nap Maid
Marianne Dmitriene Polyakova
A hatalmas király súlyos és dühös,
Arca komor volt, mint az éjszaka,
A tömeg rémült hercegnők
Fut a néma zűrzavar van.
Arany csillog körülötte,
Gyémánt, lila és vörös,
És festék skarlát naplemente
Rouge márvány palotában.
Ő tartja a felső szobában
Lemerült tömeg hízelgők,
Az ő szemében a csillogó acél,
És a beszéd hum tengeri aknák.
Azt mondja: „Még egy gyerek
A pusztában a környező falvak
Én énekelni vidám és hangos
Találkoztam vidám, fiatalos nap.
Énekeltem és a Nap és a kék,
Sírtam horror a vak,
Amikor a komor vihar
Uralkodott a kék ég.
Ez volt a fiatalok - egy ünnep a béke,
Mellemben főtt vér
És a fénye a nap ünnep
Láttam én szerelmem.
Ez egy álom számomra repült,
És hajol felém,
És csodálatos hangja suttogó
Mintegy arany, égszínkék alján.
Odaintette nekem előre,
Csepp vagy fehér virágok,
Kinyitotta az ajtót
Örömére édes álmok.
És annak érdekében, hogy legyen méltó rá,
Részesültek az isteni szeretet,
Felemeltem a kardot a Nagy Háború,
Úsztam a vérben és Zlata.
Lettem az uralkodó a világegyetem,
Én a csapás Isten vagyok, Isten hangját,
Én vagyok a király brutális és arrogáns,
De csak akkor, csak akkor kb.
És én ugyanazt a szenvedélyt neki
Lover örökké fiatal,
Én egy csendes hold himnusz szerint
A szenvtelen csillogó csillag.
Rabszolgák, hogy a Sun Virgin
És hozz a királynak,
És az összes paloták és minden aranyat,
És az egész földet adom nektek. "
Megállt minden felfordulás,
És vitorlás hajók,
És hűséges szolgái rohanás,
Rushing a végén a föld.
És napok és holdak telt annyira
Szomorú király tomyasya várakozási
Mohón nézte az utat,
Hajlítás a kő kapu.
Egyszer a nap leég
És csendben meleg sugarait,
Ahogy Gd dal ének,
Ahogy a seregek angelic swords.
A hírvivő rohant poros,
Mögötte most még egy másik,
És a király és az égő szerelem,
Azzal a reménnyel néz elébe.
Ahogy a hangok égi dallam,
Ő elkap egy gyors szót,
„Ő él, a szent szűz ...
Róla már morajló pletyka ...
Azért jött, hogy a birtokában lévő,
Ő most ezek a falak,
Találkozik emberek énekelnek
És térdelt.
És a király felé leánykori versenyek,
Fedett Szenvedélyes álmok,
De szél gyász madár
Az koronás fejét.
Látja a leánykori csillogás tüzes
A látását, mielőtt kiment,
Előtte, olyan ártatlan, tiszta,
Szemérmesen, én remegő, mint szellem.
Nem potuplyaya égszínkék szeme,
Ő megy, miután lezárta a száját,
Amint a heves szűz paradicsom,
Ahogy a nap fiatal álma.
Ruházat, könnyű, egyszerű
Haze fedett váll,
Kényezteti arany fürtök
Koszorú a napfény.
Ez a láb a levegő,
Szem mérhetetlenül mély,
Ő szövi artlessly
A koszorú steppe búzavirág.
Ő nem fogadta a hangja a vihar,
Elhagyta a paloták,
Mielőtt összeomlott Azure
Sztyeppe bíbor naplementét.
A lelke felmelegítjük, egy álom,
Cote d'int előre
És a hullámok simogatták fény
Az ő ringó mellek.
Elmegy az ember,
Ez elrejti el,
Tehát a nap inkább szembe a vizek,
Megfeledkezve a bánatát a földön.
És a büszke király ismét
Csendben, sápadt és egyedül,
Valaki nevetett vidáman,
Feneketlen mélységben az öröm.
De a király nézett sas szem,
És csinált egy hatalmas hang,
És a kiontott vér patak
És a halál, mint egy vihar söpört.
Ő olyan, mint egy vihar, s büszkén tönkreteszi
A perzselő fény az álmok
Mert szereti mérhetetlenül
Crazy-fehér virágok.
De szunyókált béke csend szigorú,
Ő tudja az igazságot, ismeri az álmot,
És a halál és a vér adott nekünk az Isten
Árnyékoló fehérség.
