Vanguard, humanitárius enciklopédia
Avantgárd - a kulturális elem (lásd kultúra.), Elsősorban az innováció és a jellemző éles elutasítása hagyomány. A legtágabb értelemben, az „avantgárd” talán vittük a megfelelő trend minden kulturális hagyomány; szigorú (keskeny) értelemben ez azt jelenti, hogy számtalan kreatív keresések első felében a XX század és a hozzá tartozó sor változatos innovatív mozgalmak és irányzatok a művészet ebben az időszakban. A „avantgárd” eredetileg halasztani T. Duray a politikától a mûvészetkritika régió (1885).
Vanguard - mindenekelőtt a reakciót művészi és esztétikai tudatosság a globális, de nem fordulnak elő az emberiség történetében változás a kulturális és civilizációs folyamatok által okozott tudományos, technikai és társadalmi-kulturális fejlődése a második felében a XIX - XX század elején. Fontossága az emberiség a lavina folyamat kultúra még nem kaptak megfelelő tudományos és filozófiai reflexió, de kellő részletességgel kifejtett művészeti kultúra jelenségeit az avantgárd, a modernizmus, posztmodernizmus.
Annak tudatában, hogy a globális jellege a repedés kezdődött a kultúra és a civilizáció egészét, az avant-garde átvette a pusztító az öreg próféta, és az alkotója egy új művészet. Garde dacosan megtagadja a legtöbb művészi és esztétikai, erkölcsi és lelki értékek (főleg a hagyományos európai kultúra). Új formák és módszerek a művészi kifejezés az élen általában csak abszolút és hozza, hogy a logikai befejezése (gyakran rendkívül abszurd hagyományos kultúrák helyzetben - képtelenség) egy elem vagy elemek sokaságát művészeti nyelv, grafikus-expresszív technikák művészeti vychlenonnyh hagyományos kulturális-történelmi és művészeti kontextusban. Ebben az esetben, a célok és feladatok a művészet által látott képviselői különböző területein az avantgárd különféle legfeljebb általános tagadása maga a művészet, legalábbis modern európai értelemben. A jellegzetes és közös jellemzője a legtöbb avantgárd jelenségek tudatában vannak hegyes kísérleti jellegű; forradalmi destruktív pátosz, amelynek célja a hagyományos művészeti (különösen a művészet az utolsó szakaszban - a modern európai) és a hagyományos kulturális értékek erős tiltakozás minden ellen, amely képviseli az alkotók és a résztvevők a retrográd, konzervatív, szűk látókörű, polgári, tudományos; A képzőművészet és az irodalom - határozottan el kell utasítanunk a székhelye a XIX században „közvetlen” (reális és naturalista) kép látható valóság, vagy mimetikus elv a szűk értelemben vett; féktelen vágy, hogy hozzon létre egy alapvetően új, a formák, technikák és eszközök, a művészi kifejezés; és ezért gyakran kijelentő és sokkoló jellege bemutatása képviselői az avantgárd maguk és művek, trendek és mozgások; a vágy, hogy elhomályosítja a határok között, a hagyományos kultúra, a modern európai művészeti formák és trendek szintézise az egyes művészeti (különösen alapján szinesztézia), ezek összefonódása.
Döntően szakítva, a klasszikus hagyományok képzőművészeti avantgárd összpontosít, hogy az elvont kompozíciók provokál szellemi cinkosságot a nézőt, felébred a mindennapi tudat, felajánlott neki egy radikálisan új élmény látni a világot (a hasonlóság pozíciók Pop Art, Dada, a futurizmus, szürrealizmus, expresszionizmus az önértékelés annak tevékenységek nem egy művészeti irányzat, hanem a gondolkodás). Ebben az összefüggésben az avantgárd kiáltványok folyamatosan fellebbezni az úgynevezett „tiszta” tudat, azaz a tudatosság, nem terhelik a kulturális normák azok konkrét történelmi (és ezért kezdetben hibás) változata.
A globális fontosságát az avantgárd nem látszik teljesen, de nyilvánvaló, hogy ő megmutatta az alapvető kulturális és történelmi relativitás formák, eszközök, módszerek és típusú művészi és esztétikai tudatosság; különösen hozott sok a hagyományos művészeti ágak és a bennük rejlő formák művészi gondolkodás területén a művészeti és az esztétikai és másrészt, mivel az állapota művészeti tárgyak, események, eszközöket és módszereket a kifejezés, nem tartalmazza az összefüggésben a hagyományos művészeti kultúra; hozta a logikus következtetést (gyakran -, hogy az abszurditásig), gyakorlatilag az összes főbb típusai a modern európai művészet (és azok módszerei művészeti előadások), ami azt mutatja, hogy letöltik a hasznosságát, és nem felel meg a jelenlegi (és még inkább a jövőben) szintű kulturális és civilizációs folyamat, nem tudják megfelelően kifejezni a szellem az idők, hogy megfeleljen a szellemi és művészi és esztétikai igényeinek a modern ember és a humánusabb jövő supertehnizirovannogo társadalomban; kísérleti jelleggel számos új, nem hagyományos prezentációs technikák, hogy a közepén a XX század volt az úgynevezett művészet és a kultúra, ami a folyamat a globális átmenet valami alapvetően más, sürgette a most kialakuló új civilizáció, hogy az a hely, a művészet; hozzájárult ahhoz, hogy a megjelenését és az újabb (általában műszaki, média) művészet. Ezért ahhoz, hogy elérjék az avantgárd is aktívan használják az építők az úgynevezett (hiánya miatt hosszú távon) az „új művészeti kultúra.”