Marty leymbah - die young - 4. oldal
- Kapcsolja be a TV, vagy menjen tenni valamit. Elmentem az ablakon, és finoman nyomja Victor. Ő nem figyelt rám, ő az ablak felé fordult, és a tüzek újra.
- Most komolyan, Victor. Elegem mindezt.
- Mit beragadt? - Victor kiabál, csepegés a fegyvert. Az arca piros volt, dühös, ő ajkát. - Nem akarod, hogy lőni patkányok? És mit gondolsz, én? Írja meg a végrendeletet?
- Menj a pokolba! - felelem. Victor, talpra állt, küldött nekem. Szája félig nyitva, az arca dühös és nagyon furcsa. I vonuljon vissza a falra. Dühös pillantást rám, visszatért az ablakhoz, és felvesz egy fegyvert.
- Miért csinálod ezt? - kérdezem. - Utálom a forgatás. Ha sápadtas egy fegyvert, utállak.
- Ugyan, ez csak egy kis nézeteltérés. Ha én lennék a vezető a törzs nayanga volna táncolt egy maszkot egy bika. De én vagyok a rezidens New England, így lőni a patkányok, - magyarázza.
- Gyerünk! - kiáltom.
- Talán, végül, kuss? - megfelel a Victor, amelynek célja akár a patkányok, hogy az égen - nehéz megmondani.
Rohanok Victor, és szorította a puskatussal kapcsolja a mennyezetre. Victor nyom, nem hagyta, hogy a fegyvert a kezéből.
- Mi a baj? - Victor kiabál. Ujjai Stranglehold megfogja a seggét. Váll megpróbál eltolni magától.
- Ne fáradj! - üvöltötte. Az összes erők húzza a fegyvert neki szorítva ezzel egyidejűleg az ujjam a ravaszon. Sírok, vonja vissza a kezét. Butt eltalálja az ablakot, üvegszilánkok repülnek minden irányban.
- szándékosan? - kérdezem Victor. A lyukon keresztül az üveg akkora, mint egy ököl a fa ablakkeret a szobába menet hópelyhek és az olvadó levegőben.
- Így néz, mit csináltál az ujjaim - mondom, és kinyújtotta a kezét, hogy őt. Duzzadt ujját.
Victor, csökken a fegyvert, úgy néz ki a kezem megsebesített. Ezután emelkedik a padló darab üveg háromszög elmerül ez mélyen a tenyerébe, a bőr lóg két rózsaszín folt. Szélei mentén a seb készített egy piros sáv.
- Mit csinálsz? - kérdezem.
- Semmit. Vérzem.
- kapok őrült düh - mondom.
Vér szivárog súlyos cseppek, amely egy félkört az egész tenyér.
- Elegem van - Kijelentem, elfordult.
Megragadta a kabát, én tartsa a hóna alatt, és körbevezet a szobában: cipő gumi talppal valahol zapropastilis. Megtaláljuk őket az ajtón, azt húzza gyorsan talpra ugrott, nem is feltételhez kötve.
- Hills - hívja Victor, ha kinyitom az ajtót. Közeledik rám, ő hozza a kezemet a szájára és megcsókolja. - Sajnálom. Ne menj. Kérem, ne menjen. Maradj velem. Legyen, és mi teszi azt. Megcsinálom. Hogy rögzítse az ablakot. Megkérem bocsánatot patkányokban.
Látom a kezét. Amennyiben Victor megérintette, a vérfoltokat. Az ajkak Viktora Krasznaja bar. Megfogta a kezét az irányt megsebesített. Az emeleten, nagy, fényes vörös foltok.
- Nem, nem kell elhagyni. Szükség van. Fogok őrülni. És akkor őrült.
- Nézd, nem vagyok őrült - mondja. - Csak szar. Doing Isten tudja, mit, annyira a karakterem. Mit gondolsz, miért kellett volna fizetni azoknak, akik egyetértenek velem élni? Valahogy tudta, hogy az a személy, nem hív egy turistautat. Nem akarod, hogy öljem meg a patkányok? Nem fogom megölni a patkányok.
- Nem, miért nem? Robbanás minden utolsó - Azt javaslom. - megöl mindenkit!
Gordon megtalálják a port. Ő hajóján. 32 láb naszád, melyet adott az apja megjelenése után tavaly fény „idegen területen”. Gordon lehajolt a szivattyút. Tosh van a fedélzeten, összegömbölyödve egy sárga esőkabátot Gordon; kiválasztja fogak farok törmelék ott ragadt. Gordon, csepegtető fél térdre, működő szivattyú. Az arca kipirult a szél; cipők vízből sötét foltok. Tosh észre először, hogy nekem, félbeszakítva a foglalkozása, csóválja a farkát üdvözlésképpen. Gordon felnéz és meglátott, vagy ránc, vagy mosoly, - nem értem. Kapcsolja ki a szivattyút, hátradől.
- Honnan tudtad, hogy itt vagyok? - kérdezi.
- És te hogy vagy? - kérdezem.
Obvozhu tekintete kikötő, kék ég, gyér felhők, hajók, zárt a téli takarót, repedezett padló mólón.
- Ó, minden rendben.
- Alszik? - kérdezi Gordon.
- A patkányok öltek meg, - felelem. - Van még egy csatát.
- Semmi törött?
- Split - mondjuk - egy ablakot.
Abban az időben, hogy élünk együtt Victor, már többször előfordult viharos magyarázat, jelentős károkat szenvedett, mint amelynek eredményeként a háztartási vagyon. Így különösen ben foglalták vissza sarok kandalló ajtó a szekrény volt egy lyuk, világítótestet esett a fal és a szívótömlő szakadt. Mondtam Gordon mintegy mindezen események; azt mondta válaszul, hogy nem minden olyan vicces, mint szomorú.
- És én ma egész délelőtt gondol rólad. Volt egy furcsa érzés: Azt hittem, valahol a közelben. - A hangja Gordon meglepetés. Töpreng minden szót, és megpróbálta elmagyarázni nekem, hogyan lehet pontosabb érzés. - Mintha tudta, mi volt, hogy látlak.
Érdekes, hogy ő játszadozik velem, vagy valami. A nyelv már forog gúnyolódás; semmit sem mondani, játszani a hülyét, aki pontosan tudja, akinek autó volt ma reggel otthonában. Szeretném figyelmeztetni, hogy ne tegye ezt a tényt messzemenő következtetéseket.
- Különös véletlen, ugye? - meglepett Gordon. Mosolya, kisfiús önbizalmát.
Gordon, természetesen, nem ismeri el, hogy látta a kocsiban. Kezdetben fog sétálni és látni, hogyan reagálnak a tippeket. Próbáld meg ő szétváltak. Már szeretnék karom szemét érte.
- Gordon - kezdek - mindez nem úgy, ahogy elképzeltem.
- Tudom, tudom -, s megszakítja velem - ő nem hiszem, hogy ez nonszensz a továbbítás gondolat a távolból. - Megsimogatta a kutya fejét. - Nekem úgy tűnik, ez nem volt lehetséges, hogy elmagyarázza, hogy volt deja vu. [2] Felejtsük Mindezen képzetek, csak azt akartam mondani, hogy minden reggel gondol rólad.
Mit szemetet! Mindig úgy gondolja, a legrosszabb ember. Ebben a tekintetben, mi Victor - két olyan fajta. Victor is azt gondolja, hogy Gordon sejtette, akinek az autója is volt, és aki benne ülő; Victor is törekedni kell egyértelmű bizonyíték arra, hogy csalt. Bűnösnek érzem magam; Persze, én nem érdemlem a jó kapcsolatot az olyan ember, mint Gordon. Hogy lehet őszinte velem, hogy csak némi méltóságot bennem, ha én magam vagyok kész arra, hogy megragadja a torkát, fogott néhány piszkos szándékok?
- Mit csinál a szülői ház? - Cappie kérdezte Gordon. Cappie kötve a kötény volt felesége díszített első felirata: „Anya, bors”; kezében volt kávéskanna. - Öntsünk még egy csésze kávét, drágám? - fordul hozzám, újratöltés én bögre.
- Ó, valami javított - találkozik Gordon.
- Ő talált időt a közepén a tél.
- Tavasszal a szülők megérkeznek. Most már sokkal kényelmesebb.
- És úgy tűnt nekem, hogy van egy állandó munkát - mondta Cappie. - Ne mesterek több ilyen elektronikus mellek?
Gordon türelmesen magyarázza:
- Én nem csinál a saját gyártás.
- Meg kell dolgozni, és nem prolezhivat oldalán a ház, - morog Cappie kacsintott rám. Dobott mögött kopasz kövér kezével előveszi a következő asztal szék. Minden villák és nyaralók Hull a Cappie „hazájukat”, még akkor is, tudni kell, hogy sok lakos a Hull tartja az állandó lakóhelye a városban lakást Boston.
- Igen, már csak egy pár hétig itt - indokolja Gordon, vajas pirítós egy fekvő előtte egy tányéron.
- Nos, örülök, hogy itt látlak, fiam - mondta Cappie. Eljut egy kávéautomatában és pótolta bögre kávét Gordon, bár ez még mindig majdnem tele van.
Először figyelni, hogy mi jön Cappie hihetetlen melegség, mintha a mellkasát tűzhely. Talán azért, mert élt túl sokáig a hideg éghajlat. Lehet, hogy ez egy túlélési stratégia: mellkasi jelenik vízmelegítő, amely szükség szerint be lehet kapcsolni. Cappie természetesen rendkívül vastag. Folyamatosan kell fordítsuk a sok erőfeszítést, hogy tartsa egyenesen.
- Hol van Victor? - Cappie kérdezte féltékenyen. - Miért nem jössz?