Hogyan ne legyen szegény ország lesz gazdag
Denis Sinyakov / Reuters
Meggyőződve arról, protekcionista, Reinert viccelődött, hogy köszönheti kereskedelmi sikere fritreyderstvu Margaret Thatcher. Tetcherianskaya politika erős font leütött a brit versenyzők, úgyhogy attól a pillanattól kezdve, hogy az érkezés, hogy az áramszolgáltató vállalat értékesítési nőtt mintegy 30% -kal, meg kellett nyitni egy új üzem Svájcban és Finnországban.
Értékesítése után ő üzleti Reinert ismét összpontosított tanácsadói és kutatási tevékenységet. A könyv „Milyen gazdag országok gazdagodtak, és miért szegény marad szegény” van írva alapozták meg Cornell disszertáció „Nemzetközi kereskedelem és gazdasági mechanizmusok fenntartása hátra.” Szerint a legtöbb Reinert, miután a védelem már megkereste őt a fejét a doktori bizottság, és azt mondta, hogy két darab hír a jelentkezők: jó és rossz. A jó hír az, hogy a dolgozat egy fényes és eredeti hozzájárulása a gazdasági elmélet, és a rossz -, hogy most már nem önérzetes egyetem nem veszi, hogy működjön. Ahhoz azonban, hogy egy személy egy diplomát szerzett a Harvard Business School ez aligha volt a tragédia.
A szabad kereskedelem, mint a csodaszer a szegénység
A Nobel-díjas Dzheyms Byukenen vázolt egyik alapvető helyiség, a neoklasszikus közgazdasági elmélet, mint „jövedelemegyenlőséget különböző területeken» (részvény feltevés). Alapértelmezésben azt feltételezzük, hogy a befektetés azonos mennyiségű munka és anyagi források különböző tevékenységek hozza ugyanazokat az előnyöket. Ez alapján ez a feltételezés, Ricardói elmélete nemzetközi kereskedelemben: az alapító az Economist írta Richard Cobden, a textilipar természetes különlegesség az Egyesült Királyságban, valamint a gyapottermeléshez Egyiptomba. Minden ország összpontosítani azokat a tevékenységeket, amelyekben van egy természetes előnyt, majd a szabad nemzetközi kereskedelem lehetővé teszi számukra, hogy jöjjön egy közös jólét.
Valóban, egyetért Reinert, minden egyes pillanatban, hogy ez a helyzet ezen a módon. Ha Egyiptom indulna, hogy saját gyapot ipar a következő évtizedben, a termékek szükségképpen drágább és rosszabb lesz, mint a brit. Ezért lesz képes túlélni - legalábbis a kezdeti időszakban - csak védelme alatt az állami protekcionizmus, a magas vámok stb A mi korunkban, az ilyen politika úgy döntött, hogy bizalmatlansági mind torzítják a természetes rendszer a jelek a piacon, zavarja az egyensúlyt, és nyilvánvalóan nem hatékony. Ez a nyilvános helyzetben a legfontosabb nemzetközi szervezetek (elsősorban az IMF és a Világbank), valamint a fejlett és leggazdagabb nemzet a világon.
A probléma azonban az, abban a tényben rejlik, hogy egyes államok közben bunkó a szegénység és a gazdagság az idősebb és tapasztaltabb versenyzők is kínál ilyen receptet, de a jövőbeni gazdasági vezetők az ajánlásokat a külföldi jóakarói nem követte. Így a végén a XVIII brit Adam Smith ajánlanak az amerikaiak, hogy hagyjon nyilvánvalóan reménytelen próbálkozás építeni a saját ipar, versenyben az iparág az egykori nagyváros, és a fókusz inkább a mezőgazdaság, a jó keze volt egy termékeny kontinensen. Hol lenne a mai Amerikában, azt fogja követni ezeket a tippeket?
Először pénztáros, az Egyesült Államok, Alexander Hamilton úgy gondolta, hogy az újonnan létrehozott ipar védeni kell a szabad verseny ugyanazon okokból, hogy megvédjék a gyermekeket a lány. Ami a rövid távú profit iskoláztatás kidobott idő és pénz, és nem lenne sokkal bölcsebb küldeni öt gyerek, hogy tiszta a cipő az utcán, mégis kevés szülő így tesz - többek között gazdasági okokból. Már az első felében a XIX században az Egyesült Államok lett az egyik legnagyobb protekcionista ország a világon. Legnagyobb behozatali vámok ipari termékek azok elismerték egyetlen nyugati ország - Nagy-Britannia, a szülőhelye a szabad kereskedelem elmélet. Sok majd méri az amerikai kormány lenne elfogadhatatlannak ítélt ma -, hogy legalább a tilalom külföldi hajótulajdonosok kabotázs.
Egy ilyen politika, és vált az egyik fő akadályozója az északi és a déli. Rabszolgatartó elit a Dél nem tudta összeegyeztetni azzal az igénnyel, hogy támogassa a tényleges északi ipar miatt a magas export tarifákat nyersanyagok és az import - az ipari termékekre. A győzelem után a polgárháborúban csak növelte a protekcionizmus. Azonban ez nem mindig az a kérdés, szándékos kormányzati politika: a közepén a vasúti láz, amikor a kereslet az építőiparban új vonalak anyag hatalmas, megvesztegetett acél mágnás északi kongresszusi vesz egy hatalmas tarifa import kész sínek. És van sok más példát.
Emlékeztetni kell arra, hogy az Egyesült Államok csak ismételni az utat a korábbi metropolisz. A hajnal a reneszánsz Anglia szegény volt és a perifériás országok ellátó nyersanyagok, főleg gyapjú a textilipar, a holland.
Angol királyok többször próbált kijutni a gazdasági függés, de mire kudarcba fulladt. Például Edward II, betiltották az export nyers gyapjú az országból, megdöntötték és megölték a saját feleségét; összeesküvés finanszírozott flamandok. A helyzet változott, csak a végén a háború és a háborúk, a Fehér Rózsa, hatalomra Henry VII Tudor, aki töltött fél életét száműzetésben Hollandiában. Száműzetésben, megismerkedett a valóságot egy fejlettebb társadalom, hanem azért, mert a trónra, elkezdett nem a tiltást, és mi lett a csalit Angliába flamand takácsok. Döntés, hogy országa már képes kezelni magát előállított nyersanyagok, ez teljesen betiltották az export az alapanyagok. Ítélve az a tény, hogy a fia, Henry VIII és Elizabeth már többször megerősítette a tilalmat, a nyersanyagok exportja sikerült megállítani csak a végén a XVI században - a száz évvel az első törvény.
Ez a lecke volt az alapja az angol hagyomány merkantilizmus, kiszolgáltat feledésbe ma. Az első brit miniszterelnök, Robert Walpole maxim megfogalmazta közrend az alábbiak szerint: a nyersanyagokat és az export ipari termékek. Nyilvánvaló, hogy ez a szabály nem lehet majd minden országban egyidejűleg - valakinek a sorsa a nyers kolónia. Ez a telep lett az Egyesült Államok és a jövőben, de az amerikai forradalom féltem a nagyvárosi kormány olyan mértékben, hogy az már nem degenerált gazdaság fehér telepesek telepeket.
Így a példák Britannia és az Egyesült Államok azt mutatják, hogy a tartós gazdasági növekedés általában eredményeként a győzelem képviselő érdekcsoportok exportőrei iparcikk, valamint a csökkenés és latinoamerikanizatsiya - következtében a győzelem exportőrök nyersanyagok (itt felesleges lenne felidézni néhány érdekcsoport óta hatalmon Magyarországon). Ugyanezt a gondolatot fogalmazta másik modern gondolkodó, Immanuel Wallerstein: A fő probléma Latin-Amerikában az, hogy a „Dél” biztosan legyőzte minden polgárháborúk.