Háttér - Nemzetközi Közszolgálati Bizottság
Nemzetközi Közszolgálati Bizottság
kórtörténet
1945-ben, az Előkészítő Bizottság az Egyesült Nemzetek bevezetését javasolta a Nemzetközi Közszolgálati megkönnyítése érdekében létrehozását „egységes nemzetközi közszolgálat”, és ez a fogalom bekerült a megállapodások az Egyesült Nemzetek Szervezete és a hozzá tartozó szakosított intézményeivel. Az ajánlás elfogadását megelőző megbeszélések során megjegyezték, hogy egy magas szintű testület létrehozását tervezték, amely nem foglalkozna a mindennapi operatív feladatokkal. A Közgyűlés 1946-os első ülésén elfogadta az egységes szolgálat fogalmát, a Szervezet kapcsolatát a legtöbb intézménynél. Ez volt az első lépés egy olyan rendszer megteremtése felé, amely az ENSZ közös rendszerének nevezett. A Washingtonban székhellyel rendelkező pénzintézetek nem csatlakoztak a közös rendszerhez, igazolva azt, hogy személyzete, amelyet elsősorban a banki és pénzügyi szektorból vettek fel, különböző szolgáltatási feltételeket követel meg.
Azonban a Közgyűlés az ENSZ még nem állapították Bizottság Nemzetközi Közszolgálati Bizottság által javasolt ENSZ Előkészítő Bizottsága Szervezet és helyette létrejött 1948-ban, a tanácsadó testület, a Nemzetközi Közszolgálati Bizottság (ICSAB) kilenc tagból hogy ACC tanácsadás. A CSIHC majdnem negyed évszázadot követõen ajánlásokat tett, és figyelemmel kísérte az egységes rendszer létrehozása felé tett haladást. Ebben az időszakban megteremtették a fizetési rendszer alapjait. Mintegy ICSAB jól emlékszik ma hála az 1954-ben, melynek címe „magatartási normák a nemzetközi közszolgálat”, és végzett 1956-ban, a felülvizsgálat a fizetések, ami elfogadása egységes minden helyeken a bérskála szolgáltatást biztosító mechanizmus azonos fizetés vásárlóereje nemzetközi köztisztviselők a világ különböző részein dolgozik. Az Egyesült Nemzetek rendszerének megalakulása óta eltelt két évtizeden belül a fizetési rendszer teljesítménye a közgyűlés által erre a célra létrehozott szakértői bizottságok ajánlásai alapján rendszeres kiigazításokon ment keresztül. Ez azért volt lehetséges, mert a főbb devizák árfolyama rögzült, és az infláció alacsony volt; nem volt különösebben problematikus a különböző Egyesült Nemzetek munkaállomásokra vonatkozó összehasonlítható fizetések létrehozása, és viszonylag ritkán fordultak elő az életköltségek módosításához.
Az Egyesült Nemzetek létezésének harmadik évtizedében azonban a helyzet radikálisan megváltozott. Az amerikai dollár inflációs nyomásának folyamatos növekedése 1971-ben leértékelődött, és a nagy devizák fix árfolyamainak háború utáni rendszerének összeomlását eredményezte. Az 1973-as olajválság világszerte erőteljesen emelkedett az infláció ütemében, és a globális növekedési ütem csökkenéséhez vezetett. Az életszínvonal-kiigazítások iránti igény egyre gyakrabban jelentkezik, és felmerült az Egyesült Nemzetek rendszerszabályozóinak különböző világ különböző részeiben zajló összehangolásának komplex technikai feladata. Amikor nyilvánvalóvá vált, hogy a megközelítés alapján időszakos felmérések és nem teszi lehetővé, hogy ellenőrizzék a helyzetet, a Közgyűlés szükségét látták egy szakmailag illetékes szerv, képesek legyőzni nehezebb akadályokat, úgy döntött, hogy hozzon létre egy szakértői testület, amely képes megoldani ezt a problémát.
1972-ben a Közgyűlés elvben egyetértett abban, hogy létrehozza a Nemzetközi Közszolgálati Bizottságot, és felkérte a főtitkárt, hogy nyújtson be részletes javaslatokat. Főtitkára kérte az ACC, hogy dolgozzon ki egy jogszabály az új testület folytatott konzultációt követően a tanácsadó bizottság a Közgyűlés igazgatási és költségvetési kérdések (ACABQ), amely magában foglalja a személyzet képviselőivel és a Szövetség a nemzetközi köztisztviselők Szövetsége (FICSA), amely a személyzet. A Közgyűlés elfogadta a főtitkár javaslatát, és az ICSC 1974. évi statútumát 3357 (XXIX). Az ICSC 1975-ben tartotta első ülését.