Seagull - egy komédia négy felvonásban
felvonás
évi IV
Miért mondod, hogy megcsókolta a földet jártam? Meg kell ölni. (Felé hajlik az asztalra.) Olyan fáradt vagyok! A pihenni ... pihenni! (Felemeli a fejét.) I - sirály ... Nem, nem. I - színésznő. Nos, igen! (Meghallgatás nevetés Arkagyinának és Trigorin, hallgat, akkor fut a bal oldali ajtót és kinéz a kulcslyukon.) És itt van ... (Ami Treplev.) Nos, igen ... semmi ... Igen ... Nem hitt a színházban, mind nevettek álmaim és apránként azt is megállt hívő és elcsüggedt ... aztán gondoskodó szeretet, a féltékenység, az állandó félelem a kis ... lettem kicsinyes, jelentéktelen, játszott értelmetlen ... nem tudom, hogy mit kell tennie a kezét, nem tudta állni a színpadon, nem hangon. Nem érti ezt az állapotot, amikor úgy érzi, hogy játszani rosszul. I - sirály. Nem, nem ... Ne feledje, hogy lőtt egy sirály? Azt történt, hogy egy ember, és látta mást tenni ... romos telek egy rövid történetet. Ez nem olyan ... (dörzsöli a homlokát.) Mi vagyok én? ... beszélek a jelenetet. Most én nem szeretem ezt a ... Én egy igazi színésznő, én játszom szívesen, örömében, részegen a színpadra, és jól érzem magam. És most, amíg itt élek, megyek gyalog, minden megy, és úgy gondolja, gondolom, és érzem, minden nap egyre nagyobb a mentális ereje ... most már tudom, értem. Kostya, hogy a mi esetünkben - ez olyan, mint mi játszunk a színpadon, vagy write - a lényeg nem a hírnév, nem fénylik, nem az, amit álmodtam, és képes elviselni. Legyen képes az ő keresztjét, és úgy vélik. Úgy vélem, és nem fáj annyira, és ha belegondolok hivatását, nem fél az élet.
Pszt. Én megyek. Viszontlátásra. Mikor lesz egy híres színésznő, gyere hozzám. Megígéred? Késő van. Alig tudtam állni a lábamon. Kimerült vagyok, éhes vagyok.