Picardo, Robert
filmográfia
Add beszámolót a cikk „Picardo, Robert”
A járat leíró Picardo, Robert
- Sonia, igen? vajjon? - mondta. - Sonya, milyen boldog vagyok, és mennyire boldogtalan vagyok! Sonia, kedvesem, - mind a régi. Ha csak ő volt életben. Nem tud ... mert ... mert ... - Natasha sír.
- Tehát! Tudtam! Hála Istennek - mondta Sonia. - Élni fog!
Sonya nem volt kevésbé izgatott barátnője - és a félelem és a bánat, és a személyes, senki sem javasolta. Zokogta megcsókolta, vigasztalta Natasha. „Jogosult lett volna csak!” - gondolta. Cry, beszélt és letörölte a könnyeit, a két barát jött az ajtóhoz András herceg. Natasha, óvatosan kinyitotta az ajtót, és belesett a szobába. Sonja vele állt a félig nyitott ajtón.
András herceg feküdt magas három párna. Sápadt arca nyugodt volt, a szeme csukva, és egyértelmű volt, ő egyenletesen lélegzett.
- Ó, Natasha! - hirtelen majdnem sírt Sonya, szorongatta a kezét unokatestvére és ellépett az ajtótól.
- Mi az? mi? - Natasha kérték.
- Ez valami, ami ... - Sonya mondta sápadtan és remegő szájjal.
Natasha halkan becsukta az ajtót, és elment Sonya az ablakhoz, még nem értették, mi azt mondta neki.
- Emlékszel - rémült és ünnepélyes arccal mondta Sonia - Emlékszem, amikor én voltam az Ön számára a tükörbe ... a Otradnoe karácsonykor ... Emlékszel, mit láttam.
- Igen, igen! - kinyitotta a szemét széles, Natasha mondta, homályosan emlékszik, hogy míg Sonia mondott valamit a András herceg, akit látott hazudik.
- Emlékszel? - Sonia folytatódott. - Láttam, majd azt mondta mindenki, és te, és DUNYASHA. Láttam az ágyon fekvő - mondta, minden részlet, hogy a gesztus a kéz felemelt ujjal - és behunyta a szemét, s eltakarta a rózsaszín takaró, és összekulcsolta a kezét - mondta Sonia, ügyelve arra, ahogy le látta most a részleteket, hogy ugyanezek a részletek látta majd. Aztán nem lehetett látni semmit, de azt mondta, hogy látta, mit gondolt; de az a tény, hogy ő jött fel, majd úgy tűnt, hogy ő ugyanúgy érvényes, mint bármilyen más memóriát. Mit mondott, ránézett, és elmosolyodott, és borította, mint a piros, akkor nem csak emlékeznek, de határozottan úgy véli, hogy még akkor mondta, és látta, hogy ő borította rózsaszín, csak rózsaszín takarót, és hogy a szeme csukva volt.