ágak minden kérve szagos
Acacia a nyitott ablakon!