A szerző a versek a szerelemről és a szétválasztás, 3. rész
„Mit mondhatnék a verseit, mi újság, mondom neki szótagból áll. Ez semmi, tudom olyan kevés! És csak úgy érzi, talán a sok!”
Ezek szerelmes versek íródtak különböző időpontokban és különböző körülmények között, de mindig a szíve. És azok, akik veszik a fáradságot, hogy elolvassa őket, ne ítélj túl strogo.Priyatnogo olvasni neked!
tiszta boldogság
Mi volt a harc újra és újra, az egész olyan érthetetlen
Hogyan mondani a szavakat, és már nem találja okokból.
És azt akartam, hogy minden szava vissza hozzám,
De átkozott büszkeség nem fogja megtalálni a kompromisszumot.
És a szívemben, most harag és árnyék látható,
Most adtam volna annyira a kedvességét,
De makacs büszkeség kiált rám szégyen, szégyen.
És megint én vagyok néma, és elfordult az ablak állt.
Állok és imádkozom, hogy te vagy az első újra megpuhult,
Ez két erős tenyér megölelt a vállát
És akkor is csak tudtam elnézését bűnök
És azok számára, akik jönnek át, és azokat, amelyek nem teszik rám.
És ha esetleg történne valami hasonló,
Én is a szemébe látom a fájdalmat és a szenvedést.
Valószínűleg túl fáradt a harcot értelmetlen háborúk,
Mit jelent ez mondd történt veled, és én.
Mikor mész újra a távoli városba
És amikor újra érzem az űrt a szívemben,
Saját memória úgy értékelik, hogy mikor velem volt
És kész vagyok sírni, hogy nem értékelik az élet.
Saját memória néha oly kegyetlen hozzám,
Amikor a veszekedés felhívja, hogy az utolsó részlet.
Tudtuk tölteni az időt másra
És megszabadulni, nem tudok a kérdésre, hogy „miért?”
Miért van ez értékes időt nekünk az Isten,
Idő adott megérteni és szeretni
Meggondolatlanul dobni nekünk lábainál saját satu,
Így a veszélye, hogy elveszítik a szeretet, és nem találja.
És ha én vagyok az egyetlen az én emlékezetemre fáj
Azt újra és újra a memóriáját, hogy esküt
Amit nem állítjuk veled megesküdni, elég!
Mert a szerelem nem akarom elveszíteni.
Annyira szeretlek nehéz az elején,
Amikor a Prince of gondoltam, ezt a fehér ló,
Amikor minden mozgását a tiéd, azt titokban csodáltam
És én nem tudom, hogyan kell megnyugtatni a lángok a szenvedély önmagában.
Repültem a széleken magukat eltekintve minden boldogabb,
Nem volt elég levegő a hosszú elszakadás akkor
És mi kiderült, hogy naiv lány,
Feltételezve, hogy az egész élet most, mint ez.
Az ablakon túl, olyan sötét és csendes, és szeretnék sírni,
De két hatalmas tenyerét hirtelen nyugodt a váll van kialakítva.
Ismét sajnálod nekem jó, szelíd legtöbb
Hálás vagyok neked, és csendesen suttogott a szerelemről.
Minden rendben van, újra és újra szeretnénk boldog,
Hány szerető párok egész életemben élő csendesen.
De miután megkóstolta egy adag tiszta boldogság
Tettem fel a hamis valószínűleg már nem.
Ismét szeretnék szerelmes lenni, hogy az őrület,
Kapcsolatainkban türelem és gyengédség vissza.
Csak nekem segíteni, mert nem olyan könnyű
És te támogatást, megcsinálom tiszta boldogság.
Mondd, anya, szerelem!
Mondd, anya, szerelem!
Meg akarom érteni azt az érzést,
Ahonnan a boldog és szomorú,
És így a szív kiszakad a mellkasából.
Miért láttán szem
Hirtelen megnémult és stolbeneyu,
Miért nem mertem emelni a szemét
És szeretném látni őket több száz alkalommal.
Mondd, anya, szerelem!
Ma felébredtem hírekhez,
Megérintettem a kezét
Blood dobolt a whisky.
Rózsaszín köd kavargott
Egy sor új víziók nekem.
Ups fényes, édes csepp,
És szégyentelen gondolatok lakókocsi.
Mondd, anya, szerelem!
Miért vagyok olyan csiklandozza az idegeket,
Dühös és boldog ugyanakkor
Sight csúszó a mellemen.
Mehetek, mintegy
Abban vágyaikat homályos,
Homályos, de az ilyen kellemes,
Mondd, anyu, mondd el.
razluchnitsa
a tetőn őszi kopogtat zörögnek az eső.
Ez búcsú könnyek a meleg nyáron.
A hideg tél nem csak egy alkalommal, emlékszem ez,
De most az eső vert nehezebb és nehezebb.
Nyári egymás karjaiba dobott minket
Nyári csipke, játszott és a vér forró,
Csak itt Őszi szerelmes a hűvös,
Emlékszem, ez a csökkenés razluchnitsa alkalommal.
Én csak egy játékszer a ügyes kezek,
Világos ruhát a nyári karnevál.
Apránként, úgy vélem, ebben az igazság,
Nos, mégis a könnyek csillogó szemében.
Mi túl korán sors hozta ebben az életben
Talán később, egyikünk lett volna egy pár,
De abban a pillanatban az élet elkényeztetett,
Én még fiatal Impatiens.
A park már régóta fordult sárga, opál lombozat
Lágyan suhogó tiporják fáradt járókelők,
Ez lenne az én szerelmes lenni, mint a levelek,
Ahhoz, elszáradt és égett meg egyszerre.
Csak a szerelem örökké zöld fenyő,
Igaz Szúrós luc nem lesz örökké
És valaki vagyok engedelmes tanfolyam
De ez lesz egyszer, de nem ma.
dreamboat
Hát ennyi, vége reményem,
Az én gyönyörű kék álom
Azon az éjszakán az egyik, hogy akarta tölteni
Veled együtt vagyunk egyedül.
Gondolatai rajzoltam,
Ebben éltem tízszer,
De itt van a valóság nem tette
Mi hiányzott ezt a lehetőséget.
És így akartam, hogy tudd,
Hogy szenvedélyesen szeretem
Egy fantasztikus csoda
Ki lehet kapcsolni az éjszakát vele szeretett.
Ahogy finoman megcsókolja a b
Streaming le a mellkasát,
És az ujjak majdnem megérinti a test
Megigéz amit lehetett.
Azt kígyó wriggled
Szerint a tested csúszás,
Hogy könnyű érintés
Mi vezetés őrült.
Most minden előttem,
Szép, mint egy isten,
És örülök, szolga -
A lábad.
És végtelen vágy hirtelen magával,
Ez veti meg a forgatagban a tulajdonos Ön számára.
Most képtelen bármi zavarhatja meg,
Úgy tűnt, hogy áttört, aranyos, te a kardom.
Az agyam elborult, én egy álomban
Azt akkor a vad izgalom fészkelnek magát,
Azt akarom, hogy egyesíti a most
És bocsáss meg, drágám, ha ahhoz a fájdalmat.
A mozgások gyorsabbak, megyünk, hogy vegye le
Minden erők a három találatot, és minden lebeg.
A test zuhant a párnák, nos, pihenés
Thee I poshepchu fül, és ismét a paradicsomban.
De Paradise nem vált valóra, álom, álom,
Még egyszer köszönöm, hogy hadd a paradicsomban, hogy hol van.
Most van a menyasszony és mindent komolyan,
Az életed, nincs hely számomra, nincs könny.
Ne sírj, akkor nem szép, nem tudni, hogy a sorsa
Ez egy mesés csoda nem rólad szól.
Tudom, hogy most azt mondod, nem mondom,
Tudom, hogy elvesztette a lelkiismeret, nagyon sajnálom.
Ne felejtsük el, szerettem volna a szerelem
És emlékezz rám, legalábbis Tatiana napja.
Legyen ez éjjel,
Álmodsz rólam,
Adok helyette -
a feleséged!
Van éjszakai Caress
Velvet este elvitt a karjába
Ez az este egyedül vagyok.
Akik számára ma vettem ki a ruhát?
Éjszaka - Kár, simogatni.
Ágyamon, selyem lepedő
Puha párnák és csak a holdfényben.
Ennek fényében, a bőröm volt arany,
Arany annyira vonz, és vonz minket magának.
Nochka drága, még az eddigieknél is sötétebb,
Tehát senki sem látta enyhén remeg,
Tudjon ujjak saját test
Mellem simogatja, a lábak csúszda.
Nem, ez már nem szükséges, azt bátran
Arany test látni akarom,
A Hold Homok Witch alak
Hadd élvezze egy kicsit.
Még mindig van egy kicsit kényelmetlen és szégyellem
És ezeket a gondolatokat, és ez a megjelenés,
De én gyorsan elveszíti az ellenőrzést
Mint beleesik egy szakadékba, és nincs visszaút.
Annál ujjak, bár, és így ugyanazt a pályázatot,
Olyanok, mint a drog, ők olyanok, mint a bor,
És a képzelet minden szégyentelen jelenet
Saját fogva alszik sokáig.
Alszik és ez a város, minden ment ki az ablakon
A madarak nem schebechat, elaludt
Nem tudok aludni, csak a lakásom
Hallható halk, de boldog nyögést.
És a holdfényben nezhus ágyban vagyok
És az elme nem akar jönni körül,
Nochka kedves, adj több időt
Tartsa hajnal, simogatni.
Kinek mi jön egymást, mondd?
Te magad talán nem igazán értem.
Te adj ajándékba drágák,
És értésemből csak vár.
Mennyi van tőled tanultam,
Olyan volt, mintha egy új világ nyílt meg előttem.
Bevallom, hogy a nyilvánosság előtt még nem jártam,
És talán mert félek elveszíteni.
Egyre több vagyunk megszokni egymást
És minél tovább húzódik egy másik ötlet, és a hús.
A sors készített nekünk egy vizsgálat
A magasság maradok karjaiban fulladás.
És egyre gyakrabban leple alatt éjszaka
Gyötrő kérdés állt előttem.
Hogyan nem eltévedni nekem a hálózaton,
Hogyan maradjunk közelebb távol tartani?
Csak egyszer, megható a tiltott gyümölcs,
Nem csípős, de csak kicsit megható
Utunkat az ő varázsa
És Isten ments, alszanak az elme.
Ó, az elme akadályozták ezt a szenvedélyt,
Egy szerelem szakadék a két nem lehet!
És hagyja, hogy a kellemes szomorúság a szívemben,
Mi közel van, de nem a tapasztalatok
Maradj még örökre,
De a becsület és lelkiismeret tiszta marad!
Randevú a fiatalok.
Válás eltérő, akkor vsplaknosh majd megkönnyebbült vzdohnosh,
És néha a szív megáll, ha már nem él.
Hány nem lélegzik, és a levegő a kicsit, mintha nem szórakozott, nem vicces
Ha felét a szív el, tessék keresi.
Mit kell keresni, amíg nem jön, a szív még mindig nem gyógyult,
Nos, mit tehetünk, ha nem jön, de nem fog működni.
Ez sikerült, hogy beleszeret, mint egy lány, az én koromban, és buta, és vicces
Mindezek éjszaka „oohs”, „sóhajt”, mert elég probléma már.
Minden azt állítják, hogy a leadott fog játszani, aki azt szeretné, két gyermek apja
Elmondta szolgálatban kifejezés, nos, akkor mindent vitt komolyan.
Tudom magam, hogy a mi korunkban, akkor nem bízik senkiben,
Csak mit tenni, ha a szív, csak hogy a rend és nem lehet.
Nem, köszönöm, én nem bántam, ha hazudott nekem,
Én azok rövid hét, újra élt ifjúkorában.
Majdnem elfelejtettem azokat az érzéseket, ők az első szerelem,
Amikor a lélek reszket az ülés előtt, és minden, amit újra meg újra.
Mi a különbség az, hogy nekem hinni vagy nem hinni, örülök, mert bár,
Hogy egy pillanatra kinyitotta az ajtót, ami nem tartalmazza az összes benyújtott.
Az én években szeretet nyugodt, és még egy kis előrelátás
Kétségbeesésében ott, és nincs izgalom, mind azok a fiatalok maradni örökre.
Ez maradt az egészet a távoli múltban, és talán azért, mert olyan szomorú,
Amikor meghallja egy régi kazetta, ahol a dal a mi ifjúsági hallható.
És a sors hagyjuk, és nem kellene a bűnnek,
Még boldog pillanatok, akkor meg kell fizetnie a nehéz szívvel.
De nem, én vagyok a természet optimista és mi találkozunk, ahogy ígérte,
Majd hívlak, és a válasz: „Szia, hiányoztál!”
Ismét vagyok boldog lány, egy találkozó fog repülni a szárnyak
Ismét az a szív dobog, amikor kénytelen ellen kedvenc vállát.
De mivel én áhított ez a találkozó, 12 nap kell várnom kell
És ezekben a napokban, amely örökké tart, tud már csak arra emlékszem.
A szavak és gesztusok, és a mozgások, mosolyogj, és járnak, a szemek
Utánam most, mint egy rögeszme, de a memória csak hálás vagyok.
Emlékszem, minden nap - akkor tökéletes lenne, nem siet, és nem hajt a lovakat
És az első csók te félénk, és akarata vonzalma nem ad.
A ismeretség sziszegte a csepp, akkor lépésről lépésre, hogy megszelídíteni magukat,
Viszlát szerelem akkor a víz, és nem száz bókokat én.
Önzetlenül játszottunk a fiatalok, a szeretet nélkül határait
Összeesküvés, sétáltunk a városban hajnalig nem érintette a szempillák.
És az éjszaka jött, először életemben, és a tapasztalatok nem sehol,
Viselkedett olyan gyengéden és finoman, és én annyira félénk.
És az Ön kíváncsi is néz zavarban, azt elrejteni a szemem,
És éreztem magam egy lány, a boldogság, és nem tudott lélegezni.
De az éjszaka hosszú volt és most cserélni, én félénk, az izgalom
Ez Őfelsége „vágy”, és hirtelen mindannyian engedelmeskedett.
All-szenvedélye is megpördült, a játék a töretlen lovak
És vitt állomány, növelve sörény legelőkön a mesés golf,
De ez a mese vége szétválasztása, és hiányzik minden nap erősebb
Tosca enyém, ó, milyen ez a sok - 12 élt elválasztás nap.
Igen, ez sok, de nem a végtelenségig, találkozni fogunk veletek, majd ismét
Új vagyok a te elválás több kín tovább várni.
Igen, én még soha nem kívánta ilyen sors
Megéri az árát fizetett egy éjszakát veled.
Volt szeretője.
Született a szerepét egy kurva, nem voltam,
De a gondolat, hogy ez vált, nehéz nekem.
Könyörgöm kész megbocsátani nekem,
Ahhoz, hogy megkönnyebbülten felsóhajtott lelkemet.
Bár nem valószínű, hogy menjen el a lélek a fájdalmat,
Nem akarom kihűlni szerelmem.
Azt hiszem, hogy az idő gyógyít, nem
Azt hiszem, akkor felejtsd el soha.
De egyre gyakrabban kapom magam azon a tényen
Mi reménytelenül nézte járókelők arcán.
És még meg akarom nézni szép mindig,
Tehát, hogy ha találkozik hirtelen, hogy ne takarja a szemét.
Azt hittem, izgat engem éjjel-nappal az álmok,
De háttérbe szorítják a memória szomorúság melankólia,
Mintha húztam gyerek ki a kezemből,
És megyek, keresi a fényt a szemében.
Egyik nap megláttam a bejáratnál,
És a félelem, öröm és izgalom belém,
Nem emlékszem, hogyan rohantam vissza az ő műhelyében
Úgy tűnt, hogy a szívverés lehet hallani minden.
Amikor a szív megnyugodott, és a sokk letelt
Voltam az izgalomtól elment az ellenőrzőpont.
De elmentél, és ha a nap vette el velük
És a szívemben verte az összes ugyanazt a fájdalmat.
Nos, mit csinálsz velem - tartalék
Azt szidott, hogy jobb, de ne legyen néma,
De te néma és a gondolataim, még az álmok
És mindig ilyen szomorú tekintet a szemedben.
És ezt a véleményt, mindig vádol,
De vajon tényleg az én hibám hatalmas?
Nem árulja el, te nem változott bennem,
Csak a szerelmed nem tudtam.
Emlékszel a meghívott a házába,
És elkezdett megmutatni nekem a fotóalbum,
És minden fotót nézz rám
Néhány nem, de a család.
Tudod, úgy éreztem, hogy abban a pillanatban,
Elhagyom ezt a házat Van egy piszkos pályán,
Azt támadják, hogy nem lehet sok,
Ez beszennyezi a házat maguknak engem.
És elérte az egymást követő gondolatok
Nem lehet, nem tud versenyezni a feleségével.
Nincs jogom, hogy ha
És, Istenem, nincs jogom, hogy féltékeny legyen.
És én egyre inkább féltékeny,
Elvégre én egy szabad nő most.
Emlékszel arra kértél, mivel abban az időben
Mit kapcsolatok feleségével most?
És akkor néhány még büszkén válaszolt nekem,
Mit kell mindig végezze el a házastársi,
Ez csak az éjjel közel volt a felesége,
Dörzsölje só a sebbe, kedvesem.
Tudod, indokolt volt, mielőtt az a tény,
Mi a rossz él feleségével egyáltalán,
Ez egykor a barátja megkérdezte,
Azt válaszolta: „normális család.”
„Normál család” zakatol az én templomok,
„Normál család”, és ki vagyok én, ha így van?
Minden ment a tény, hogy a jövőben azt
Ez lenne az „örök szerelme” a tiéd.
És mi az én életem, ez nem olyan hosszú,
Várni, mint a nap örökre.
A hideg ágyba minden nap
És képzeljük el, hazudik a feleségét.
És mégis, a büszkeség, a büszkeség az én szegény,
Minden alkalommal, amikor találkoztunk, hogy a vezetés el engem,
Nekem úgy tűnt, hogy mindenki, aki lát minket
Úgy gondolja, hogy a pénzt adtam.
Hogyan tudja nekik, amire én magam
Próbáltam kételkedni magamban, majd,
Most már csak azt nem kétséges,
Te tényleg szeretett engem.
Loved nem pénzért, hanem csak
Húztam a bölcsesség a szájban.
Néztem csodálattal a szemében,
És az öleléséből szédül.
Mi volt nehéz döntés, hogy megtörje,
Szakíts a találkozók, nem emlékszik,
És, hogy nem lehetett lebeszélni
Elhatároztam, hogy nem megbocsátani, és nem mérgezik a lelket.
Gone magyarázat nélkül eltűnt a semmibe
Várakozás, hogy a boldogság később egy másik én lesz.
De itt is az év telt el, akkor ne felejts el
Álmodom, mint korábban, hogy beszéljek veled.
Hallani a hangját, nézzen a szemébe,
A találkozó során a adnék sokat.