Mortal világ - Pszichológia haladóknak
Minden - értelmetlen. romlandó, átmenetiek. Minden hordozók olvadnak a szemünk előtt, gondolatok jönnek és mennek, de a figyelem folyamatosan középpontjában a szellemi tevékenység, és ezért minden pillanatban - mint egy kis halál.
Egy bizonyos ponton, a hiánya a remény és egyfajta teremt a tudat, hogy minden harc, minden törekvéseit, szeretet, próbál tenni valamit, vagy akár megérteni valamit - minden nem kerül semmibe! Ez volt - semmi. Mindez nem annyira értelmetlen, mint az összes üresség. Mi történik nehéz megnevezni egyáltalán. Van egy világos értelme, hogy a frusztráció módon és a valóságban egyáltalán - mint illuzórikus, mint a remény semmit. Jelentését és annak hiánya - a két oldala egyforma illuzórikus jelenségek.
A szenvedés és a boldogság - ez a két spektrum azonos színű, ami folyt az idő az életünkben. Ha elkezdünk valamit mindketten szeretnénk. Ez - egy és ugyanaz a jelenség likacsos energia, amit olyan ügyesen megtévesztette, az illúziót kelti, hogy stabil jelen valóság. Miután ez a felismerés, amikor nem tulajdonítanak jelentőséget az átmeneti formák, amikor azt látjuk, hogy minden erőfeszítést, hogy hosszú távon - értelmetlen, ott jön a nagyon régóta várt spontán nyugalmát szem előtt tartva.
Mindez idő láttuk munkáját eszünkbe. Megpróbált végezni a különböző gyakorlatok igyekezett tapasztalatokat, átalakulások, betekintést. Odament ezen az úton, és valóban ment különböző változtatásokat, nehezen adja fel, amit gyötörte, és gyűjtő, amelyek hozzájárultak a stabilitás és a kényelem - ezer formája. Mindez már a valóság az ő utódai. Ezek az emberek, események, munka, tanulás, növekedés a tudat - mindez a játékát, ami történt a végén csak a kedvéért, és elég csendes.
Amikor az erőfeszítés, küzdelem, frusztráció és a kimerültség eléri a határértéket állapot, amikor egy része az elme már kezdik megérteni, hogy mindez - reménytelen, akkor valami elromlott benne. Ön, mint egy személy adja fel, és pihenni, elengedni az elme, ő lesz csendes, és csak akkor nyílik meg, ami egyedi, és mindig volt - tiszta tudat, az igazság - az örök támogatott abszolút háttér is, maga az élet.
Test, az elme, az érzelmek - mindez, de ez nem számít. Minden - minden tárgy, forma, minden érzés, minden pillanatban, a teljes valóság - csak ott van. Ez a létét, és ez mindig is. És milyen furcsa, hogy néhány sík egy „normális” életet az emberek. Mint egy anomália, néhány meglepő eltérés a tömegből lény. Kapaszkodva normalitás, az ismerős világot, egyfajta „I” került sor az elme tiszta tehetetlenség, mechanikusan.
Ez az energia - mint egy folyó fut egy bizonyos irányba, és egy bizonyos ponton ő fut egy akadály, akadály, és bemegy egy hatalmas gát. Ha a gát teljes, van egy áttörés. Az akadály megszűnt, vagy valamilyen más módon, talál egy új utat. Továbbá, az emberi elme - ennyi idő volt, mint egy illúzió gát, amely felhalmozódik a mentális energiát. Mind felhalmozó tudás, amely viszonylag hasznos saját tevékenységében, melynek összege egyfajta saját önálló léte, annak valóság. Tény, hogy ez a „valóság” soha nem volt végső értelmét és lényegét. Az elme - a gondolatok. Egy gondolat érinti a többi, hogy a következő, és így tovább a végtelenségig. Tehát ebben az időben, és van egy emberi valóságot szőtt a mentális energia gerendák kapcsolódnak egymáshoz mechanikusan, vagy spontán módon áramlik bennünk.
Ha nem lenne az elme, a hatalmi diszkrimináció, mint ahogy az örökké, és akkor nem lenne érezte a fáradtságot és a jóllakottság ezt a folyamatot. Megkülönböztető ereje - az elmén túl, az ego, a személyiség és minden formáját. Ugyanakkor, ő egy paradox formában a háttérben egy abszolút lét, egyfajta hidat tiszta tudat, a magasabb én és nyilvánvaló valóság a tárgyi világ és érzések. Egy bizonyos ponton, a hatalom a tisztánlátás vezet a tudat, hogy az a pont, ahol ez nem lehetséges, és megkérdőjelezi a nagyon valóság. Csoda, csoda, hogy mi történik az elme elmerül sokk, mintha egyedül elismeri, hogy tisztában legyenek a primordiális valóság, nem az ő erejét, az elme révén súlyosbodása saját tevékenységük jön a katarzis, kimeríti az energia és a kibocsátások magát. A harc megállították és a szabadság jön.
Vajon az elején az idő és tér? függetlenül attól, hogy a folyamat végén vagy korlátozása? Lehetséges hiányában semmit a végtelenségig? Vagyis, ha létezik a megálló? Ha lehetséges semmi, ez az, ahol a formák eltűnnek? Hogyan működik a tudatosság hiánya a valóságot, ha nincs egy? Hogyan lehet a cselekmény, vagy egyszerűen azt állítani, hogy minden ember, különösen nem tudni, ki is ő, és hogy van-e egyáltalán?
További cikkek ebben a témában:
Annak tisztázására, az egyedi helyzet alapos, akkor gyere velem Skype konzultáció. Feltételek és részletek itt.
Köszönöm azoknak, akik nem csak a formális „köszönöm”, és egy valódi fejlődéséhez járul hozzá a progressman.ru!