Jellemzők drámai művek
Fajta irodalom újrateremti drámai hatása
maximális spontaneitás. Dráma nem teszi lehetővé az összefoglaló jellemzői az események és intézkedések, amelyek helyettesítik a részleteket. És ez, amint azt Olesha, „a teszt a szigorúságot és ezzel egyidejűleg a repülés a tehetség, forma- és minden különleges és meglepő-tanulmányt, amely a tehetség” (71, 252). Hasonló gondolatot fejezte ki a dráma Bunin: „Meg kell tömöríteni az ötlet pontos alakzatokat. De ez olyan izgalmas. "
Viselkedés CHARACTERS
Karakterek Dráma megmutatkoznak a viselkedés (különösen a beszélt szavak) világosabban, mint a művek epikus karaktereket. És ez természetes. Először is, a drámai forma jogszabály-nek az embereket, hogy „mnogogovoreniyu”. Másodszor, a szavak a dráma karakterek összpontosít széles kiterjedésű a színpad és a nézőtér, úgy, hogy az érzékelt Obra-schennaya közvetlenül a nyilvánosság és potenciálisan hangos. „Színház igényel. eltúlzott széles vonalak a hang, szavalat és a gesztusok „(98, 679), - írta N. Boileau. A Diderot észrevette, hogy "nem lehet dramatur-d, birtoklása nélkül ékesszóló" (52, 604).
Azonban drámaírók (különösen támogatói
reális art) van szükségük vy perces túl teatralitás: újra emberi viselkedés-denie minden gazdagságát és sokféleségét, emlékezve és saját, belső, intim élet, ahol az emberek fejezték ki magukat zhayut-szavak és gesztusok takarékosan és szerény. Így karakter logikusan képalkotó ne legyen hatékony és látványos szállított a dram és produkciók, mint a terjedelmes, polnogolosaya, hiperbolikus sí kifejező. Van némi korlátozás hatással mágnesezettség-dráma jellemzői: drámaírók (mint színészek a színpadon) kénytelenek építeni „neteatralkoe az élet” a rangot „színjátszás”.
Tág értelemben minden műalkotás bajusz-Karlovna, t. E. Nem ugyanaz, mint a való életben. Azonban a kifejezés Egyezmény (a szűkebb értelemben vett) jelölése lejátszás élet módszereket, amelyek a kézírás-vayutsya mismatch és még a kontraszt a mutatott formák és formáit maga a valóság. Ez otno-shenii művészi konvenciók ellen az „igazság-hasonlóság”, vagy „az életszerű”. „Mindent meg kell susche-stvu létfontosságú, nem szükségszerű, hogy minden legyen élethű, - Fagyejev írta. - A sok formák és forma lehet feltételes "(96, 662) (azaz a" nezhiznepodob Nye „-... B. X.).
A drámai művek, ahol a viselkedését a karaktereket, színházi, egyezmények különösen széles körben használják. A közelgő távozása dráma zhiznepodo-bej mondta többször is. Tehát, Puskin mondta, hogy „mindenféle munkákat leginkább valószínűtlen drámai művek” (79, 266), és Zola úgynevezett dráma és a színház „a fellegvár minden feltételes” (61, 350).
Tribute egyezmények további telítettség beszéd dráma maxims aforizmák érvek víz folyik. Hagyományos és monológok által beszélt karakter egyedül. Az ilyen monológ nem egy tényleges beszédaktusok, és színházi tisztán vételi eltávolítása kifelé belső beszéd; sok közülük az ókori tragédiákat, és a dráma a modern időkben. Több hagyományos jelek „hogy az oldalsó”, ami úgy tűnt, hogy létezik a másik személy a jelenet-Ments, de tisztán hallható, hogy a közönség.
Az ókortól romantikus kor - az Aeschylus és Szophoklész a Schiller és Hugo - drámai termelési csinál a legtöbb esetben hajló dramatizációja éles és demonstratív. Tolsztoj szemére Shakespeare a rengeteg túlzás, mert mi úgy tűnt, hogy „zavart a lehetőséget, hogy hatni a művészi-CIÓ”. Az első szó - írta a tragédia „Lear király” - látható túlzás túlzás az események, érzelmek és eltúlzott túlzás „kifejezés (89, 252). Annak megítélésekor, Shakespeare Tolsztoj volt rossz, de az ötlet elkötelezettségét a nagy angol drámaíró rá színházi túlzó teljesen érvényes. Mi elhangzott a „Lear király” nem kis bázis lehet tulajdonítani az ősi vígjátékok és trage-
nap, drámai művek klasszicizmus, tragikomikus-diyam Schiller, és így tovább. n.
A XIX-XX században. amikor az irodalomban, a mindenkori vágya világi hitelességét festmények, eredendő dráma egyezmények váltak minimalizálható. A gyökere ez a jelenség az úgynevezett „középosztály drámai» XVIII. alkotók és teoretikusok voltak Diderot és Lessing. Egy nagy-Shih magyar drámaírók a XIX. és a XX század elején - A. Osztrovszkij, Csehov és Gorkij - különböző bírod hűen helyreállított életformák. De amikor telepíti drámaírók a hitelességét az ábrázolt cselekmény, pszichológiai és beszéd maga hiperbolikus-ly tartani. Még Csehov drámái, yavivshey maximum limit „életszerűsége” Teatral-építők egyezmények tették érződnek. Nézzük meg a végső szakaszban a „Három nővér”. Egy fiatal nő-ség tíz-tizenöt perccel ezelőtt szakított a szeretet közvetlen ember-talán örökre. Még öt perce tanultam a halála vőlegénye. És itt vannak, együtt a régebbi, a harmadik testvér táplált morális és filo-sofskie eredményét az eset, ami a hangok katonai lábát a felvonulás az ő generációja, a sorsa a jövőben az emberiség. Aligha lehet elképzelni, hogy történt a valóságban. De a valószínűtlenségét a döntőben a „Három nővér” nem vesszük észre, mivel ezeket használják, amely jelentősen megváltoztatja a dráma élő formák.