Olvassa el a March cat - dontsova darya előnyeit - 16. oldal
A kis kutya visszafordult, és Khuchikra nézett, az egész tekintete azt mondta: "Gyerünk!"
- Wow - felelte Alma. - Lépteni a látót.
Pug ráncolta a homlokát. Bam! A csótány hátán fordult. Khuchik leült a hátsó lábára, és sikított. Így örömére sikoltozik a gyermek, aki kora reggel felfedezte a kiságyát egy csomagot egy ajándékkal, és egyszerűen ott helyezkedett el.
- kérdezte Rose és Alma. Elmentem a hálószobámba, elhagyva a triót a konyhában. És vannak olyanok, akik kétségbe vonják a kutyák ésszerűségét, úgy gondolják, hogy olyanok, mint az animált plüss játékok. Igen, okosabbak, mint az emberi faj számos képviselője. A szemeim előtt Rosa és Alma megtanították Hooch csodálatos játékát, és teljesen sikerült. A konyhából időről időre hallatszott a mopsz, a mérgezett szúró és a "tanárok" rövid ugatása.
Négykor reggel csengett a csengő. A pamlagon ültem, alváson a mellkasomon. Rosa von Lapidus Szürke a padlóra esett, de azonnal felugrott, és fülsiketve ugatott a folyosóra. Kigúnyoltam a nagy szobába. Tina felemelte a fejét.
- Fogalmam sincs róla.
- Lehet, hogy a szomszédok sót szedtek?
- Reggel négykor? - kuncogtam.
- Ne nyisd ki! - mondta Tina, és megrémült.
- Van néhány millió rejtve a házadban?
- Nem - motyogta Tina -, honnan jönnek, de még mindig ijesztő, most az emberek egy fillért ölnek meg.
Kimentünk a folyosóra, néztem a kísértetbe, láttam két kis alakot, és kiáltottam:
- Nyisd ki, Valechka - szólalt meg egy nő hangja kívülről -, én vagyok Galya.
- Valyát keresik.
- Valentina útlevelet hívnak - magyarázta Tina. - Rendben, nyissunk, végül is vannak nők, nem férfiak.
Azt akartam vitatni, hogy a nők néha veszélyesebbek, mint az ellenkező nemű emberek, de nem mondtak semmit, és kinyitották az ajtót.
A küszöbön állt egy nő és egy tinédzser.
- Valya! - kiáltott fel a nő, és lógott a nyakamon. - Hány évig, hány tél, és nem változott meg, minden ugyanaz.
Beletértem a lakás mélyébe, megpróbáltam elszakítani a nagynénémet, undorítóan büdös verejték és mosatlan fej. De a vendég szorosan fogva tartott, és csak akkor sikerült menekülnie, amikor elnyerte a "Valechka" slobbery csókot. Alig jutott el a ragaszkodó öleléséből, és a másikba esettem. Ezúttal egy fiatal lány rohant a nyakamba, egy kicsit idősebb, mint Masha.
- Valya néni - sikította, - jól, hűvös, végre találkoztam!
Hála Istennek, csak a rágógumit érinti. Kihúzta a lányt, azt mondtam:
- A hiba elmaradt. Az imádott nagynénje ott van.
Egy pillanatra megdöbbentette a lányt, majd megkérdezte:
- Igen? És ki vagy te?
Válaszra akartam válaszolni: "ZHylichka", de Tina arckifejezése arra késztette, hogy valami egészen más szót mondjak:
- Dasha - üvöltötte az idősebb vendégek és újra lógott a nyakamban - Sajnálom, zavaros, és nem csoda, ahogy van! Csak egy arc!
Az én alsó ajkamat csípettem, gondosan visszatartva a nevetést. Természetesen Tina is vicces volt, mert köhögött. A nők türelmesen várták, amíg a hostess meg nem állt. Végül Tina megbirkózni a támadással és mormogta:
"Elnézést, nem emlékszem semmire, hogyan ismerjük egymást?"
- Tinochka, - kiáltotta a legidősebb, - Galina Protopopova vagyok.
Az úrnőm arcára ítélve ez a név és a név nem mondott neki semmit.
- Fel fogod ismerni Allochkát? - kiáltott fel Galja. - De valószínűleg nem. Igen, és nem csoda. Amikor találkoztam, nem volt még egy éves, de most felnőtt, egyetemre jár.
Tina szünetet tartott és határozottan válaszolt:
- Nem emlékszem.
Galya felemelte a kezét:
"Uram, nagyon sokat cseréltem?" És hol van Volodya? Vagy alszik?
- A férjem régen halt meg - magyarázta Tina.
Galya szemében könnyek voltak.
- Kérem, kérlek! Olyan fiatal, itt a bánat, itt a bánat.
Nem túl tiszta kezével kibontotta aggastyán kézitáska, előhúzott egy gyűrött teljesen, ijesztően hatalmas kockás zsebkendőt, és elkezdett sírni, gondosan megtörölte a szemét:
- Nos, szerencsétlenség, az aranyember az unokatestvérem. Hogy van! Itt van a bánat.
- Szóval te vagy Elena lánya? - Végül Tina kitalálta.
- Igen - felelte Galya örömmel -, kiderült? És akkor nagyon sóhajtottam, nagyon öreg, hogy nem tudsz azonosítani?
- Csak találkoztunk veled az esküvőn - mondta Tina -, hány év telt el, egy egész élet, hol találja meg!
- És még mindig ugyanazok - mondta Galya halkan -, és a nővéred nem változott.
- Mit fogsz látogatni éjszaka?
- Csak a vonatról van szó.
- Nos, Valya, - siránkozott Galya - vagy elfelejtett, jöttünk csomópontok a Tula régió élnek, nem Moszkva, itt, a vonat megérkezett két taxi fröcsköl volt, Metro nincs szerencséje, száz rubelt adott, nem egy csomó pénzt .
- Látod, akkor? - végre eljött Tina.
- Ezt is meg fogod mondani - motyogta Galya. - Miért nem forgatunk, és pénzt költünk a vasútra?
- Talán nyaralni? Felugrottam az útból.
- Egyszerű ember vagyunk - mondta Galya - félig irodalmilag, nincs idő pihenésre, teára, nem moszkovitára. Ha van egy üres pillanat, menjen a kertbe, gyomozza ki a gyomnövényt, vagy megfojtja a sárgarépát a céklát.
- Szóval, honnan jöttek? - Elutasította az udvariasságot, kérdezte Tina.
Galya elkezdte levenni törött, nem túl tiszta cipőjét.
- Úgyhogy Alka úgy döntött, hogy belép az intézetbe.
- A nap folyamán - mondta Alla, még mindig hallgatva -, de egy levelező iskolába, pedagógiai iskolába akarok menni.
- Ah-ah - mondta Tina -, világos.
- By the way - mondtam nyersen -, a bejárati vizsgák időtartamára minden felsőoktatási intézmény hostelet ad a nem rezidensnek. "
- E, - intett Galya - Azt hiszem, ez annyira a szovjet rezsim idején, de most fizetni mindenért szükséges. Hónap velünk Alcoy a fővárosban lesz élni, és ötszáz rubel orra, hogy szükség van rá, végig az egész tyscha ki, van-e pénz. Itt gondoltuk ...
Elhallgattam a gyors beszédét. Minden világos. Maga gyakran találta magát a tiniai helyzetben. Valaki nem akar pénzt költeni a szállodában, és a fejére esik. Azonban a Lozhkina van egy kétszintes házban található benne bőven, és hívatlan vendég nem túl terhelt, de egy apró hruschobe?!
- Tehát itt van - válaszolta Galya -, ami semmi mondanivaló. Hol rendezel minket?
- Menj be a szobába - mondta Tina reménytelenül -, most pedig arra gondolunk, hogyan kell.
A verejték fulladozó szaga elterjedt, Galya és Alla belépett a "csarnokba", és azonnal kiabált:
"Ezek a kutyáink" - mondtam gyorsan és reménykedve: - Talán allergiás a gyapjúra? Akkor nem maradhat itt.
"Egészségesek vagyunk", Galya fojtása visszavágott, "mint a vontatott lovak, egyszerűen megijedték őket." Egy kutyánál, Dikom hívott, egy bírósági udvaron futott.
"A mappáját egy traktorral együtt ivották" - magyarázta Alla.
Galya gyors pillantást vetett a lányára.
- Nem szándékosan, Dick maga hibáztatni, látta, hogy a tulajdonos nem ő maga, elszaladt volna, de a hernyók alatt kúszott. Oké, régen, de hogyan fogunk aludni?
Tina felé hajoltam és suttogtam:
- Lehet, hogy egy kis szobába telepedhetnek, és mi itt rúgunk?
- Egy másik dolog - sziszegte Tina -, maga mellé fizetett egy külön területet. Az emeleten harminc dollár kerül a közös helyiségbe. Semmi, lefekszenek a padlóra, a füge rokonai.
A reggel Hooch viharos ugatásával kezdődött.