Masha Streltsov - halott menyasszony - oldal 1
A halott, ő azonnal lesz nem rajtad múlik.
„Encyclopedia fiatal játékos.”
Tekutevsky nekropolisz - az egyetlen Tyumen „helyes” temetőben.
Nem messze a főbejárat van egy kis templom, egy fából készült, és kopott, de csak más temetőkben, és ez nem az. Belül, a szegény kis szorosan a padlón az ágy szőttes lábtörlő, és a pap süket és szeret inni.
Suicide itt közel becsületes keresztények nem eltemetve - talán ogradku.
Azt szundikált, míg én került sor a sírba. Coffin szaga fenyő forgács és az új ruhával. Egy kis megrázta cipőt Gucci hogy Olesya, húgom, egy roham nagylelkűség őket a testemen. Míg végző megszentelt föld a temető - a koporsó jelentősen melegítjük, gondolatok ködbe vész, kéz-láb acél vas, már zaboyalis, hogy az alsó nem fog állni, mint a gravitáció és a szünet. Elviselt ogradku - rögeszme alábbhagyott.
Mintha egy sűrű pamut báb hallottam zokogását, de olyan hangosan, olyan őszinte, hogy még jó volt. „Hányszor mondtam -, hogy meg fog halni, és akkor sírni, minden nem hisz” - gondoltam elégedetten.
- Nyugodj békében, Alain - hozta nekem a végén a gyászbeszédet.
„Ne tartsa vissza a lélegzetét” - gondoltam álmosan.
Az alján a koporsó a földre, visszapattant holttestemen belül. Felháborodás én is felébredt egy kicsit. „Nem szerencsés tűzifa - Azt hittem, dühösen -. Ahol azt tanították - hacsak nem tudja kezelni a hölgyek?”
- Witek - jött egy rekedt hang. - Mint a koporsó feküdt ferdén? Che, igaz?
- Igen mertvyachke nem számít?
„A nevem Alena, amit én mertvyachka.” - gondoltam inkább dühös.
Vékony Oleskin sírás, valami mögül tompa dörömbölt a koporsót, és egy férfihang, hogy készült róla, hogy a lányok élnek podgibayutsya térd:
- Lány óvatos. Nos igazad van a szélén jött, és ha esett?
- Valaki segített volna ki - zokogni nővére.
- Igen ez tényleg olyan rossz, hogy nekem Alenka csinálni?
„Hiába, így biztos” - piszkos, mosolyogtam.
- Halott. Ez azt jelenti, hogy az összes kapcsolódási élő elpusztult.
„És azt mondják, hogy ez hiába” - Photo Andrey pontosan hűtve fejem.
Fekvő a sötétben, hallgattam aggodalomra, hogy a koporsót egy puffanás, csökkenő földön. Hogy mehetnék? Oleska Nos, nem tudtam kitalálni, hogy mit nekem egy ilyen mély sír nem szükséges! Végtére is, már értem, mi a teendő, ha az öngyilkosság dugta be a koporsó fényképét. És nem véletlen, hogy nem adta meg a rítus a ravatalozó olcsó ruhák - nem, én viselt ruhát zárt füstös szürke csipke és cipőt Gucci.
Hamarosan egy vastag réteg a föld megbízható tartozó velem a világ az élet. Hiányzó hangok és illatok, és én nyugodtan gondoltam: „Ennyi az egész.”
Hallgattam a csendet a sír, és rájött, némi meglepetésre - ott kényelmesen és biztonságosan. Kényelmes. Ez egy olyan érzés, hogy ez a sír - az én házam, az én hű szövetségese, aki nem árulja.
Szorosan zárt szemek, elaludtam, várja a nap. A sír becsomagolt nekem földes paplan, ringatta és magához, mint egy tender anya. Úgy érezte magát, mint a férgek óvatosan megbökte erős táblák, sajnos a fejüket rázzák és elmászik el. Igen, kedves, én nem eszik meg a boldogságot én, fiatal testét.
És amint az ég a hold gördült ki, és megérintette az ezüst sugár sírom, rájöttem: „Itt az ideje.” Photo szeretett, mint egy különösen erős megbilincselt nyak jég, igényes akció tőlem.
„Itt az ideje” - tette beleegyezett, hogy a sötétben, és felkeltem a sírból. koporsó fedele könnyen hanyatt feküdt, lökött, hogy ismét a földre a világon az élet. Némi habozás után, azt először a halál kinyitotta a szemét, és körülnézett.
Lágyan suhogó fűben rovarokat, az a temető sarkában aludt egy padon néhány részeges. A távolban a félhomályban a templom ablakai.
„Nos, játsszunk” - gondoltam lustán. Szörnyen éhes. És ugyanakkor - úgy érzi, az életedben, valahogy.
Hirtelen eszembe jutott, hogy Oleska valami leesett a koporsó előttem eltemetve. Nos, lássuk, mi nővérem adott nekem. És én felkeltem a térdemen, kezét a sírba földet. Matat az ő - és a tenyér megállapított néhány doboz. A holdfény találtuk, hogy a mobiltelefon.
Kitűnő. Nővér én nagyon okos.
- Ki ez? - kérdezte óvatosan, hajlandó elhinni - a hangom beszél hozzá. Ya amely most eltemetve.
Azt hallottam, hogy zajos. Zene, részeg kiáltások. A kedvenc srác ma egy esküvő, egy jelentős esemény.
És van egy temetés.
- Mint például? Alyona van, n nem tanult, vagy mi?
Egy pillanatra azt egyértelműen elvesztette az erejét beszéd, jött a nyomasztó csendet. Éreztem horror, úgy érezte, egy pillanatra a szíve adott hiba - és öntudatlanul szorította a telefont nehezebb, áztatás félelmét.
- By-a gyereket, én kakukk - szeretettel hívott.
- Nos, a vicceket akkor - lihegte, és letette.
Azt elégedetten elmosolyodott.
Megtanultam, kedves, ó, hogy tanult ... Bár kukává most a hangom, de a hangja még mindig ugyanaz.
Kezet ruhát és fésű a haj föld rögök, elmentem a bejáratnál a temetőben. A nemtetszését megjegyezte, hogy sétálok, mint egy részeg matróz. És cipőt kíméletlenül megrázta, és a lábak hajlított nehezen.
Amint betette a kaput, a bőr azonnal könyörtelenül ozhglo, beugrottam, és azt sziszegte egy dühös macska. Leguggolt óvatosan megnyalta villás nyelve égett karját, átkozta magát feledés: a temető megszentelt földön, és én oda visszamenni.
Lopakodva, kaptam a kerítés mentén a sarokba, ahol alszik részeg. Ránéztem, és azt kiáltotta:
A szél elvitte a suttogás hozzá, és betette a fülébe, és ő erőt vett magán, nehezen felemelte bozontos fejét.
- Eid Di itt - suttogtam újra, idegesítette, hogy milyen nehéz ez adott nekem.
- Miért? - mondta rekedten, nézett rám értetlenül.
Óvatosan mosolygó, Kigomboltam a felső gombot. Aztán a második, a harmadik - ah, de körülbelül egy melltartó Olesya nem emlékszem ...
- Hé, kislány, mert fagyasztás - aggódnak hajléktalanná. - Van is kezd akadhat.
- És y-te alá nyúló és meleg - kedvesen felajánlotta, nyomja szét az anyagot.
- Amit nem lát a nők? - mondta, és rám nézett közöny. - Régebben nekem egy üveg látható - ami azonnal futva.
- Ez so-so és degenerálódik Magyarország - keserűen mondtam gombolta gombjai.
Hajléktalan férfi lehajtotta a fejét a padra, és horkolni kezdett szerencsére, nem tudván, hogy ő csak csodával határos módon túlélte.
Egy pillanatra behunytam a szemem, ápolása haragjukat felé. Értéktelen kis ember, de ha én még életben volt - én nem néz rád. És hadd érdekelt engem csak gasztronómiai célú - még mindig kellemetlen érzés, elutasították.
„Mi találkozunk” - mentálisan Megígértem neki, és elment a temetőbe.
Lábak mindig járt némi nehézség árán, a hullamerevség érezhetők, de nem aggódott - az éjszaka hosszú. Mielőtt a hajnal, van ideje, hogy látogasson el egy szeretett ember, mert nem tudom kihagyni egy ilyen esemény - az esküvője. Ilyen a legtöbb ember csak egyszer az életben.
Photo Andrew én koporsó, még távolról is táplálták keserűség és fájdalom, ami erőt.
Nem kell nézni, hogy emlékszik, hogy nézett ki. Semmi különös, első pillantásra - barna haj, helyes, de néhány felejthető jellemzői. Átlagos növekedés, a feltörekvő has, idősebb nálam három évvel. Azonban, az összes lány sóhajtott felette van a bank. „Andrei Krylov - ez valami” - elgondolkozva azt mondta, Sveta-könyvelő a legelső alkalommal. Csak kuncogott szkeptikusan. Mögött vagyok - a cím a „kisasszony Egyetem” és a „kisasszony Tyumen„rajongók annyira, hogy szemmel futni. Természetesen, a gazdagság és hatalom int, és csak azért, mert Andrei Krylov a bank apja - az első ember a faluban. Így aztán azt gondoltam, mert én soha nem szerettem mazhorikov.