Költészet, gyógyulást a lélek
Bulat Okudzhava
Vagyunk zárva egy ördögi kör,
Mentjük csak egy csoda.
Ezen a napon, minden leesett a kezében,
És sajnos küzdött ételeket.
Nos, kérem, ne menjen
A jó, próbáld, hogy jöjjön vissza.
Vigyázni kell, enyhe szemüveg közelíteni -
Shatter.
Ne égesse el a hajók, és nem égnek hidak,
Várok, és várja, hogy visszatérjen.
Csak azt, hogy itt látni, és nem volt ott
Élt az ihletet.
Sweetheart csomag vers „vagyunk zárva egy ördögi kör, a” nem írta Bulat Shalvovich Okudzsava és Vlagyimir Semonovich Vysotsky. Nos, mint így. És hoztam neked csak egy részlet belőle. Ez nem jó erre. Sajnálom.
VS Vysotsky
Vagyunk zárva egy ördögi kör?
Meg kell szállítani a csoda?
Én a mai napig, minden leesett a kezében
És szerencsére nem harcolt ételeket.
Ezért kérjük, ne menj
Tartósan - megpróbál visszatérni!
Vigyázat: ne hirtelen húzza össze szemüveg -
Lesz törött!
Dawn! Világossá vált: elhagyja a harmat -
Látom, hogy nem lehet másképp
Mindig végéig hosszú vasúti és közúti
Ezek építik fészküket a madarak a szerencse.
Ezért kérjük, ne menj
Tartósan - megpróbál visszatérni!
Vigyázat: ne hirtelen húzza össze szemüveg -
Lesz törött!
Ne égesse el a hajók, és nem égnek hidak -
Én csak légy türelmes!
De. Szeretném itt és nem ott
Élt az ihletet.
Kérlek, ne menj el
Tartósan - megpróbál visszatérni!
Vigyázat: ne hirtelen húzza össze szemüveg -
Lesz törött!
Ne égesse el a hajók, és nem égnek hidak,
Várok, és várja, hogy visszatérjen.
Csak azt, hogy itt látni, és nem volt ott
Élt az ihletet.
Nos, bocsánat, Ina, szégyen. Remélhetőleg úgy vélem, hogy nem szándékosan csináltam. A verset írt egy hosszú idő, nem gondoltam, hogy a forrás becsapják.
Ne térjen vissza az egykori szeretője,
Volt szerelmeseinek ebben a világban.
Vannak ismétlődő ≈
mint a kis házak,
ahol maradt néhány évig.
Itt találkozik a ugató kutya fehér,
és egy dombon
Két ligetek ≈ jobbra, majd balra ≈
ismételje meg ugat, hogy magát a sötétben.
Két visszhangok a berkekben szétválasztjuk,
mintha a két sztereó hangszórók,
minden, amit tettél, és mit fogok tenni,
ezek szerte a világon hangosan.
És a házban visszhangok esett egy csésze,
hez hamis visszhang tea,
hamis visszhang fogja hagyni éjszakára,
amikor kellett kiabálni:
╚Ne vissza hozzám, szerető,
elpusztultak, és nem,
két csodálatos rúgások,
Bár feltárt választ. ╩
És holnap este, a vonat következő,
Ön eldobni a kulcsot a folyóba,
Grove és jobbra, balra és ültetvény
meg a hangja kiáltás:
╚Ne elhagyni a szeretteiket.
Elpusztultak, és nem. ╩
De nem követi a tanácsot.
Andrei Voznesensky
LOVE - ONE
Egyes alkalommal pezsgés hab
És szórt hullám.
Nem lehet élni csalás szív,
Árulás nem szeretet - egy.
Mi felháborodott il játék,
Vagy hazugság -, de a szívében a csend.
Mi soha nem változik:
Egy lélek - szereti.
Egyhangú és sivatag,
monotonitás erős
Az élet halad. És az élethosszig tartó
Szerelem egyedül, mindig egyedül.
Csak változatlan - végtelenig
Csak az állandó - mélységben.
És az úton, és közeli örökre
És még világosabban: szeressétek.
Szerelem fizetünk a vérünket,
De a hívő lélek - igaz,
És szeretjük a szeretet.
Szerelem egyedül, mint a halál az egyik.
Zinaida Gippius
julia
Ó, te kegyetlen nők elkötelezettségüket a bűnöket. De tényleg nem világos, hogy te, hol nőies satu. Symbol a nők hiúság, nem az egyetlen fegyver, hogy a művészet? De felébred bennük érzés dühös van szüksége a jóság. A lépés azt jelenti, minden induló, és a lelkesedés nyerni. De akkor úgy tett, mintha te erőd nélkül megadta magát a harcot. Öné szenvedélyek a félelmeket, mint sípoló ostor. Szereted mese, mint a gyermekek, mint a gyerekek félsz tőlük. Szüksége van egy nő szeretett (Ilyen a mottója férfi) előállítása elragadó Thaisz Lucretia tévedhetetlen. A karaktered az Ön számára - a forrása a szorongás: Hogyan történnek kellemetlen tükör a foltokat az azonos tisztátalan kéz! És a szenvedély, és a elhanyagolása az azonos, akkor elismerik a hatalom: Megvetés akkor inspirálja a szenvedély, és a szenvedély inspirál, hogy megvetik. Tiszteletére a nő, akit nem érdekel, akkor mér mérési férfiak: Szigorú - hívják álszent, és szeles, amikor a pályázatot. És te gondatlanul megítélni minket semmiféle hamisság For szívtelensége - egy, léhaság - egy másik. Között, a hév és az unalom Csak a bizalom kerül sor, akiben nincs szeretet, de van egy olyan számítási szövetségben Evin tudomány. És ki tudja, a keserű szégyen (akkor is, ha mindkettő bűnös) Az egyik, hogy szenved, és várja a megtorlás, vagy aki fizet, és a bűn? Nem úgy néz ki az indoklás bűnösségét a szájban pletyka. Ugye ilyen - Love Nos CREATION a kezét. Hadd tudja képzelni, hogy senki nem fog állni a szemed előtt, miért szégyen Tu megbélyegzés, hogy szeretik mérték nélkül? De még ha egy szövetség veled hús, világi hiúság, a pokol hatalma önmagában akadálya, hogy szeretlek, és szeretsz nem legyőzni. Juana Ines De la Cruz (XVI század)
* * *
Ismét tél. Snow megy körbe-körbe,
Elvégeztetett nélkül ér véget a háromdimenziós tánc.
És mintha elsöpörte a korábbi egy hurrikán,
fészkelt a hó alatt, és nem megelevenednek.
Többé nem fog csengeni romos torony,
és suttogva otthon nem befolyásolja a szót.
Mindkét nő él szomorúság tegnap.
Nem olyan ez szörnyű, mint amilyennek látszik első.
Ismét tél. Csak a keserű hírek
emlékeztetett néha, hogy még nem jött el.
És a régi barátok a városban.
Több mint együtt. Már mintha egymástól.
És a leveleket és verseket, felébredt éjszaka,
szakadt darabokra, felálló délibáb.
És a nők a saját szememmel,
mint dot - sem igazság, sem hazugság.
Ismét tél. És ismét a fejét
álmatlan gyertya kitör, ez fog állni.
De sem én Tesh kitalált szerelmi
Egy elaggott kabin hamarosan morzsolódik,
Palace, mint egy kártya. szél, hó
elterjedt a névtér téli sötétség.
És a nők az én gondoskodó a többi,
válnak idegenek. Amíg a jövő télen.
Mikhail Shcherbakov
Hirtelen fáradt. Gyűrődő ellátást. Meg kell húzni a homlok karját. Hiszel: megy a támogatás valakinek több láthatatlan most. Hagyja a szeretet. Te ruhnesh a nyáron. Nyög véna halántékán. Hiszel: siet, hogy találkozik valakivel több felismerhetetlen még. Oslavou. Csak úgy. Ásítva. Jogosan rossz nyelv. Hiszel: „Várj!” - kérjen több hallható még. Megtéveszti barátja. Miután a forgó árnyék elváltak tüdejét. Hiszel: kezét valaki valami megfoghatatlan még. Mi ez nem történhet meg - van egy kapu mögött - az ég, erdő, folyó. És ott - akkor hiszem el! A világ olyan valaki, aki az Ön számára - még senki sem.
Me nélküled olyan nehéz élni. És - te Manish és nyugtalanította. Akkor nem helyettesíti a világon, és úgy tűnik, hogy van-e. Van egy világ a saját - az üzleti siker és a csapások. Csak akkor hiányzik a teljes földi boldogságot. Me nélküled olyan nehéz élni - még kényelmetlen, mindig aggódik. Nem lehet cserélni a világon. De aztán nem.
A mélységben én nyomor
Imádkozom a drága ember.
Legyen boldog ebben az évben,
és a következő, és örökre.
Azt még nem sikerült megragadni
egyszerű szentsége a szerencse,
gondot neki, hogy nem teszi lehetővé
Igyekszem egyébként.
És nem az öröm, a nyilatkozat,
blokkoló vállát,
ő és egész családnak
Szeretném átadni bánat.
Legyen boldog és gazdag.
Terhe alatt magas jutalmak
let emeli a poharát
A vendégek egészségének vidám,
Nem tudta, hogyan véletlen
Vertem a fejét a földre,
imádkozik róla ≈ széles hibák
Félreteszem az idén ősszel.
Bella Akhmadulina
Kérjük, csatolja.
„Remete”
Szív fájdalmak,
És a test szakadt.
Hová menjek?
És én már mindenhol elképzelni házam, lakóhely, sírni a szíve.
Tudja, hogy milyen érzések tapasztalat
Ha kirúgták a ház az utcára?
Zavart és fájdalom a tudat.
Ha elmegy otthonról
És megvalósítani a veszteség fájdalmát
Ne sírj.
És akkor, hogy az írás segítséget kérek!
Ő teremtett, mint egy szobrász,
darabolás le a váll, a vágás felesleges,
megtanulta, még iskolázott,
és állandó attribútum
kapcsolatuk volt egy tanulmányt,
és csodálat a zseni,
Az elvárás a feltámadás,
amely mind boldog legyen,
ahol az éjszakai alvás nélkül, és reggel - kávé
az ágyban, nem tudva még,
hogy nem volt zseni, csak egy kőműves,
és műhelye - Kálvária.
Ő faragott ki az agyag,
így észrevétlenül mintha fokozatosan,
így finoman, gyengéden és szenvedélyesen,
úgy, mint a törpék óriások
így türelmesen szétzúzza a szélén
és lekerekített egy mámoros zseni.
És melegíti a türelmét,
és emelje fel a hőt érinti.
És némán mögötte az aprítás blokk,
bár nem tekinthető a tanára,
de az óriás mindig fájdalmas
volt a szaga törpe ing.
És mind szerelmesek voltak, ártatlan,
fogságban kimondatlan vágyak.
De a szíve egy törpe - a kő,
és óriások engedelmes agyag.
búcsú,
elfelejt
és obessud.
A levél éget,
mint egy híd.
Tehát légy bátor
útadat,
hadd legyen egyenes
és egyszerű.
Legyen a ködben
az, hogy éget
csillag talmi,
Legyen remény
pálma felmelegedés
az Ön tábortűz.
Legyen egy hóvihar,
hó, eső
és egy őrült pattogó tűz,
Legyen szerencse előtted
Több, mint én.
Legyen erős és szép
harc
zörögtek a mellkasát.
Örülök azoknak
hogy te,
talán
az út mentén.
Iosif Brodsky
Hálózati kiadás «WOMAN.RU (Zhenschina.RU)”
Elérhetőségek kormányhivatalok (beleértve Roskomnadzor): [email protected]