Történet - csirke - olvasd el az interneten
- Hogy kerültél ide? - Vasya veszteséges volt egy ilyen váratlan meglepetésre.
Leült a szék szélére, és tegnap este horrorral kezdett emlékezni. A tyúk a gazdájához fordult, és kilélegezve válaszolt neki egy kérdéssel:
- Nem nehéz elérni, Vaszilij. Szóval azt mondod, hogy fogunk kiszabadulni mindentől?
A férfi hátát lehullott a hideg, a homlokán izzadt verejtékcseppek, és a test egész teste megdöbbentette, hogy megragadja a székét, nehogy elesik. A tyúk időközben csendesen proczokala az ő irányába, és ezzel szemben, folytatta:
- Elindultál, Vaszilij. Ó, elkezdtem. Úgy tűnt számunkra, hogy nem minden olyan rossz. És ez így van. - A csirke szomorúan megrázta a fejét.
- Fehér láz - suttogta Vasya száraz ajkakkal, képtelen mozdulni.
- Igen, nem vagyok láz. Az angyalod.
Washuu visszatért az utolsó mondat életébe, és olyan nevetett, mint egy őrült. A könnyekhez, a gyomorba szorulás és szorítás nélkül. A tyúk csendesen szemben állt, és csak időről időre felsóhajtott.
- Az angyal beszél. Valami amit angyalokról hallottam, egészen más.
- Nos, szárnyuk van.
A csirke szétterítette a gyapjas szárnyakat az oldalára.
- És miért nincs szárnya? - A csirkét őszintén meglepte ez a bizalmatlanság. Kinyitotta a szemét, és bosszúsággal nézte a gyámságát. - Sokat hallottam az emberekről is. Csak itt ül előttem. Szégyen ezt mondani.
- Röviden, egymásnak állunk.
- Megértetted helyesen.
Szünet tartott a levegőben. Valami Vasily nem szerette ezt a tyúkot. A férfi szemében megértette, hogy a csirke sem túl közel áll hozzá. A meghosszabbított csendet a vendég megzavarta.
- Kell dolgozni vagy valami. Ismét késő leszel.
Vasily hirtelen eszébe jutott, az órájára pillantott, átkozódott, és rohant a szobába, hogy öltözzön. A tyúkszarvaslány követte.
- Azt mondod, hogy az angyal nem olyan, mint te, ugye? Itt dolgozol?
- Az én munkám normális - mondta Vasya, és felhúzta a nyakpántot.
- Normál munka. A muzhik 35-hez a benzinkút tartályhajója működik. Ez nem normális, Vaszilij. Vezessünk ki egy embert, - a tyúk átszaggatott, a magok egymás után. - Most pedig dolgozni fogunk, azt fogom mondani, hogy mit mondjak és mit tegyek.
- Gyerünk? - Vasya egy pillanatig megállt, és visszanézett a pocakolásra.
- Természetesen mi lesz. Én vagyok az angyalod, nem hagylak el.
- Azt akarod, hogy nevetségessé váljak? Elképzeled, hogy fog kinézni? - Vaszilij egy pszichológus dobta a harisnyát a kanapén. De a következő pillanatban megállt, és mosolyogva fordult a tyúkjához az arcán: - Figyelj, te csirke. Szeretne főzni tejet? Nos, a tyúknak tanácsot kell adnia.
"Én vagyok az angyalod." És általában vigyázz velem. - A homlokát ráncolva - Ellenőrzi?
Vasya nem értette, mit jelent a madár, de a következő pillanatban figyelte, ahogy lehunyta a szemét, elfordította a fejét, és a csirkecombot adta neki.
- Próbáld ki, próbáld ki - ragaszkodott hozzá.
Vasya gyengéden kihúzta az egyik kis tollát, és azonnal fájdalmasan lehorgonyzott. A kis ujjával a köröm felrobbant, és egy kis csepp vér jelenik meg a bázisa közelében.
"Nos, ellenállnunk kell vagy még mindig hallgatjuk a csirke tanácsát?" - ravaszul nézett rá a nővére. - Nos, hogy tudjátok, csak egy része vagyok a képzeletnek, de a lábamat valójában megtörik.
Minden út a munka Bob kezében egy csirke a karjában, a tapasztalás, hogy semmi sem történt, és ő csettintett neki az ő értéktelen élet, emlékezve arra, hogy az édes gyermek, aki adta a nagy remény a jövőben, és a gödör, amelyben Bob maga hajtja a múltban több évig. Vasya nem válaszolt, még mindig arra gondolt, vajon a környezõ emberek meghallgatták-e a csirkét, és még azt sem tudták elképzelni, hogy mit gondolnak, ha hirtelen beszélne vele.
Egész nap a csirke Vasya közelében fonódott. A férfi lassú volt, és elakadt a haszontalanságáról. Folyamatosan bámult rá, hogy semmi sem történjen vele, a gépjárművezetők, az autók és az angyalka között.
- Honnét ment? Gyere vissza, veszélyes itt! Most összetörd az autót. Nem látod, hogy vezetnek? Istenem, igen, mindez nekem adta az angyal csirke agyát.
A csirke áthaladt a benzinkútján, szárnyai szétterültek, és alig tudtak lépést tartani az áthaladó autók és a járművezetők sietve. Amint a következő kocsi elindult, a tyúk már süllyedt az irányába, és Vasya utána rohant, védve az előre nem látható sérüléseketől. Vasya napja még mindig ez volt. A műszak befejezése után, aki kimerült az angyal után való futásból, alig tudta elhúzni a lábát.
Az egész héten a csirke Vasyával kísérte a benzinkútnál, és nem adott neki egy percet a pihenésre.
- És honnan benned olyan sok energiát? Úgy érzed, hogy egyáltalán nincs értelme az önmegtartóztatásnak? - Vasya üvöltött, és már nem szokott, a tyúkja után futott a következő kocsihoz.
A forgalmat a patak hordta. Vasya minden este örömmel mesélt el nyereséget, és elrejtette a pénzét a raktárában.
- Mi az? Nem rossz nap? - csattant fel az angyal, ültetett a térde térdére. - Semmi semmit, semmit, mi leszel emberré.
Vaszilijus lakása közben a rend megjelent, a tyúk levágta tőle a diszfunkcionális barátait, és velük együtt a vidám parti pártok a reggelhez, és nem az emberi fajhoz is elhagyták. Néha ellenállt Vasilissa, amire a csirke egyben válaszolt:
- Most, elviszem és kihúzom az ablakon. - És valóban ugrott az ablakpárkányra, arra kényszerítve Vasyát, hogy remegjen a saját szemszögéből.
"Mit akarsz elérni?" - Vasya kimerülten dörzsölte a mosdót, hogy kiszáradjon. A csirke szükséges ahhoz, hogy az összes akció az ideális állapotba kerüljön. Mindenre kiterjedt, akár mosogatószerkezetre is.
A tyúk nem válaszolt, de csak megtisztította a tollat és nem, a tükörben nem vette észre magát. Olyan volt, mintha valami várt, minden alkalommal elkapta a tükörképét, de sajnos sóhajtva ismét megfordult, hogy Basil és feltalálta új munkát, mint „hogy az Ön ember.”
És egy éjszaka a csirke átadta magát.
- Ez minden. Semmi sem történik. A fejét a mellére dobta.
Vasya a konyhai kötényben még inkább megszokta a szokását, dörzsölte az evőeszközöket. Nem tudva, miről van szó, az egyházközség, a törülközőt lehelyezve, és egy ilyen kedves csirkét ért hozzá.
- Nos, miért vagy az én csirkeim? Mi nem működik?
"Semmi sem történik", a csirke a térdére nyomta a fejét. "Az angyalok olyanok, mint az angyalok." Csak akkor jelenik meg, és egyszer egy személy átalakul. Élete megváltozik, az angyal gyönyörűbbé és gyönyörűvé válik. De miért nem működik értem? Miért vagyok még mindig csirke?
A csirke könnyeket öntött, a csöcsébe temette Vasya meleg lábát. És csak a csúcsra simította, nem értette könnyeit.
- Igen, te vagy a legjobb tyúk a világon. Te vagy a legjobb csirkeim. Nos, nézd meg, hogyan próbálsz meg nekem férfiat csinálni, igen, senki sem tehette meg az iskolából. És te is tudsz.
- Ha tudnék, akkor nem beszélnének csirkével - csattant fel a csirke, de kedves szavakkal kezdett elérni az érzékeihez. "Ők küldtek neked, képtelenek elviselni egy olyan angyal megtestesülését a mennyben." Mindenki lebeg, és én? Csak a gyönyörű levegőfelhőkön esnek át, és nem tehetek semmit, "csörrent a csirke.
- Szóval, ha nekem kijavítasz, megváltoztatod magad?
- Végül elérte. Állunk egymás mellett. És nem tudom, hogyan lehet kijavítani.
- Én sem. - Szomorúan hozzáfűzte Vasyát, és átölelte a csirkét.
Egész éjjel Vasya dobált, és nem tudott elaludni, ezért aggódott a csirke miatt. Hogy lehetne másként megváltoztatni, hogy a csirke igazi angyal legyen? Mit csinált rosszul? Vagy nem? Sóhajtott, átfordult, életének gondolatait és csak reggeltől kezdve mély álomba esett. Álmában megjelent neki Klava néni. Rémülten nézett az arcába, és anélkül, hogy bármit is mondana, csak felsóhajtott. A riasztás Vasyát élesen ébresztette fel, de itt Clava néni képe állt a szeme előtt, és annyira nehéz volt a lelkére, mint az életében. Emlékezések repültek a patak mentén, visszaadva az iskolai években. Vasya elkezdődött. Emlékezett erre az esetre. Emlékeztem arra, hogy levették a tévét a saját nagynénjétől. Nem volt elég pénzük alkoholhoz. Vasya könnyedén adta, ahogy úgy tűnt neki, mert még a lakás kulcsai is voltak. És a nagynéném szerette őt, és még azt sem gondolta, hogy az ő indiai törzse képes lenne erre. Vasya sokáig nem gondolkodott. Gyorsan összeszedte magát és felment a fészek tojjába. A csirkét a karjaiban fogva Vasya határozottan kijelentette:
- Nem fogok, de én angyalt készítek benned.
Klava néni már elég öreg és alig, alig ismerte fel a küszöbön álló férfit, a saját unokaöccsét. Sok éven át nem látták egymást, de a nagynénje találkozott vele, mintha csak tegnap búcsút mondtak volna. Vasya kis szobát vonzott a szobába, ami elég pénz volt. A nagynéném sajnálta, hogy valójában nem is kell neki, mert a vak ember teljesen, de Vasya egyedül állt. A tyúk csak kavicsokat találtak a közelben, csodálva a tettét. Ugyanaz, teljesen elfelejtette róla, mennyi ideig eltűnt az ő kórterme, és ő, akinek szépsége lenyűgözte ezt a tényt, nem figyelt.
- Meg kell vallanod neki - csóválta a tyúk a térdén, amikor Vasya a kedves nagynénje előtt iszogatott.
Vasya nem vitatkozhatott. De nem különösebben akarta bevallani. Végtére is, végül visszatért neki az ellopott dologhoz.
Vasya küzdött önmagával, mint valaha az életben. Nem volt olyan ember, akinek valami zavarba jött volna, és a lelkiismerete nem mindig volt nagy becsben tartva, de most már egyszerűen megdöbbentette a bűnbánatát. De Vasyának be kellett vallania, és ő tette. Klava néni csak a fejét csóválta, és csak azt mondta, hogy mindent kezdettől fogva tudott, csak azt mondják, hogy a szeretett törzse nem kívánta szégyentenni a szüleit. Vasya mélyen mélyen beleesett magába. A szó szavai érezhették, amit hosszú ideig nem érez. A szégyen érzése. És ezzel egy időben az ilyen megkönnyebbülés érzése, mintha sok éven át élt volna ezzel a súlyával, de most végre elszabadult minden tőled, és valami örömteli és könnyű dörzsölte a mellkasát. Klava néni párba törtek. Elnézést kiabált neki, és rágalmazta, hogy jó fiú, hogy bejött, látta a régiet. Amikor elfoglalták, Vasya hirtelen rájött, hogy valami hiányzik, vagy inkább valaki. A csirke. Körülnézett a szobán, de senki se találta.
Már otthon Vasya a konyhaasztalon talált egy megjegyzést:
- A csirke angyal lett. Búcsú, nem fogok hamarosan.
Vasya több mint egy tucatszor olvasta ezeket a szavakat. A fájdalom rajzolása attól a ténytől, hogy soha többé nem látja ilyet, kicserélődött egy kis, de ennyire nehéz győzelem felett. Végtére is, ha hiszed a csirkét, hiszen angyal lett, Vasyának valódi emberré kellett válnia. Letette a papírlapot, és megvárta az emberi életének első napját.
A szöveg nagy, ezért oldalra bontva.